"Minden forradalmár hatalomra kerülvén, s ott megragadván elnyomóvá válik.
Nem történik más, mint hatalomváltás. Népvezérnek lenni mindig ego-játszma, a tehetségnek legfeljebb csak az uralkodási vágy leplezésében van szerepe." (E gondolat a rendszerváltás környékén fogalmazódott meg bennem.)
Azt mondták a színpadról, százezer. Ennyien álltunk ott, miattunk még a körúti forgalmat is le kellett végül zárni. A maroknyi újfasiszta elveszett a tömegben, és különben is, mi őket is szeretjük, ők is isten állatkái.
Ünnepről maradt fények, emelkedett hangulat, mondhatni többnyire vidám, énekeltünk, Szózatot szavaltunk, jelmondatokat kántáltunk - néhányan bizonyára nemrég még Orbán takarodj helyett Gyurcsány takarodj-t - ám lényegében az egész rendezvény utcafesztiválra hasonlított. Nyáron ugyanez piknikhangulatban telt volna.
Mulatságos volt arra gondolni, hogy a kántálás talán úgy hallható az Operaházban, hogy százezrek bizonygatják: "Orbánt akarok!" No bár előfordulhat, hogy bármi hallatszott is, így értelmezik a bálozók. Talán csak azok nem, akik gyanakodtak, és világháborús alagutakon közelítették meg az ünnepség helyszínét.
A szervezők leginkább fővárosi értelmiségi körök, s üzenetük a jogállamiságról nem érint mélyen tömegeket. A résztvevők létszámát és összetételét ez nyilván korlátozta, hiszen sokaknak az alaptörvény és más demokráciát sértő intézkedés elleni lázongás leginkább úri huncutság. A tömegeket érthetően inkább a pénztárcájuk érdekli. Ugyanezért fordulhat elő, hogy a most demonstrálók egy része másfél évvel ezelőtt azokra szavazott, akik ellen most felvonult.
A szervezők leginkább fővárosi értelmiségi körök, s üzenetük a jogállamiságról nem érint mélyen tömegeket. A résztvevők létszámát és összetételét ez nyilván korlátozta, hiszen sokaknak az alaptörvény és más demokráciát sértő intézkedés elleni lázongás leginkább úri huncutság. A tömegeket érthetően inkább a pénztárcájuk érdekli. Ugyanezért fordulhat elő, hogy a most demonstrálók egy része másfél évvel ezelőtt azokra szavazott, akik ellen most felvonult.
Ugyanakkor! Mégis szép, mert ritkaság e tájékon az összefogás. Hogy annyiféle szervezet, párt, csoportosulás, annyi eltérő világnézet most mégis képes volt együtt fellépni, s békés demonstrációra hívni százezer embert. Utoljára a nyolcvanas években élhettük ezt át, amikor még közös ellenség találtatott. Meg kell becsülni e kivételes pillanatokat. Szükséges önmagunk és a világ felé is jelezni, itt nem egy egész ország vakult, süketült és butult meg egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése