Reggeli, uzsonna, vacsora... variáció a savanyú káposztára

Kedvenc mátrai kisvendéglőmben a várakozás idejére mindig az alábbi éhségcsillapító finomságot teszik az asztalra.
Savanyú káposzta, lila hagyma, tejföl, juhtúró elegyéből pasztát készítenek, s friss házi kenyér mellé kínálják. Én még pirítóshoz is el tudom képzelni.

Ez a poszt írattatott pediglen egy böjtnapomon. Kéretik érte megbocsátás.

Nosztalgiaebéd a Kispipában

A régi zsidónegyedről vásároltam könyvet, Védtelen örökségünk címmel. A Kispipára bukkantam benne, nem is tudtam, hogy még létezik. A homlokzat semmi jót nem ígér, a berendezés annyiban retro, amennyiben úgy maradt, néhány hatvanasévekbeli csillár bizonyára még Seress Rezsőnek világított, a pianínón is ő játszott. A hangulat azonban még a "Mester" halála után is világhírű művészeket, államfőket vonz a föld minden tájáról. Ma "csak" a Szerencsejáték Zrt. egykori igazgatója ebédelt ott, de minden asztalon "foglalt" tábla volt. Jó ha harmincan férnek el a valóban kicsi kisvendéglőben. Az éttermeket eltartó hétköznapi menürendszer itt hiányzott, vélhetően nincs rá szükség. Az árak borsosak, ketten nem álltunk fel tízezer alatt, az adagok szerények, arra sarkallnak, hogy a vendég több fogást egyen végig, ám a konyha nagyon jó! A magam részéről egy fürjtojásos erőlevest tettem magamévá fridattoval, majd egy rántott fogast mandulával és pirosmártással, végül még egy gyümölcsrizsnek is került hely. (Egyetlen kritikai észrevétel: a műtejszin minden magára valamit adó vendéglátóhelyhez méltatlan, egy ilyen árfekvésű, világhírű helyen pedig szégyen.)

Seress Rezső festett portréja a falon látható.

http://www.kispipa.hu/

Paleolit táplálkozás - további kérdőjeleim

Szendi Gábor pszichológus legújabb könyvében azt fejtegeti, hogy az evolúció során a kőkorszaki táplálkozás vált be, a modern nyugati, mely a tejre, gabonákra, hüvelyesekre, a napfény- és a vitaminmegvonásra alapul, idő előtt a sírba visz bennünket.

Ez bizonyára így van. Magam is elgondolkodom az átálláson.
Valóban elképesztő felismerésekre készteti az olvasót, például hogy míg az egészségre káros paracetamolhoz, alkoholhoz, dohánytermékekhez szabadon hozzá lehet férni, a létfontosságú vitaminok fogyasztását a közegészségügy szinte lehetetlenné teszi. A szerző például külföldről szerzi be többek között a D-vitamint, ám ez kevesek számára járható út. És bármerre nézünk, rövidlátásról, karrierekről, hárításról (már megint idepasszol Arronson: Történtek hibák.. c. zseniális alkotása), lobbiról, gazdasági érdekekről van szó...

De! A kőkorszaki ember átlagéletkora - ha jól emlékszem - nem érte el a harminc évet sem. Valamint ha akkor egyensúlyban éltünk a természettel, és kiváló táplálkozási szokásoknak örvendtünk, hogyan szaporodhattunk mégis túl annyira, hogy az addigi gyűjtögető-vadász életmód már nem tudta kielégíteni szükségleteinket, és át kellett térnünk a földművelő-állattartó létmódra? Továbbá tudomásom szerint az ősember gyűjtögetései során fogyasztott vadgabona-féleségeket.

Számomra zavaró, hogy Szendi a paleolit táplálkozással kísérletezők legnagyobb kísértésének a sarki pékséget tekinti, említést sem téve arról, hogy a az emberek jelentős hányada még családban él, így az ezzel kapcsolatos tapasztalatairól sem számol be. Könyve mintha örök szingliknek íródott volna.

A melanomával kapcsolatos vizsgálatok eredménye a szerző szerint az, hogy a napozás, sőt még a leégés is védettséget ad e bőrbetegség ellen. Avval támasztja e véleményt alá, hogy a melanómások közül azok gyógyultak a legjobban, akik életük során minnél többet napoztak. Kérdezem én: akkor mitől lett melanomiájuk egyáltalán?

Szendi szerint a mai természeti népek a táplálkozási szokásaiknak köszönhetően védettek a civilizációs betegségektől, és amikor eléri őket a modern táplálkozás, ők is megbetegednek.

Ebben is lehet valami. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy ezek a népek még mentesek a feldolgozatlan stressztől, kapcsolataik is tradicionálisak, áttekinthetőek, kezelhetőek, tehát sok zavart nem okoznak.

Persze a szerző tagadja a szervi betegségek pszichés eredetét, amit egy pszichológustól mégis furcsának tartok. A magam részéről például Dethlefsen minden a betegségeimről szóló sorában magamra ismerek, és ugyanígy vagyok a környezetemben élők nyavajáival is...

A depresszió okait a civilizációs táplálékbevitel káros biokémiai hatásaira (a vércukorszint emelkedésének agyra való kihatására) vezeti vissza, mellőzve azt a tényt, hogy aki depressziós, a szokásos nyugati táplálkozásnál is károsabban "nassolhat", tehát legfeljebb is oda-vissza hatásról beszélhetünk.

A szülés utáni depressziót például csakis az Omega-3 hiánya idézi elő, a társadalmi szerepek megváltozásáról pedig mélyen hallgat a szerző.

Itt megint szalámitaktikáról van szó, féltékenységről és hatalmi kérdésről, hogy "nekem igazam van, a többiek a hülyék". Pedig lehet, hogy már megint csak az van, hogy több út is vezet ugyanoda, több egymást ki sem záró részigazság visz közelebb a megismeréshez.

Szendi Gábor világképe egy újabb, sokadszori példája annak, hogy a pszichológiának (különösen a kognitív iskolának) mint tudománynak, a neve ellenére semmi köze nincs a lélektanhoz, pláne nem a lélekgyógyászathoz. A "lélek" nem tudományos fogalom.

Disznóölés szavakban

Félnégy, klozet, mosdó, tea, mikádó, gumicsizma, kutya, kapunyitás, térvilágítás, haverok.

Malac, ezbazmegdekurvanagy, nemjönki, vigyázzonnanmajdén, holakötél, öntsdlevízzel, holakábító, mostszúrjad, addatálat, mégegyet, navégre.

Palack, perzselő, kapa, lapát, Pepe, tegyükfelarácsra, kurvanehézbazmeg, jöhetavíz, holakefe, majdénkaparom, elégfehérJózsikám, ittafüle.

Akkorigyunkegyet, megmégegyet, hasítodvagymajdén, holabárd, holafűrész, holamalac, belit kimossátok, nincsazapénz, kutyáké.

Akkoregészség, miezszilva, barackbazmeg, egészség.

Készavér, üljetekmárle, neállvaegyünk, ittakenyér.

Sonkamarad, lapockaszalámiba, nemdaráljuk, késselvágjuk, ilyetseláttammég, karajmarad, többikolbász, majdéndarálok, tokaszalonna abálóba, jóélesezakés, látomazujjadon, kötözdbebazmeg, egészség.

Miez, lócomb, minek, szaláminak, oszteztígyhogy, megfőzzük, micsoda, netörőggyvele, lapockafelitis, cukorminek, kellbele, nabazmeg.

Sütödazsírt, majdén, Lacisüsse, ittafakanál, Lacikámpirosra, netanítsálbazmeg, jóvanna, nemkellbeletej, tepertőtsüssél, nemtejbegrízez, többithurkába, áztasdbealbelet, másikfélétis, majdéngyúromakolbászt, egészség.

Miez, hurkatöltő, ilyetseláttammég, kölcsönbevan, ipari, aztlátom,
keményrehagymenjen, miez, lóbélteddle.

Borsmerrevan, nemkellbele, hogyhogy, mert nem, hátakkor, erőspaprika, zsemlyeminek, tüdőshurkába, ilyetseláttammég, namostlátol, egészség.

Sajtotmajdén, holaringa, micsoda, kétnyelűkés, jaez, borsotebbese, nabazmeg.

Kolbásztkarikába, vagyszálba, szálba, szalonnátebbesózzad, kolozsváritebbe, sonkátmajdén, szedjétekkiazabálót.

Holareceháj, hátezmi, cigánka, ilyetseláttammég, pedigjó, majdmeglátjuk, egészség.

Májashurka, véreshurka, tüdőshurka, svábhurkába pirítottzsemlét, nabazmeg, vastagbélbe, hogynézmánezki, netörőggyvele.

Fiúk, készapecsenye, csapassunkmárelőttebarackot, holakenyér, ittasavanyú, egykisbort, pogácsát, mikorleszkészakáposzta, rétesislesz, nabazmeg, bangladesbenmegéheznek, eriggyémá.

Zsírtabödönbe, kolbásztrúdra, hurkátkaréjba, sajtra téglákat, kiszúrkáltad, ezittenmegyfüstre, ezmegysózóba, miezalé, sonkapác, nemsózódelőtte, bennevanasó, készvagyunkemberek, egészségünkre.

Asztalhozemberek, holavécé, igyunkmárelőttekicsit, orjaleves, toroskáposzta, pecsenye, kishurkakiskolbász, almásrétes, kidurranokbazmeg, énis, csapassunkegykisbort.

Kóstolótnehogyitthagyd, hagyadmámiez, leszakadafüle, köszmégegyszer.


(Forrás: gőzöm sincs, én emailben kaptam)

Burgonyakrémleves - mindenkinek

Halihó entellektüelek! (Vagy ahogy egy kollégám bírta mondani: entüelek.)
Jöjjön már valami a konyhából is!

Ezt a receptet egy ausztriai vacsoraélmény ihlette, az ott fogyasztott levest próbáltam - végül közönségsikerrel - a következőképpen rekonstruálni:

Hámozott burgonyát apróra kockázva egy kisebb, egészben hagyott, hámozott hagymával megfőzünk, sózunk. A burgonya egyharmadát kivesszük egy tálra. A többit tejföllel és a főtt hagymával, főzővízzel összeturmixoljuk. Ezután visszatesszük a félrerakott burgonyát, babérlevelet, őrölt szerecsendiót, és esetleg fehérborsot vagy őrölt köményt adunk hozzá (nem mindet egyszerre, érdemes alkalmanként variálni). Összefőzzük, majd a babérlevél kivétele után tálaljuk.

Magam sem vagyok konyhatündér, így ezt a levest jó lelkiismerettel ajánlom rutintalan, ám éhes bármilyen rendű-rangú, nemü előállítóknak valamint fogyasztóknak.

Vegyétek és egyétek az én burgonyaevéseim emlékezetére, mivel többé már nem ehetek :(
Egyúttal számomra itt van a 17 éve tartó vegaság vége, úgyhogy várom cserébe a csirke-recepteket! :)

A város legjobb rétese!

Ha az ember blog írásába fog, legyen következetes, és igyekezzen lehetőleg minden nap írni bele. De mit tegyen, ha elragadja a hétköznapi forgatag, vagy erősen amatőr számítógépész lévén éppen e blog hátterének szerkesztése, képek, videók, linkek felszuszakolásának sziszifuszi, bosszankodással teli küzdelme foglalja le?
Nos, ilyenkor hamarjában idevetheti például, hogy szerinte a város legjobb rétese mintegy 25 éve a Domus Áruház oldalában kapható, ahol ennyi ideje semmi mással nem foglalkoznak, tehát volt idejük kigyakorolni. Hártyányi tészta, amit a dagadó töltelék feszít ki. Jó étvágyat hozzá!
Egyszer talán majd elárulom a világ, de legalább az ország legjobb palacsintázójának lelőhelyét is :)