Szórakozott vagyok alapból is, a "szórakozás" vajon miben más? Sok év szigetezés, koncertjárás után se tudom pontosan. Mindig mindenhol gondolkodtam, nézelődtem, megfigyeltem, szociokulturális tanulmányútként éltem meg az eseményt, még ha énekeltem, táncoltam is.
Az idei hivatalos első napon sem volt olyan tömeg, mint amitől a kétezres évek végén elmenekültem. A Világzenei Színpadnál kezdtem, a Dubioza Kolektiv nevű számomra ismeretlen, méhecskéknek álcázott vadbosnyák zenekar balkáni rockjával. Nem volt rossz, ahogy az idő is pompás, napos de nem forró, mint a hangulat, amit egy holland klezmer-banda tovább izzított. Magam is táncra perdültem. Futás a Petőfi Rádióhoz, Pál Utcai Fiúkra gyűlik a nép. Húsztól ötven évesig szinte mindenki énekelte a szövegeket. A Legelőnél én is bepörögtem, s állítom, az együtt ordításon kívül semmire nem gondoltam. Budapest Bár ugyanitt, a szokásos. Kollár Laci twistelve dalolta világgá, hogy mi volna, ha ő gazdag lenne, és így tovább, szeretem, hogy ennyiféle zenész, akik korábban tán egymás koncertjére se jártak el, együtt zenélnek. Ez még a hétfői posztba is befért volna.
Életem első mojito-ja, finom volt -, közben a Sziget üzenőfalára N. ezt írta a világnak: "Recece". Remélem, okul belőle az emberiség. :) Nekem ennyi bölcsesség se jutott az eszembe, hiszen azon ámultam, hogy mit keresnek szolgálatban levő angol bobbyk a Szigeten. Csudára tetszettek!
Vissza a Világzenéhez, de vajon miért? Tibcsi elmagyarázta, hogy évek óta ide vágynak, nem a Nagyszínpadra. S hogy látott már itt mexikói punkzenekart is, akkor nekik miért ne lehetne, furulyálniuk kéne vagy saruban járniuk? No jó, a Sehol se talállakban van ukulele :) A Fekete Lamournál megint eggyé olvadtam a zenével, és énekeltem, ahogy a torkomon kifért. Gondolat egy szál se. Lehet, hogy már én is tudok néhány percig szórakozni? Vagy mifene...
Pár perc zenehallgatás az Arfika faluban, majd hirtelen ötlettől vezérelve át a Magic Mirrorba. Sok évvel ezelőtt belecsöppentem itt egy beszélgetésbe, most azonban show-műsor nézője lehettem. Nem tudom, hogy fiú-e vagy lány-e akrobata, tehenészfiúk tűzforró, erotikus tánckara, s egy műsorvezető-dizőz váltották egymást a színpadon. Utóbbitól az én állam is leesett, a belőle sugárzó természetes, méltósággal megélt nőiesség mellett a szőke, műkörmös, fitnessben edzett kolléganőm csupán plasztik barbibaba. A transzvesztita meghatározás mögötti tartalmakon azért elgondolkodtam, és persze örültem, hogy a zömében hetero közönség rajongva, tapsolva jár ide bulizni. Maradtam volna én is, ha a felhevült sátorban nem kell hosszan pipiskednem, hogy a tömeg feje fölött valamit láthassak. Egy laza félnap után, éjjel fél egykor könnyű léptekkel és szívvel hagytam el a Szigetet. Jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése