2010. július 31., szombat

S.O.S.: Tud valaki szabadstrandot...

a Balaton északi oldalán, Keszthelytől Bp. felé? Ahol átutazóban érdemes megállni egy órára.

Szerdáig várom nagyon-nagyon az információt. No meg azt, hogy csütörtök és vasárnap között legyen valamikor jó idő is, de erről Ti nem tehettek :)



Előre is hála!

2010. július 30., péntek

Blogger-találkozó a finisben - Ma őrület volt a boltban :)


Nem tudom mi, de valami volt ma a levegőben. A máskor oly eseménytelen péntekek után ma dél körül sokadalom gyűlt össze a boltban és körülötte. Épp ma, az utolsó nyitvatartási napon!
Az események láncolatában az első szem az az angol vásárló volt, aki 40 dekát (!) kért az Earl Grey Specialból. Mivel 5-10 dekányi a megszokott adag, ilyen celofán és arany zacskóim vannak, hirtelen azt se tudtam, mibe csomagoljam. Sőt, a mérleg serpenyőjére is csak két részletben fért fel ez a nagy halom tea. Végül igen méltatlan módon papírzacskóba került a rózsaszirmos-bergamottos gyönyörűség. Ezalatt betipegett egy néni, és ajándékcsomagolást kérve (ami nálam igen lassú művelet, figyelembe véve a két balkezemet) elvitte az egyik legszebb csokimat, a Kis Bécsi Sarkot. Aztán meglepett egy blogger, KisVirág a párjával. Először találkoztunk személyesen. Másfél órát töltöttek nálam, teáztak, vásároltak, csevegtünk. Időközben belépett egy hölgy, a júliusi rózsatea akcióban vásárolt ezt-azt, jó komótosan, többször meggondolva magát, tanácsokat is kért, egy férfi pedig két elviteles kávét, amikor egy asszony beszólt az utcáról, hogy nem tudom-e a szomszéd játékboltos telefonszámát, mert épp egy órája vár rá. Akkor felpillantottam, s kisebb csődületet láttam a bolt előtt. Ők mind a fodrászhoz kiszaladt szomszédra vártak. Egyik kézzel az elviteles poharakat próbáltam elővarázsolni a legalsó polcról, másikkal kávét főztem, a (virtuális) harmadikkal és negyedikkel teafüvet mértem ki és a szomszédasszonynak telefonáltam, hogy jöjjön, mert nagyon várják. Mindez alatt próbáltam könnyedén csevegni a kint és bent összegyűltekkel, ám berontott két - a játékboltosra való hosszas várakozástól - kissé türelmetlen gyerek, hogy mibe kerül az óriásnyalóka, utánuk gurult az édesanyjuk, elkezdtek színek között válogatni, tehát a végképp nem létező ötödik kezemmel előpakoltam a kínálatot. Már majdnem megkértem Virágékat, hogy vegyék ki a kirakati nyalókákat... Na szép lenne, ha az egyik vendéget kérném meg, szolgálja már ki a másikat, legyen szíves! :)
Mikor azt hittem, levonult az áradat, és visszafordulhatok Virágomhoz, visszajött a kisfiú, hogy a húga mégis inkább a másik színű nyalókát szeretné, azt, amelyik visszakerült a szekrénybeli doboz legaljára...
Nagyjából ekkor toppant be Melange, a Keserédes Csokibolt tulajdonosa, akit eddig szintén nem láttam még élőben. Meghívtam teára, vásárolt is, adott néhány ötletet, összeboronáltam Virággal, hogy ők a két azonos, komoly betegségből gyógyulók, ama közös vonás mellett, hogy mindkettőjüket blogból ismerem.
S hogy legalább virtuálisan velünk legyen egy harmadik blog-író is, Trendo jelezte fénypostán, hogy a félrerakatott levendulás teáskészletért csak hétfőn tud majd beugrani, amikor én a hétvégi villanyszerelés után majd éppen nagytakarítani fogok.
Meglepő módon még zárás előtt is jött egy vásárló, pedig máskor pénteken háromkor kihal az utca.
Délután szólt a virágboltos, hogy dél körül átküldte hozzám egy vevőjét kávézni, és látta is bejönni. Én nem emlékszem erre a férfira. Lehetséges, hogy kifordult a csöppnyi boltból, mert a fejében már ki volt téve a "MEGTELT"-tábla?

Kezdem bánni, hogy augusztusban zárva leszek :)

2010. július 28., szerda

Karinthy Ferenc: Napló I-III.

Évek óta odavagyok érte. Nem volt jó író, és még a jól sikerült Bösendorfer is mi ehhez képest, szerintem ez a Napló a főműve!

1. Abban az évben kezdte írni, amikor születtem.
2. Bár Cini gőgje és macsósága bosszantó (szegény Marci!).Ám a kor kulturális, társadalmi és politikai panorámája, a mai közszereplők családi gyökerei, de a Karinthy család múltjának, kórtörténetének epizódjai is izgalmas körképet adnak az elmúlt magyar évszázadról.
Tanulságos a gyökerektől a világba szerteágazó család belső útjaiba bepillantást nyerni, felfedezni, hogy az ősök érzelmi hiányai, egy-egy rossz döntésük hogyan hat, hogyan rombol máig az utódokban, "századíziglen".
3. Szegény folyton panaszkodó, a kiváltságos elithez tartozó, futtatott írónk évente talán többször utazott külföldre - Nyugatra, Amerikába is- , mint akkoriban a fél ország összesen. Útleírásai azonban máig élvezetesek.

Ennyi idő és évi legalább egyszeri olvasás után mindegy is, melyik kötetet sikerül éppen lepiszkálnom a felső polcról.

2010. július 27., kedd

Gabillától kaptam nemrég



...Aztán elfeledkeztem róla. Mint ahogy arról is, hogy nála-e, vagy máshol olvastam egy keleti történetet a megelégedett, boldog királyról, aki okító szándékból elküldte a rátarti tanácsosát, szerezze meg azt a gyűrűt, amitől a boldog ember elszomorodik, a boldogtalan arca pedig mosolyra derül. A megadott határidő előtti éjszaka az elkeseredett tanácsnok egy kis falu bazárjában a másnapra készülő árusba botlott. Portékája között volt egy jelentéktelen gyűrű. Erről eszébe jutott megkérdezni, hogy hallott-e a fenti gyűrűről valaha. Az árus természetesen igent mondott, rávésett valamit a gyűrűre, becsomagolta, s elküldte a királynak. Akinek az arca nyomban elkámpicsorodott. A közelébe álló boldogtalanoké pedig felderült.
A gyűrűre ez volt vésve: "minden elmúlik egyszer".

Nagyjából így szól a történet, legalábbis így emlékszem rá.

2010. július 26., hétfő

Státusz néhány kitérővel


Tanítványi státuszba helyeztem magamat.

Mesterem minden és mindenki.
És csak kapkodom a fejemet, hogy erről is lemaradtam, meg azt is elmulasztottam, mert ugye dekoncentrált vagyok, lépcsőházi gondolkodó, és nem a jelenben, hanem a múltban, a jövőben élek.

Tanulok/tanulhatnék a 26 éves blogger-lánytól nyitottságot, elfogadást.

A 29 éves mindentől félő fiútól (ó, róla már annyit írtam:))sokat tanultam, és csak többek között azt, nincs jogom elvárni bárkitől is, hogy az én értékrendem szerint gondolkodjon, éljen. Ehhez nekem egy Anthony de Mello sem volt elég. És hogy az nem visz engem előre, ha az emberek hibáira hivatkozva elhárítom azt is, amit érdemes megtanulni tőlük. A leckére ráment egy szerelem, tán a barátság is.

Az egykor Hollandiában lányokat futtató táncpartneremtől, aki ugyan táncolni akart tanítani, ám én mást tanultam tőle. Ugyanis a mi táncunk nem tánc volt, hanem ego-párbaj. Lecke arról, hogy az arrogáns, türelmetlen maximalizmus nem vezet eredményre, sőt rontja azt. Hogy nincs jogom egyáltalán senkitől semmit elvárni. Persze várni várhatok, csak nem érdemes. Ítélkeznem - de legalább hangosan kimondva, ami rombol, és utána nehezebb a megfelelő hangot megtalálni - sem. Azt is most tanulom, hogy nem csak alázatot, de könyörületet is tanulnom kell.
És hogy a türelmetlen kapkodás, a dolgok természetes folyásának ki nem várása, az előre okoskodás - ha elvétem a "ritmust" - megint csak rossz útra visz. Pedig én találtam meg a kulcsmondatot is: "Úgy táncolsz, ahogy élsz."
De azt is megtanultam, mintegy osztályismétlésként, hogy minden maszk mögött félelem húzódik. Félelem az újabb sérülésektől. Minél brutálisabb, keményebb, vastagabb, vagy az archoz szervesült egy maszk, annál nagyobb az elesettség. Bármilyen megtévesztő is a maszk, vagy a hozzáfűzött magyarázat, a valóban begyógyult sebekkel, feldolgozott sérülésekkel bíró, harmonikus emberek nem viselnek álarcot.

Abból is tanulhatok, hogy fenti két, egymáshoz igen hasonló embert miért kaptam meg egymás után...

A régi tanáromtól, aki a legérzékenyebb életkorban megroppantott néhány évre. A gőgje a megbocsátás leckéjét adja fel nekem.
A felesége által pedig, aki végig tudta, hogy annak idején a férje szeretője voltam, a szeretet csodáját figyelhetem meg. Többek között az irántam való évtizedes szeretetéből.

Az ázsiai nőtől, aki 15-én a hőségriadó idején bejött a boltba ásványvízért, Euróval akart fizetni, én pedig emberséges megoldás keresése helyett leráztam, mert nem értem rá a problémájával foglalkozni. Ugyanis nagyon fontos tennivalóim voltak az esti buddhista összejövetellel kapcsolatban...

Az ország másik felében élő blogger egy-egy levelével:
"Semmivel sincs semmi baj ... Sokat élünk, sokat szenvedünk míg rádöbbenünk: a szenvedés is az élet része. Nem kerülhetjük el. Csak akkor vagyunk képesek az örömre, beteljesülésre, szeretetre, szépségre is fogékonnyá válni, ha készek vagyunk a szenvedést is elfogadni. Mert a nyitottságban minden ott van. Szép és rút, fájó és örömteli is. A valódi szenvedésünk abból fakad, hogy menekülünk a fájdalom elől, s csak a jót akarjuk.
De aki az élet felséges táncát akarja teljes és tiszta szívből táncolni, annak minden taktust el kell járnia. Mert az élet ritmusa ilyen. Mély és mags, gyors és lassú, bánatos és boldog - minden dallam benne van. Minden. És ez - egyszerre gyönyörű, és egyszerre félelmetes. De ez az élet. Ekkor vagy nyitott, érzékeny, és ami ezzel jár: sebezhető is. De nyitottság és érzékenység nélkül: nincs igazi ÉLET. Nyitottság nélkül csak üres burkok vagyunk, halott bábok. Igaz, mindent elkerülhetünk. De. Nem is élünk.
Az élet kelyhét elfogadni azt jelenti, hogy összetöretik a szívünk. Amit annak hiszünk. Valójában csak páncéljainkat veszítjük el és ettől félünk. A szív ELEVEN. A valódi szív eleven, és ÉREZ. Nem csak örömet, de fájdalmat is. Így van ez."
"Engedd magadhoz a fájdalmat. Öleld magadhoz.
Állj meg.
Állj meg végre és éld át.
Egész életedben futottál előle. Életeid ezreiben futottál előle.
Most állj meg. Állj végre meg.
A futás menekülés. Mindegy hogy valami elől vagy valami felé futsz. Futás mindkettő. Mikor másra vágysz, arra hogy más fedje el azt a mély bánatot, fájdalmat, ürességet, hiányérzetet, ami benned van, akkor menekülsz. Állj meg.
Mert amit keresel, amit olyan kétségbeesetten keresel, már a tiéd..."

Bóbis László tánctanár, aki bölcsességével, érzékenységével messze-messze túlmutatott a táncon. Milyen jó, hogy csak a tanfolyam után tudtam meg, micsoda médiaszemélyiség (volt?) ő. Kedvessége, nyugalma, figyelmessége, tapintata, két figura közti szociológiai elemzése, kivillanó családszeretete, emberszeretete, humora jelzi, hogy sokat ért, érez a világból, melyben békével létezik. Egy teljes életet élő ember harmonikus életformájába engedett bepillantást. Ilyenek nincsenek körülöttem, nem vonzom be őket, s ha időnként nem pillantanék meg legalább kis időre egy-egy ilyen életet, talán elveszíteném a sejtést is az Emberhez méltó életről.

Az akupunktőröm, aki megpróbál megtanítani lélegezni, hogy az érzelmeimet rendbe tudjam szedni, aki kb. kéttucat tűvel ejt rajtam stigmákat (néha tényleg krisztusaikat, de ne feledjük, a latroké is ilyen volt), s közben előre figyelmeztet azokra a leckékre, melyet később, mintegy nyomatékul meg is kapok az élettől. Aki nem dühös, nem csalódott, hogy nem haladtam, nem teljesítettem ennyit vagy annyit. Nincsenek elvárásai. Figyel a szükségleteimre, s hálás vagyok, hogy a sok szöveg(elésem), megerőltető gyakorlatok helyett olykor "csak" hagy élni, "csak" belevisz egy olyan állapotba, ahol néhány percre megpihenhetek, s átélhetem, hogy minden rendben van. És aki jó humorérzékkel vette, amikor a saját felelősségem helyett még az ő hiányosságait próbáltam felkutatni:)

A sok "na hogy megy az üzlet" típusú, és engem bosszantó kérdést feltevő ember, aki akaratlanul is avval szembesít, hogy a kimondott szónak valóban hatalma van.

...

A hibáim elkövetésével, vagy épp az ellenkezőjével. Minden és mindenki azt "akarja" megtanítani nekem, hogy NEM VAGYOK ÁLDOZAT.

Ps: A két egymáshoz hasonló férfiember mellé néhány nap múlva megkaptam/visszakaptam a harmadikat is. Facebookon vette fel velem a kapcsolatot Életem régi Nagy Szerelme...

2010. július 25., vasárnap

Tope háza








Péntek éjjel értem Nagykovácsiba. Mivel az elmúlt években nappal utaztam ki, a sötétben megkavarodtam, hogy jó helyen szállok-e le az utolsó erre járó buszról, de végre ideértem. Megszemlélhettem Tope a ház összeomlása elleni kreatív küzdelmének néhány lenyűgöző eredményét.

Szombaton hajnali fél egytől ma, vasárnap délután 3-ig, azaz másfél nap alatt a következő regényeket olvastam ki:

Anita Diamont: Szajhák és boszorkányok
Anita Diamont: A vörös sátor
Márquez: A szerelemről és más démonokról

Mivel holnap reggelig maradok, ha lazábbra fogom is az ütemet, néhány Márquez-novella még beleférhet.

Nincs is jobb az édes semmittevésnél, már ha az olvasás annak számít. Tegnap egy kicsit a kertben, ma esik, tehát az emeleti szobámban.

2010. július 23., péntek

Jó egy lovat örökbefogadni



... még egy évre is.



Minden lónak megrázó története van. Kiöregedett, vagy sérült versenylovak, akikre a vágóhíd várna, pedig talán sok pénzt hoztak a gazdáiknak. Megkínzott munkalovak, akiknek elvágták a térdszalagját, vagy láncon és fedél nélkül tartották...
Mi vagyunk a lovas nemzet?

2010. július 20., kedd

Bölcsesség nem csak mára


Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. (Simone Weil)

2010. július 19., hétfő

Hogy mik vannak!



Szombaton Szentendrén voltunk, Dunában lubickolás céljából. És ebbe botlottunk. Sose hallottam még sárkányhajóról, most viszont végignézhettem egy selejtezőt. A kétórás nap- és vízfürdőzést ugyan zavarta kissé az állandó ütemes dobolás - ugyanis erre húzzák egyszerre az evezősök -, de legalább tágult megint a világról szóló tudásom :)

2010. július 18., vasárnap

Kultvasárnap



Délután ezeréves tanárom feleségével - jesszumpepi, 29 éve ismer és szeret ! - valamint Berával - aki meg összesen nincs ennyi idős - a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában Bruno Bourel Nappapírok c. fotókiállítása. Ja, egyébként ezt Fhil ajánlotta emilben Bajáról :) Köszi!
Sosem sikerült megnéznem még az épületet, folyton zárva volt. Most felújítás alatt áll, háromnegyed részben kész, és gyönyörű! Valahogy az isztambuli Kék Mecset és a Hagia Sophia is eszembe jutott róla. Fényképezőgépet persze nem vittem :(
A fotók is jók, a zsidó hétköznapokról, vagy fél órát el lehetett molyolni velük.
Aztán ki egy kávézó teraszára a Madách téren, ahol valami hangos veszekedést hallva kissé latinos fílingünk kerekedett.
Végül Berával kettesben a Tabán moziban Kay Pollack Hétköznapi mennyország c. svéd filmje. Felemelő, megrázó. Egy ember felszabadulásáról, a szeretet felszabadító erejéről, ami másokat is magával sodor, s amibe belehalni is érdemes. Nekem svéd film még nem okozott csalódást.

Fhil találta



Ó, bárcsak Magdi megtalálná végre a helyét! Ami valahol ezen a szinten lehet.

2010. július 16., péntek

Útvesztőben Útinform?


Tavaly februárban majdnem odavesztünk egy balesetben. A totálkáros autóból csak mi - úgy-ahogy - és a CD-lejátszós rádió voltunk kimenthetőek. A balesetnek nem volt köze se forgalmi helyzethez, se útviszonyokhoz. Mégis azóta, egy másik autóba beépítve a CD-lejátszó magától, és kiszámíthatatlan időközönként rádióra vált, méghozzá mindig az Útinform-ra. Határ közelében ezt hallhatjuk akár szlovákul is, ahogy ezt ma Bánk környékén ismét megtapasztaltuk. Az Útinform végén mindig visszavált CD-re.
Pedig nyilván nem fontos számunkra Bánkon a pozsonyi, vagy Baján a pesti helyzet.

Tavaly márciusban Amerikába repültünk volna, a sérüléseink miatt ez elmaradt, a két jegy odaveszett. Azt gondoltuk, hogy bizonyára rossz lépés lett volna odamenni, ki tudja, milyen katasztrófa történt volna ott velünk, amit épp ez a baleset akadályozott meg. Az út már korábban, és későbben, ősszel is elmaradt, egészen más okokból, és mindannyiszor horribilis anyagi veszteségekkel. Evidensnek tűnik, hogy nem kell odamennünk, ma meg már meg se engedhetnénk magunknak.

Csakhogy még mindig itt van ez az Útinform-dolog. Vajon mire akar még figyelmeztetni?
Csak nem arra, hogy jobb lesz végre megtanulnom, melyik a jobb és bal kezem? De hiszen én nem is vezetek!:)

Ps: Tegnap ráadásul Kristin Asbjorsen On my way című dala közben kapcsolt be az Útinform...

2010. július 15., csütörtök

A két angyal


Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen". És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen". És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal. Csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a bizalom.

(Popper Péter)


Hajrá fehér angyal!

2010. július 14., szerda

Tízmilliószoros Nap




A tibeti ("nagy") Buddha napokat hívják 10 milliószoros napoknak.
A négy legjelentősebb buddhista ünnepnap, avagy azon napok, amikor a pozitív cselekedetre és pozitív gondolatokra való törekvés gyakorlása tízmilliószorosan hat. Egy évben négy fő különleges-rendkívüli Buddha emléknapot tartanak, amikor ünnepség keretében emlékeznek meg Buddha életének legfontosabb állomásairól. Azt mondják, hogy ezeken a napokon a pozitív illetve negatív cselekedetek hatása tízmilliószorosára hatványozódik, ebből kifolyólag a spirituális gyakorlatok végzése erősen javallott.

10 milliószoros napok 2010-ben:

Február 28. vasárnap
Május 27. csütörtök
Július 15. csütörtök
Október 29. péntek

Ezeken a napokon az energiák jóval erősebben hatnak, mint máskor.
Ilyenkor érdemes arra gondolni, amit szeretnénk, hogy megvalósuljon az életünkben.
A negatív érzelmeinket, gondolatainkat pedig könnyebben elengedhetjük. A nagy terhek feloldását érdemes erre a napra időzíteni.
A tisztítások, gyógyítások, elengedések is 10 milliószoros erővel hatnak, azaz minden nagyon gyorsan megteremtődik.
Ezért ezeken a napokon a legjobb, ha már reggel kinyilvánítjuk, mit szeretnénk elengedni, ill. megteremteni az életünkben, és elképzeljük, átéljük (a nap folyamán akár többször is), amint már be is következett, meg is valósult. Igyekezzünk, hogy az öröm, a harmónia, a béke és a szeretet járjon át bennünket egész nap, és ezeket az érzéseket terjesszük ki családunk tagjaira, barátainkra, az emberiségre, minden élőlényre, és a Földre is.

Tegyünk meg mindent, amit szeretnénk tízmilliószoros erővel hatni!

(Forrás többek között: Gabilla)

2010. július 13., kedd

Tapintat


"Nem szükséges lerántani a maszkokat, mert azt mindenki nagyon nehezen viseli. Ha látjuk is, nem szólunk. Mert míg nem tudunk gyógyító kézzel hozzáérni, addig csak fájdalmat okozunk vele."
(Duende)

Találd meg a folyót - R.E.M.

2010. július 12., hétfő

Jó éjt!



Hogy azért ne csak a Harcsa Veronika-féle, de az eredeti is fent legyen itt...

Üzenet a Bardoba

A MÉLYSÉGES TÖRVÉNYBŐL, A NYUGVÓT S HARAGVÓT MEGIDÉZŐ ÖNSZABADÍTÓBÓL A HÁROMTESTŰ MESTERSZERZÉS KÖNYÖRGÉSE

Az igen tiszta Törvény Tere mindent átölelő palotájába,a születetlen s vesződéstől megvált Törvénytestű Mesterhez én hódoló odaadással küldöm könyörgésem.El nem hagyott nemtudástól, balgaságtól magam szabadítván az önnönszülte, nem-alkotott Tudás önteremtéséhez kérem a Törvénytest kezdettől tiszta áldású szabadságát. A fényes, tiszta Tudás nagyüdvű palotájába,az akadálytalan nagyüdvű Gyönyörtestű Mesterhez én hódoló odaadással küldöm könyörgésem.

El nem hagyott kívánságtól, sóvárgástól magam szabadítván az önnönnemű Tudás nagyüdvű önszabadításához kérem a Gyönyörtest önteremtő áldású szabadságát. A bűntelen és igen tiszta Tavirózsa-palotába,a meghatározatlan, önmaga-keltő Váltott-testű Mesterhez én hódoló odaadással küldöm könyörgésem. El nem hagyott fonákságtól s gyűlölettől magam szabadítván az önértelmű Tudás önnön-ismeretű önnön világosságához kérem a Váltott-test önszabadító áldású szabadságát.A nagyon tiszta fényvilágú önnön-ismeret palotájába, az irányulatlan nagyüdvű Három Test Mesteréhez én hódoló odaadással küldöm könyörgésem. El nem hagyott különbségtől, érdek-hajlamoktól magam szabadítván az önnön-szülte Tudás Három Teste önteremtéséhez kérem a nagyüdvű Három Test áldásának szabadságát.

A határoktól megvált öneszmélést akik Törvénytestül meg nem értik, s balgaság és dőreség miatt a Forgatagban tévelyegnek: szánandók ez így kínlódó eszmélő-lények.Mindahányan hadd érjék el a Törvénytestet!Az önnön-ismeret nagy üdvét akik Gyönyörtestül meg nem értik,s kívánság és szomjúság miatt a Forgatagban tévelyegnek: szánandók e fonák vágyú eszmélő-lények.Mindahányan hadd érjék el a Gyönyörtestet! Az önnön eszme szülte szabadítást akik Váltott-testül meg nem értik,s harag és kétkedés miatt a Forgatagban tévelyegnek: szánandók e fonák hitű eszmélő-lények.Mindahányan hadd érjék el a Váltott-testet!Önnön eszméjüket akik bonthatatlan Három Testül meg nem értik,és tudásukat abban makacs gyarlóságuk szennyei borítják: szánandók e fölserkenni még nem érett járólények. Mindahányan hadd érjék el a Három Testet!

(Tibeti Halottaskönyv, részlet)

2010. július 10., szombat

Psyché és az emancipáció



Ha Weöres Sándor és Palya Bea összefognak... :)

Üres



"Üresen állok, mindennek háttal...Megfejtesz mindenkit, jó fej vagy, mégsem vagy jól... Igen, a fonákon lenni mindennek háttal..."

2010. július 8., csütörtök

Játék 2.




Déli holtidőben ma átmentem a szomszéd játékboltoshoz, és elhoztam egy Micimackós dominót. Kiraktam a vendégpulton. Maradéktalanul sikerült!
Most mé', mi van abban? Nekem sose volt dominóm.
Mire végeztem, épp beesett egy vevő. Szerencsére a látvány nem gátolta meg abban, hogy szokatlanul nagy összegért vásároljon.

Kora délután pedig benézett a táncpartnerem. Mutatott néhány lépést, hogy mit gyakoroljak. Nem tudom, hogy gondolta, hogy ott a boltban táncikálni fogok, és a zárás után öt perccel kezdődő órára már tudom is? :)
Hát nem tudtam. De azért mulatságos volt, ahogy a kirakaton bebámuló járókelők előtt táncolt nekem.

2010. július 7., szerda

Ilyen az ország...



Vers: Térey János.

Mostanában hallottam:
- Mi a különbség a demokrácia és a diktatúra között?
- A demokráciában kiírhatod a falra, hogy "szabadság". A diktatúrában muszáj kiírnod.

2010. július 6., kedd

Úgy táncolsz...

ahogy élsz? Meglehet.













Mióta az eszemet tudom, táncolni szeretnék. A szüleim versenyeket nyertek, de engem nem tanítottak, és később se volt lehetőségem megtanulni.
Ezen a héten esténként másfél órát táncolok. Kezdő társastánc tanfolyamra járok öt alkalommal, ami kóstolónak megteszi. Bár perspektívája nincs a dolognak, mert továbbra sincs kivel táncolnom, és vélhetően el fogok mindent felejteni, de most az a fontos, hogy élvezem, s nagyon várom az estéket.

A partneremet a stúdió biztosítja, és majdnem olyan profi, mint a tánctanár. Ám az első félórában kiderült, hogy tánc közben is épp azokba a korlátaimba botlok, mint bárhol máshol az életemben.

(Ebből lassan már kvíz-játékot is szervezhetnék. Milyen hibákat követ el Marvin táncnál is? Aki többet eltalál, az nyeri a Nagy Emberismerő díjat:))

Péti zene-/kultúraközvetíésének eredménye

Szent István park - szeretem






Zene - csak úgy




Nekem jobban tetszik, mint az eredeti Tankcsapdás. Bár a szöveg így is, úgyis hozzájuk kötődik :)

2010. július 5., hétfő

Egy rövidlátónak ígértem

Ami Gabilla betegséglistájáról kimaradt:
A pszichoszomatika úttörői, akiknek köpenyéből bújtak elő a mostaniak, Dethlefsen és Dahlke. Hosszasan írnak a látásról, a különféle szembajokról, most csak a rövidlátást emelem ki.

"... túl erős szubjektivitást jelent. A rövidlátó mindent saját szemüvegén keresztül néz, minden téma által személyesen érzi érintve magát. Csak a saját orráig lát, szűk látóköre azonban nem vezet önismerethez. Éppen ebben rejlik a nehézség, hiszen azt, amit látunk, magunkra kell vonatkoztatnunk ahhoz, hogy jobban lássuk magunkat. Ez a folyamat azonban saját ellentétébe fordul át, ha beleragadunk a szubjektivitásba. Ez konkrétan azt jelenti, hogy bár mindent magunkra vonatkoztatunk, mégsem vagyunk hajlandóak a dolgokban önmagunkat látni és megismerni.
Ilyen esetben a szubjektivitás csak duzzogó sértettséghez vagy más elhárító reakciókhoz vezet, anélkül hogy a projekciót feloldaná.
A rövidlátás ezt a félreértést fedi fel. Arra kényszerít, hogy nézzünk körül közelebbről saját világunkban. ... A valódi önismeret kényszerűen kivezet saját szubjektivitásunkból. Ha valaki nem lát, illetve rosszul lát, a tisztázandó kérdés így hangzik: "Mit nem akarok látni?" S a válasz mindig ez: "Saját magamat."
Azt, hogy a rövidlátó milyen erősen áll ellent annak, hogy önmagát olyannak lássa, amilyen, könnyű leolvasni szemüvege dioprtiaszámáról. A szemüveg protézis, tehát csalás.
... mert hát hogyan is akarhat a be-látásig eljutni az, aki nem lát helyesen?...
A látni nem akarás legszélsőségesebb formája a vakság..."

"A szem testünk egyetlen olyan része, ahol láthatóvá válik az agy, ugyanis fejlődéstörténeti szempontból a szem a látóideggel és a recehártyával együtt a központi idegrendszerhez tartozik. Ennélfogva a látás és a tudat igen közel áll egymáshoz... A gondolkodás meghatározza a látásunkat, és a látás meghatározza gondolkodásunkat....
A betegségek lekülönbözőbb formáiban az ölt testet, hogy nem akarjuk megnézni és valóságnak tekinteni, amit látunk..."

No hát én nem féltelek, bízom Benned! Te fogod feloldani ezt a családi őrületet.

Én jól látok. Ellenben süket vagyok. Ez is egy szép történet...

Szentivánéji álom














Az életem és a környezetem mostanában ilyen:

Majdnem mindenki másba szerelmes, nem abba, aki őbelé.

2010. július 4., vasárnap

Nógrádi kirándulás















































Tegnap színitanodás gyerek-tábort költöztettünk Pusztaberkire. Tíz évvel ezelőtt mi találtuk nekik ezt a helyet, azóta segítünk odajutni is. S ha már ott voltunk, nyilván visszagurultunk a kedvenc tavunkhoz Bánkra, fürdeni :)

2010. július 3., szombat

Berának, a feledékenységhez :)

Veszteségek














Elment Boró is, Tőle a blogjáról levett képpel búcsúzom. A selyemcukor még a boltocskámból való.

Kósza... Nem tudom, hol kószál, de remélem, nincs végzetes baj vele.
Megmondaná valaki, hogy tudom levenni az olvasott blogjaim listájáról (irányítópult) az ő két, már nem létező blogját?


Hozd be a szegényeket! - Lukács 14,21.

"Gondolj valakire, aki kellemetlen számodra - valakire, akit általában elkerülsz, mert jelenléte negatív érzéseket kelt benned. Képzeld magad ennek a személynek a jelenlétébe, s figyel, ahogy a kellemetlen érzések előjönnek benned... feltehetően egy szegény, nyomorék, vak vagy sántja jelenlétében vagy.
Most pedig ébredj rá, hogy ha meghívod ezt a személyt, az utcák és sikátorok koldusát az otthonodba, vagyis a jelenlétedbe, akkor olyan ajándékot fog neked adni, amelyet egyetlen kellemes és elbűvölő barátod sem tudna, legyen bármily gazdag is. Ez a személy feltárja előtted önmagadat és az emberi természet lényegét - ami legalább olyan értékes kinyilkatoztatás, mint a Szentírás bármely kinyilatkoztatása. Mert mit használ az, ha ismered a Szentírást, de önmagadat nem, s ezért csak robotként élsz? Az a kinyilatkoztatás, amit ez a koldus fog neked adni, oly szélesre tárja majd a szívedet, hogy belefér minden élőlény. Van-e ennél nagyszerűbb ajándék?
Most pedig figyelj önmagadra, arra a kellemetlen reakciódra, és kérdezd meg önmagadtól:
- Én uralom-e ezt a helyzetet, vagy a helyzet uralkodik rajtam?
Ez az első felfedezés. De ehhez jön egy második is. Ahhoz, hogy ura légy e helyzetnek, önmagadat is uralnod kellene, ami nyilvánvalóan nem így van. Hogy lehetne ez elérni? Csak annyit kell belátnod, hogy élnek olyanok a földön, akik a helyedben egyáltalán nem éreznék magukat kellemetlenül ennek a személynek a társaságában. Ők uralnák a helyzetet, és nem lennének kiszolgáltatva neki, mint ahogy te. Következésképp, negatív érzéseidet nem ez a személy okozza, ahogy azt te tévesen gondolod, hanem a proramozottságod. Ez a harmadik nagy felfedezés...
Az önmagadra utaló felfedezések után most figyelj arra, ami az emberi természettel kapcsolatos. Ez a másik személy viselkedése, jelleme, amire te oly kellemetlenül reagálsz. Látod-e, hogy azért nem ő a felelős? A másikról kialakított negatív véleményedet csak azért tarthatod fenn, mert tévesen azt hiszed, hogy a másik szabad, tudatos, és következésképp ő a felelős. De hát ki követett el tudatosan valami gonoszat? Hogy valaki gonoszul cselekedjen, vagy hogy gonosz legyen, arra nem a szabadság képesíti, hanem betegség, mert a gonoszság érzéketlenségre és a tudatosság hiányára utal. Akik igazán szabadok, azok nem tudnak vétkezni, mint ahogy az Isten sem tud vétkezni. Ez a szegény itt előtted nyomorék, vak és sánta, nem pedig konok és rosszindulatú, ahogy te tévesen gondoltad. Értsd meg ezt az igazságot, vizsgáld meg kitartóan és alaposan, s majd megtapasztalod, hogy kellemetlen érzéseid együttérzéssé és szelídséggé alakulnak...
Akkor majd ráébresz, hogy ez a koldus alamizsnával jött hozzád - szívedet együttézrővé, lelkedet pedig szabaddá tette. Korábban téged irányítottak (az ilyen embereknek hatalmuk volt negatív érzéseket kelteni benned, és te azon fáradoztál, hogy elkerüld őket), most pedig a szabadság ajándékát birtokolod: nem kell senkit sem kerülnöd, oda mégy, ahová akarsz. Ha ezt belátod, rájössz arra is, hogy szívedben nemcsak együttérzést, hanem hálát is érzel a koldus iránt, aki jótevőddé lett. ..."

(Anthony De Mello: A szeretet útja)

Mindez milyen igaz a fizikailag sérültekkel, és a lelkileg nyomorékokkal is...

2010. július 2., péntek

A nyilvános blogolás kockázatai

Mulatságos, hogy egy jól megírt személyiségképben hányan magukra ismernek. Mulatságos, mert tankönyvi eset. Az azonban már kevésbé mulatságos, hogy frusztrált, paranoid "tökjanik" (a kifejezés Popper Pétertől) dühükben telehányják a blogot, postafiókot.

Ezek szerint nagyon eltaláltam a káros szenvedélyes posztot is! Ez hizlalhatná az egómat, tán hizlalja is, pedig valójában nincs miért. Hiszen önmagamról írtam, ahogy mindenki más is önmagáról ír, bárki vagy bármi legyen a téma, az ürügy ehhez.
Az én ürügyeim egyike nem blogger, a másikról pedig úgy érzem, oly nagy bajban van, hogy önmagára is veszélyes. Akitől segítséget kértem számára, hárított, hogy nincs is akkora baj, csak a hőség az oka, egyébként is, szakember a blogger felesége. Csakhogy én nem bízom az ún. szakemberekben...

És mi egy idősödő ember élettragédiájához képest néhány kis óvodás toporzékolása? Ugyan!

Megkértem Kálmán Imre kezét




Na most vagy az övé kicsi, vagy az enyém nagy.

Múlt pénteken Tope kartársnővel utcai Táp Színházra mentünk a Humor Napja alkalmából. A várakozásban le kellett ülnünk valahová.