Státusz néhány kitérővel

Tanítványi státuszba helyeztem magamat.

Mesterem minden és mindenki.
És csak kapkodom a fejemet, hogy erről is lemaradtam, meg azt is elmulasztottam, mert ugye dekoncentrált vagyok, lépcsőházi gondolkodó, és nem a jelenben, hanem a múltban, a jövőben élek.

Tanulok/tanulhatnék a 26 éves blogger-lánytól nyitottságot, elfogadást.

A 29 éves mindentől félő fiútól (ó, róla már annyit írtam:))sokat tanultam, és csak többek között azt, nincs jogom elvárni bárkitől is, hogy az én értékrendem szerint gondolkodjon, éljen. Ehhez nekem egy Anthony de Mello sem volt elég. És hogy az nem visz engem előre, ha az emberek hibáira hivatkozva elhárítom azt is, amit érdemes megtanulni tőlük. A leckére ráment egy szerelem, tán a barátság is.

Az egykor Hollandiában lányokat futtató táncpartneremtől, aki ugyan táncolni akart tanítani, ám én mást tanultam tőle. Ugyanis a mi táncunk nem tánc volt, hanem ego-párbaj. Lecke arról, hogy az arrogáns, türelmetlen maximalizmus nem vezet eredményre, sőt rontja azt. Hogy nincs jogom egyáltalán senkitől semmit elvárni. Persze várni várhatok, csak nem érdemes. Ítélkeznem - de legalább hangosan kimondva, ami rombol, és utána nehezebb a megfelelő hangot megtalálni - sem. Azt is most tanulom, hogy nem csak alázatot, de könyörületet is tanulnom kell.
És hogy a türelmetlen kapkodás, a dolgok természetes folyásának ki nem várása, az előre okoskodás - ha elvétem a "ritmust" - megint csak rossz útra visz. Pedig én találtam meg a kulcsmondatot is: "Úgy táncolsz, ahogy élsz."
De azt is megtanultam, mintegy osztályismétlésként, hogy minden maszk mögött félelem húzódik. Félelem az újabb sérülésektől. Minél brutálisabb, keményebb, vastagabb, vagy az archoz szervesült egy maszk, annál nagyobb az elesettség. Bármilyen megtévesztő is a maszk, vagy a hozzáfűzött magyarázat, a valóban begyógyult sebekkel, feldolgozott sérülésekkel bíró, harmonikus emberek nem viselnek álarcot.

Abból is tanulhatok, hogy fenti két, egymáshoz igen hasonló embert miért kaptam meg egymás után...

A régi tanáromtól, aki a legérzékenyebb életkorban megroppantott néhány évre. A gőgje a megbocsátás leckéjét adja fel nekem.
A felesége által pedig, aki végig tudta, hogy annak idején a férje szeretője voltam, a szeretet csodáját figyelhetem meg. Többek között az irántam való évtizedes szeretetéből.

Az ázsiai nőtől, aki 15-én a hőségriadó idején bejött a boltba ásványvízért, Euróval akart fizetni, én pedig emberséges megoldás keresése helyett leráztam, mert nem értem rá a problémájával foglalkozni. Ugyanis nagyon fontos tennivalóim voltak az esti buddhista összejövetellel kapcsolatban...

Az ország másik felében élő blogger egy-egy levelével:
"Semmivel sincs semmi baj ... Sokat élünk, sokat szenvedünk míg rádöbbenünk: a szenvedés is az élet része. Nem kerülhetjük el. Csak akkor vagyunk képesek az örömre, beteljesülésre, szeretetre, szépségre is fogékonnyá válni, ha készek vagyunk a szenvedést is elfogadni. Mert a nyitottságban minden ott van. Szép és rút, fájó és örömteli is. A valódi szenvedésünk abból fakad, hogy menekülünk a fájdalom elől, s csak a jót akarjuk.
De aki az élet felséges táncát akarja teljes és tiszta szívből táncolni, annak minden taktust el kell járnia. Mert az élet ritmusa ilyen. Mély és mags, gyors és lassú, bánatos és boldog - minden dallam benne van. Minden. És ez - egyszerre gyönyörű, és egyszerre félelmetes. De ez az élet. Ekkor vagy nyitott, érzékeny, és ami ezzel jár: sebezhető is. De nyitottság és érzékenység nélkül: nincs igazi ÉLET. Nyitottság nélkül csak üres burkok vagyunk, halott bábok. Igaz, mindent elkerülhetünk. De. Nem is élünk.
Az élet kelyhét elfogadni azt jelenti, hogy összetöretik a szívünk. Amit annak hiszünk. Valójában csak páncéljainkat veszítjük el és ettől félünk. A szív ELEVEN. A valódi szív eleven, és ÉREZ. Nem csak örömet, de fájdalmat is. Így van ez."
"Engedd magadhoz a fájdalmat. Öleld magadhoz.
Állj meg.
Állj meg végre és éld át.
Egész életedben futottál előle. Életeid ezreiben futottál előle.
Most állj meg. Állj végre meg.
A futás menekülés. Mindegy hogy valami elől vagy valami felé futsz. Futás mindkettő. Mikor másra vágysz, arra hogy más fedje el azt a mély bánatot, fájdalmat, ürességet, hiányérzetet, ami benned van, akkor menekülsz. Állj meg.
Mert amit keresel, amit olyan kétségbeesetten keresel, már a tiéd..."

Bóbis László tánctanár, aki bölcsességével, érzékenységével messze-messze túlmutatott a táncon. Milyen jó, hogy csak a tanfolyam után tudtam meg, micsoda médiaszemélyiség (volt?) ő. Kedvessége, nyugalma, figyelmessége, tapintata, két figura közti szociológiai elemzése, kivillanó családszeretete, emberszeretete, humora jelzi, hogy sokat ért, érez a világból, melyben békével létezik. Egy teljes életet élő ember harmonikus életformájába engedett bepillantást. Ilyenek nincsenek körülöttem, nem vonzom be őket, s ha időnként nem pillantanék meg legalább kis időre egy-egy ilyen életet, talán elveszíteném a sejtést is az Emberhez méltó életről.

Az akupunktőröm, aki megpróbál megtanítani lélegezni, hogy az érzelmeimet rendbe tudjam szedni, aki kb. kéttucat tűvel ejt rajtam stigmákat (néha tényleg krisztusaikat, de ne feledjük, a latroké is ilyen volt), s közben előre figyelmeztet azokra a leckékre, melyet később, mintegy nyomatékul meg is kapok az élettől. Aki nem dühös, nem csalódott, hogy nem haladtam, nem teljesítettem ennyit vagy annyit. Nincsenek elvárásai. Figyel a szükségleteimre, s hálás vagyok, hogy a sok szöveg(elésem), megerőltető gyakorlatok helyett olykor "csak" hagy élni, "csak" belevisz egy olyan állapotba, ahol néhány percre megpihenhetek, s átélhetem, hogy minden rendben van. És aki jó humorérzékkel vette, amikor a saját felelősségem helyett még az ő hiányosságait próbáltam felkutatni:)

A sok "na hogy megy az üzlet" típusú, és engem bosszantó kérdést feltevő ember, aki akaratlanul is avval szembesít, hogy a kimondott szónak valóban hatalma van.

...

A hibáim elkövetésével, vagy épp az ellenkezőjével. Minden és mindenki azt "akarja" megtanítani nekem, hogy NEM VAGYOK ÁLDOZAT.

Ps: A két egymáshoz hasonló férfiember mellé néhány nap múlva megkaptam/visszakaptam a harmadikat is. Facebookon vette fel velem a kapcsolatot Életem régi Nagy Szerelme...