Bölcsesség: Simone Weil

"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."

A megelégedettség békéje és a többet vagy mást akarás motiváló ereje egy ponton talán épp úgy harmóniába tud olvadni, mint a szabad akarat és a determináció látszólagos ellentmondása. De hol ez a pont?

Az internet (h)őskora, avagy a hix.com

Egy blog írása folyamatosan dolgoztatja az ember agyát. Ma valahogy felvillant bennem, milyenek lehettek az első internetes bejegyzések, miről írhattak akkoriban azon kevesek, akik elérték a hálót?

A fenti, illetve ma már hix.hu címen is elérhető levelezőlistát az Amerikában élő Hollósi József indította, a világban szétszóródott magyarok találkozóhelyének szánva.
Az 1996-ban csatlakozó párom elmesélése szerint az egy-egy fórumra feliratkozottak naponta emailben írhattak egymásnak, s másnap egyetlen emailbe ömlesztve kapták meg a hozzászólásokat. Engem laikusként a DOS-osnak látszó felület bűvöl el.

Ha jól ügyeskedtem, akkor talán a "TIPP" fórumon megtalált 1990. februári bejegyzés lehetett az első. A lap most is működik, hitvallása szerint 'az internet emberi arca".

http://hix.com/arch/?page=issue&issueid=82354

Holokauszt-tagadók

A héten a Híradóban: 100-ból 12 magyar tagadja a holokauszt megtörténtét. Ausztriában ezért 20 év börtön adható, nálunk talán hamarosan állami kitüntetés is járhat érte.

A város legjobb rétese!

Ha az ember blog írásába fog, legyen következetes, és igyekezzen lehetőleg minden nap írni bele. De mit tegyen, ha elragadja a hétköznapi forgatag, vagy erősen amatőr számítógépész lévén éppen e blog hátterének szerkesztése, képek, videók, linkek felszuszakolásának sziszifuszi, bosszankodással teli küzdelme foglalja le?
Nos, ilyenkor hamarjában idevetheti például, hogy szerinte a város legjobb rétese mintegy 25 éve a Domus Áruház oldalában kapható, ahol ennyi ideje semmi mással nem foglalkoznak, tehát volt idejük kigyakorolni. Hártyányi tészta, amit a dagadó töltelék feszít ki. Jó étvágyat hozzá!
Egyszer talán majd elárulom a világ, de legalább az ország legjobb palacsintázójának lelőhelyét is :)

Naturista szauna

Úgy gondolom, nem vagyok nagyon rossz viszonyban a meztelenséggel. Gyerekkoromban édesanyám olykor magával vitt a női napozóba, felnőttként néha átkeveredtem adriai kempingek naturista részére, még fürödtem is ilyen partokon.
Szeptemberben az osztrák Alpokban töltöttem néhány napot. A wellness hotel szaunájának előterébe lépve meglepetten tapasztaltam, hogy tele van csupasz nyugdíjassal. Még soha nem voltam ilyen kis térben összezárva meztelen idegenekkel. Apró, remélem észrevétlen hökkenet után úgy döntöttem, felveszem a helyi szokást, s mivel ők nem bámultak meg, én sem tettem. Végül is az intelligencia alkalmazkodás, nem?
És valóban botorság műszálas fürdőruhában méregtelenítéssel kísérletezni. A baj a mi prüdériánkkal van, a hidegebb tájakon élők ezen a téren egészségesebben szocializálódtak.

Budapest Bár koncert, ahol már éjfél előtt útjára indul a gyönyör

Katona József Színház, Budapest Bár lemezbemutató koncert. Azoknak akik nem ismernék, a múlt század első felének részben filmekből, részben rádióból ismert bárzenéi szokatlan zenész-összeállításban. Az előző bemutatóhoz (és a lemez felénekléséhez) képest változott kissé a felállás. Alkalmi társulás lévén eleve változatos tagsággal számolhattunk, attól függően, ki ér rá a más irányú elfoglaltságai mellett. Az előző lemez bemutatójánál a mostani drámaibb. Úgy tűnik, aki tehetséges zenész, még tehetséges színész is lehet. Időről időre együtt zenél a közönség a színpadon levőkkel, ahogy tud, ritmusos tapssal.
Az ötödik percben Ferenczi Györgytől fut rajtam végig a borzongás. Frenk - akit Frenkként kevéssé, ám Budapest Bárosként annál inkább kedvelek - hiteles Seres Rezsőként (is), mintha már eleve spleenben született volna. Míg Lovasi András arról énekel, hogy milyen nagyon kell ő a nőknek, a nézőtér először oldódik nevetésbe. Rutkai Bori most is hozza az ugrabugráló kedves idétlent avagy kacért, visszafogott mimikáját hangja és teste játékával ellenpontozva.
Kiss Tibi cowboynak is nagyszerű, ám tiroli dalától, és a háttérben paravánnál zajló bábjátéktól már nevetőgörcsbe torzult arccal csurgatja könnyeit a közönség. Egy korábbi melankolikus verzióban a tüneményes Szalóki Ági ártatlanná szublimálta a dekadenciát, most Németh Juci meglepően dinamikus Holnapja bizsergés a hátakon, a nézőtéren elakadó lélegzet. Ez már túl van a profizmuson, nagyon erős, csúcsokat dönget. Ahová nálam el is ér az ibolyaszedős dalával. Meglepve élem át, nahát, nekem orgazmusom van! Nemtől és szövegtől függetlenül, pusztán az előadásmódtól és a korábbiaktól felajzva átélem, amit koncertjáró tiniként nem. Megsejtem, amiről eddig csak hallottam, mit érezhetnek az örömzenészek. Felhőkön lebegve, valahol a periférián érzékelem, hogy Ferenczinek nem derogál eleven díszletként csemegeboltos kirakatot vagy épp egy tükör mögötti falat játszania, és mindenkinek természetes a másik dala alá statisztálnia.
A különböző műfajból érkezettek alázata a zene iránt, töretlen örömük a telt házas, falnál állós előadásokat minden este megduplázza. A finálé klasszikust felidéző Villa Negrája elsöprően friss örömzene, mi csak tapsolunk, lebegünk, és távoztunkban megpróbáljuk fájó arcizmainkat normál anatómiai helyzetükbe visszarendezni. Tavasszal éjszakai előadáson voltunk, így bizonyos vagyok benne, a pár perc múlva következő második menet most sem veszít izzásából.

"Kedves naplóm, beléd kezdek..."

Bízom benne, jó kezdet Karinthy szavaival belevágni a blog-írásba. Nyilvános naplót írni valamiképp exhibicionizmus. Ahogy eddig csak a privát naplómba tettem, leírom, ami foglalkoztat, ami eszembe jut „az Élet, a Világmindenség meg Minden” kérdésköréről, és a hétköznapokról. Mindazt, amit épp akkor majd nem tartok annyira intimnek, hogy ne ide írjam. Hol csak a felszínt súrolva, hol pedig mélyen szántva. Túllocsogva vagy zárkózottan, szűkszavúan, esetleg csak utalásokkal, hadd gondoljon mindenki, amit akar.

A külső utakat róván mindannyian belső utakat járunk. Remélem, idővel egy-egy hosszabb, rövidebb útszakaszra csatlakoznak barátságos vándorok.

Nos, akkor vágjunk bele! Jó utat!