Taggyűlés a vasárnapi ebédnél?

Kft-t alapítottunk. Ezen a hétvégén meg kell tartanunk az első taggyűlést, jegyzőkönyvet kell írnunk, és ki kell töltenünk a "Határozatok Könyvé"-t is. Mivel mi ketten vagyunk az összes tagság, a sok "kell" mellett azt még szabadon megválaszthatjuk, hogy szombaton vagy vasárnap, reggelinél, ebédnél vagy vacsoránál döntünk majd az én alkalmazotti státuszomról. Talán jobb lesz mégis valamelyik reggeli közben, ugyanis a párom azt nem szokott, tehát marad két szabad keze. Az egyikkel pöntyöghet a laptopba, a másikkal teleírhatja a fent nevezett nyomtatványt. Én pedig majd teli szájjal határozok :)

Kávészünet és fegyverszünet

Majd egyszer Dani, Trendo és én elmehetnénk a Lotz Terembe kávézni, hogy heves politizálás közben egymás fejéhez vagdossuk a garantáltan jó baranyai, magyar, paraszti származású Matyi Dezső csészéit. Csak menjen tönkre a vérszívó kapitalista! :)

Szerelmem: Bánk - télen

Ez volt a hétvégi örömöm

Cseh Tamás-Republic: Budapest

Ennek "tovább-blúzosított" változata volt az egyik újdonság a Budapest Bár-esten. A másik pedig egy Dolly Roll-dal :)

Ma éjjel Budapest Bár!

Nektek jó éjt, nekem jó mulatást a Katonában :) Aztán március másodikán szintén velük az A38-on...

Ez a dal lehetne a mostani fogyasztói társadalom dala is. A két háború közötti kilátástalanságból a pillanat élvezetébe menekülő - és a tömeggyártás művészetével, az art deco-val fémjelzett - Európa egyik slágere volt.

Jelen vagy jövőkép?

Vajon hazánk meglel-e bennünket valaha?

"Gabriel García Márquez" búcsúlevele

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.

Falafel, ajtó, tűszúrás - válság és marketing 1.

A napokban a Szent István körúton betértem egy török büfébe, melyet már régről ismerek, ám egy ideje nem oda járok, mert szinte a szomszédjában tudok jobbat is. Most meglepődve vettem észre, hogy az apró bolt átalakult, tulajdonosváltás történt. A pultban egy tradicionális fejkendős török lány mosolygott kedvesen, a vendégek egy része is török volt, ami már önmagában jelzi a hely autentikusságát. Elnéztem az ártáblát, és gyros-tálért fizettem, pedig falafel-tálat kértem. Bár a helyiség önkiszolgáló, a lány hellyel kínált amíg várakoztam, majd kihozta az ételemet, a tálcára odatette a többletként fizetett százasomat, és ajándékul egy pohárka török teát is. Amikor végeztem, s visszavittem a tálcát, bájosan kérdezte, hogy ízlett-e, és a személyzet többi tagja is barátságosan köszönt el. Pedig tele volt az üzlet, a konkurens táplálékforrások ellenére. Ha így dolgoznak, bizonyára ezután is tele lesz.

Épülő lakásomhoz fa harmonikaajtókat rendeltem. A gyártó munkatársa decemberben felmérte a terepet, és úgy beszéltük meg, hogy két héttel a lehetséges beszerelési időpont előtt szólok, hogy legyen idejük legyártani. Ez egy zárt építkezés, nem lehet akármikor bevonulni, így a bútorasztalossal és az építésvezetővel is egyeztetett időpont előtt nem is kettő, hanem három héttel tájékoztattam a Hanol Kft. cégvezetőjét. Tudomásom szerint ilyen ajtókkal elérhető közelségben csak ő foglalkozik. Hosszasan keresgélt valami papírok között, mondta, hogy nem káptalan a feje, én megértően nyugtattam, hogy persze, biztos sok a megrendelés. Erre ő, hogy sajnos nem, a válság ide is begyűrűzött. Majd mikor rábukkant a megrendelőlapra (mely semmilyen határidő-vonatkozást nem tartalmaz), gyakorlatilag leteremtett a telefonban, hogy képzelem, hogy csak most szólok, és vegyem tudomásul, hogy náluk egy hónap az átfutás. Hivatkoztam a kollégával megbeszéltekre, és arra is, hogy még januárban is ugyanebben maradtunk evvel az úrral, akkor se szólt, hogy nem két hét... Ő nem hiszi, hogy a munkatársa ilyet mondott! Kérdeztem, akkor ezek szerint én hazudok? Nem tudja, de az ajtók március 3. előtt nem lesznek készen. Kifakadtam, hogy persze másfél évvel ezelőtt, amikor először érdeklődtem nála, nagyon kedves volt hozzám, mint potenciális vevőhöz. Most, hogy már zsebében van a kétszázezer forintos előlegem, nyeregben érzi magát, és elvárja, hogy én könyörögjek a többi érintetnél újabb időpontért, ahelyett, hogy tenyerén hordozná a meglevő kevés vevőt. Mert itt nyilván nem a gyártási kapacitás hiányáról van szó, ha alig van megrendelés. És vegye tudomásul, hogy soha senkinek nem fogom ajánlani, valamint nem tudhatja, mikor veszek még lakást a jövőben, de őt messzire el fogom kerülni. A válasz arrogáns: ő nem tud kibújni a bőréből. Az én véleményemet már csak ide írom: akkor megérdemli, hogy elsodorja a válság.

Mostanában gyakran megfordulok egy kínai orvosi rendelőben, a Hegedűs Gyula utcában. Egy professzor-házaspár dolgozik itt váltott műszakban. A hatalmas szobában tizenkét ágy áll elfüggönyözve egymástól. Az épp rendelő orvos ezek között szaladgál, hol köpölyözőcsészét kell cserélni, hol akupunktúrás tűket berakni, hol kifutni a folyosóra valakinek gyógyszert adni, megállás nélkül sürgölődik, nálunk már 19 éve. Mégis, van ideje és figyelme arra, hogy megkérdezze a kezelés alatt, fáj-e, ha nagyon, akkor inkább alternatív pontokba helyezi át a tűket (és nem mondja azt, hogy "az nem fájhat!"), kedvesen betakarja a beteget, a hatóidő egy órájára jó pihenést kíván, megcirógatja a szorongók karját (mert észreveszi, ki szorong), a kezelés végén ugyanez és még néhány megértő szó... Alázat. Nem tudom, milyen lesz a kezeléssorozat hatása, de azt tudom, hogy jó érzéssel jövök ide, s jó érzéssel távozom. Az előre tervezettnél pedig többet, még akupresszúrás masszázst is igénybe fogok venni.

Nemrég olvastam egy öltönyboltról. Egy kis mellékutcában található (a címet sajnos nem tudom), távol a forgalomtól. Ám amíg a felkapottabb helyeken levő butikok, szalonok árleszállításokkal próbálják magukat életben tartani, és még így is konganak az ürességtől, ez az üzlet mindig tele van vevőkkel. A titok: minden eladó őszintén kedves, segítőkész, és az éppen nem vásárló vevő is kap valami apró ajándékot. Aki vásárol, az pedig nem távozik ajándék ing vagy nyakkendő nélkül.
S mint tudjuk, a gesztus számít, még akkor is, ha mindez be van építve az árakba. Ha a vevő úgy érzi, ő itt jól járt, vele jól bántak, néhány perce kellemesen telt, vissza fog menni még a legeldugottabb helyre is.

Tavaly súlyos összegeket költöttem egy marketing-guru kurzusaira, mégis egy mezei okj-s vizsgaelnök fülembe súgott tanácsán világosodtam meg. Manapság az embereknek - úgy nagy általánosságban - alig, vagy egyáltalán nincs szükségük szolgáltatásra, termékre. Amire szükségük van ebben a depressziós világban, az a jó érzés. Ezért mennek be, és fizetnek valahol. Ráébredtem, hogy evvel én is így vagyok.

Marvin és a gumikacsák

Ma belebotlottam a 21 évvel ezelőtti kedvesembe. Szó szerint, ugyanis majdnem nekimentem a Szent István körúton, ahol a családjával kirakatokat nézegetett. Nem ismert meg, úgyhogy simán továbbmentem. Iszonyatosan öreg lett! Tizenöttel idősebb, de mintha harminccal lenne. Én pedig... :)
Holnap leszek 43.

azértsemvalentin

De legalább ez is Budapest Bár, Kaktuszka! :)

A látszólagos ellentétek normális világa

Olimpia 1992.

Én odavagyok ezekért. Egy-egy pillanatra felemel a hétköznapok szutykából.
Hogy a meleg rock-énekes és a mélyen katolikus ország operaénekesnője kézen fogva énekel(t). Hogy néhány nappal ezelőtt éppen Montserratban leszólítottam egy srácot, fotózáshoz kértem a segítségét, megkérdezte, orosz vagyok-e, mondtam magyar, ő pedig román, odaadtuk egymásnak a gépeinket, hogy fényképet készítsünk, még pár szót csevegtünk is, őszinte bizalommal és mosollyal. Hogy Sziget-járó tíz évemben a mesejátéktól a punk-koncerten, filozófiai előadáson át a sramlizenéig, színházi előadásig még minden generáció talált magának látni, hallani valót a fesztiválon. Hogy Anthony de Mello jezsuita létére egybegyűjtötte más vallások bölcsességeit. Hogy a Budapest Bár-ban együtt örömzenél a 100 tagú cigányzenekarból néhány, az alternatív rock-zenész, a népdalénekes, a jazz-énekes, hogy egy mindnyájuktól eltérő műfajt, évtizedekkel ezelőtti bárzenét játszanak, és nem csak ők élvezik végtelenül vagy féktelenül a játékot, de a közönség arcát is mosolyba merevedésre késztetik (erről írtam e blog első posztját).

Az ellentéteket többnyire manipuláltan szítják. Mi pedig hiszünk, mert könnyebb, mint önállóan, tiszta fejjel gondolkodni, és minden "fronton" hagyjuk magunkat szalámitaktikával megosztani. Pedig együtt szebb volna a világ. Egy normális világ... Idealizmus.




Vigyázat! Juci a végén kissé bevadul :)

Zene. Film. Művészet.

Talán már mondanom se kell, ők is magyarok. Ó, azok a régi neonreklámok!

Két hülye ha elindul

... egy hajnalon Barcelonába, annak biztos tudatában, hogy a mediterrán városban ebédel, ám a dél váratlanul a zimankós Zürichben éri e lengén öltözött párost, és csak vacsorakor falatozhatnak tapas-t, továbbá mindez a kis kerülő annyiba kerül, amiből már Amerikába is el lehet jutni... akkor abból az egyik biztosan én vagyok. Ám - ahogy a képek is tanúskodnak róla - minden jó, ha a vége jó! :)

Most mindenesetre azon tűnődöm, hogy hazafelé milyen lovat szállíthattak a repülőgép csomagterében, mert a bőröndünk csupa mocsok és széna. Éppen a rejtélyes almot próbálom a gyöngyvászonszálak közül szemöldökcsipesszel kiszedegetni. Szerintem nem egy Kék Paripa lehetett. :)

Díj és babérkoszorú

Díjat kaptam KisVirágtól. Nagyon köszönöm, és nem is annyira a díjat, mint amennyire azt, hogy "mindhármamat" megtiszteli a figyelmével :)

A szabályok:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám, és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Magamról:
1. Ez a legnehezebb, mert bár grafomán vagyok, szerintem nagyjából minden olvasható rólam a blogjaimban, mi újat írhatnék ide... Jaj, és van még hátra hat pont! No lássuk csak, mindjárt átlesek KisVirághoz és másokhoz puskáért :)
2. A véletlenekben én sem hiszek. A Sors-ra nem mint egy eleve elrendelt, tőlünk független valamire tekintek. Hiszek a személyes felelősségben, valamint a determináció és a szabad akarat harmóniájában, és a fejemet csóválom az évszázadok óta ezek fölött veszekedő egyházak miatt.
3. Ja igen, szerintem is rettenetesen rossz (megélhetési) író Coelho. Bulgakov Mester és Margaritájában több spiritualitást találok, 14 éves korom óta olvasom és gondolkodom rajta. Szerencsére igen sokrétű ahhoz, hogy mindig lelhessek benne valami új színt, új jelentést. A gondolkodásomat legjelentősebben formáló könyvek a fentin túl:
Aronson-Tavris: Történtek hibák, de nem én tehetek róluk
Erich Fromm: A szeretet művészete
Kínos felismerésekre késztettek, és bár változtatni talán nem tudok, vagy nem oly mértékben, ahogy az ideális lenne, de legalább a fejemben levő én-, világ- és emberkép átrendeződött általuk. Valaha még jól jöhet ez is.
4. Ahogy az egy rendes Marvin-robothoz illik, a "túl nagy agyam" miatt gyakran lógatom a fejemet:)
5. A blogjaim az én belső utazásaim tükrei, többnyire önmagam feldolgozásáról szólnak, tehát nem igazán kreatív az elmém, inkább az életem hullámzik sokféle síkon. Jelen életszakaszomban akkor is írnék blogot, ha nem olvasná senki. Igaz, vélhetően csak ezt az egyet, mert külső behatásra lett belőlem három. De most már tetszik. Ahogy az is, ha olvasnak, írnak, és akaratlanul is önmagammal szembesítenek, elgondolkodtatnak, vagy "csak" csendes figyelmükkel tisztelnek meg a jó szándékú olvasók.
6. Zene! Mióta otthonosabban mozgok a Youtube-on, egyre inkább ott hallgatom a nagy választék miatt.
7.Rajongok az Adriáért! A fényekért, a tündéri kis városokért, de leginkább a szigetekért, a víz türkiztől feketéig árnyalódó színeiért, a napfényért, a tenger hangjaiért, és azért, hogy nagyon vigyáznak a tisztaságára! Egyébként is, csavargó vér folyik bennem. Ha tehetném, folyton a világot járnám. A Kósza nick-et választottam volna, ha nem lenne foglalt.

És következzenek azok, akiknek a nyilvános díjat és a saját koszorúmat továbbadom (a felsorolás rendje nem takar sorrendiséget):
1. Fhil. Finom női képek.
2. Denhoda. Férfiasan elfojtott, ám egy-egy fotón, bejegyzésben mégis fel-felbukkanó és többet sejtető fájdalmak. Örömök. Emlékek. Szeretem. (Milyen jó, hogy nem értek hozzá, így nem is kell műelemeznem.)
3. Kiyná Mathir. Ez egy pótszavazat, a meglevő díjához. Ha valaki, akkor ő igazán kreatív. Saját bevallása szerint soha nem ír magáról. Ha ő mondja elhiszem neki. Egyébként pedig azt gondolnám, hogy Afrikában missziós orvos, vagy abortusz előtt álló pár férfi tagja... szóval minden, amiről ír. Ehhez képest 23 éves, és bírónak készül. Remélem, időben hírt kapok a könyve megjelenéséről.
4.KisVirág. Még ha már kapott is díjat, tudjon róla, hogy én is rá szavazok :) Szépen, bensőségesen ír. Intimitás és kitárulkozás fura egyensúlya.
5. Sofia. Érzékeny, gyöngéd, szép... ezek jutnak most eszembe.
6. Gabilla és az ő kedd reggelei. Kitárja magát, és mégis zárkózott. Belső utazások, amiket aztán mégsem beszél ki senkivel. Én még legalábbis nem láttam kommentre reagálni. Ám ez is egy módja az önfeldolgozásnak. Legalább kevésbé teszi ki magát támadásnak. Ja, és ne felejtkezzem el a National Geographic-ba illő tanulmányairól!
7. Egy Ember. A helyi turista elképesztő helytörténeti munkájáért.

És hogy a koszorút ne tudjátok a krumplifőzeléketekre pazarolni, ez itt kérem pázsitból/ban van :)

Erdélyi naptár - február

Hazaértem

... de hová? Úgy látszik, ide!

Adriai emlék 2. - Cres szigete

Amíg délebbi vidékeken próbálok felengedni a fagyos télből, az erre járó Olvasónak betöltök némi nyári emléket :)

Csapatépítés

HR-esek, lehet példát venni Manduláról, Körtéről és Roziról :)