A korosztályomnak és még régebbieknek ismerős lehet.
(Bloggerek) Kölcsönös Segítség Tanácsa, vagy valami ilyesmi.
Amit ma egy blogger elköltött nálam, abból holnap befizetem egy másik, ma szintén bent járt bloggernek is kettőnk evezős túráját.
Ja, majd elfelejtettem. Egyes számú blogger egy négyes számú blogger számára (is) csináltatott nálam ajándékcsomagot. Szóval teljes az összefonódás :)
2010. június 30., szerda
Egy variáció a tolerancia témájára
Belebotlottam egy cikkbe, amely egy az amerikai fogyatékkal élők (konkrétan siketek és kisemberek) körében lefolytatott vizsgálatról szólt. Azok a párok, akik kénytelenek mesterséges megtermékenyítéshez fordulni, előszeretettel kérik a hibás génállományú sejtek kiválogatását és beültetését. Siket ill. törpe babára vágynak, mert ehhez az életmódhoz alakították ki baráti körüket, otthonukat, egész életvitelüket.
Magyarországon a Dávid Kisemberek Társaságában kérdeztek meg néhány tagot. Mind arra vágytak, hogy gyermekük normál növésű legyen, mert őket egész életükben bántás, hátrányos megkülönböztetés érte. Nincs munka, megfelelő otthon számukra, s ha nem áll mögöttük jómódú és/vagy érzelmileg stabil család, nem vagy alig boldogulnak.
E sorokkal természetesen nem a hibás gének kiválogatását szeretném propagálni. Két kultúra toleranciaküszöbéről van szó. A mienk mintha a nullával korrelálna, legyen szó hidegekről, melegekről, sárgákról, barnákról, háromfülűekről, vagy a kisnyugdíjasról, akibe bele lehet rúgni, hiszen minek szívja el a levegőt mások elől.
E sorokkal természetesen nem a hibás gének kiválogatását szeretném propagálni. Két kultúra toleranciaküszöbéről van szó. A mienk mintha a nullával korrelálna, legyen szó hidegekről, melegekről, sárgákról, barnákról, háromfülűekről, vagy a kisnyugdíjasról, akibe bele lehet rúgni, hiszen minek szívja el a levegőt mások elől.
2010. június 29., kedd
Állítólag Buddha mondta...
„Az olyan érzések,mint az elkeseredettség,a zavartság,a düh,
a neheztelés,a harag,a féltékenység és a félelem,
valójában nem rossz dolgok,hanem:
tiszta pillanatok,amelyek rámutatnak arra,hogy mit fojtunk el.”
a neheztelés,a harag,a féltékenység és a félelem,
valójában nem rossz dolgok,hanem:
tiszta pillanatok,amelyek rámutatnak arra,hogy mit fojtunk el.”
Fejtörő
Amit Duende talált ki nekem...
"Ha nem aszerint határozod meg magad,
Amit mások gondolnak rólad,
És
Nem is aszerint,
Amit magadról gondolsz,
Akkor mi vagy?"
(Ram Tzu)
???????????????????????????????????????????
"Ha nem aszerint határozod meg magad,
Amit mások gondolnak rólad,
És
Nem is aszerint,
Amit magadról gondolsz,
Akkor mi vagy?"
(Ram Tzu)
???????????????????????????????????????????
Beszédes hallgatás és más
Ismerős házaspár látogatott meg az üzletben. Az asszony kisember, a férj normál növésű, évtizedek óta házasok, láthatóan szeretik egymást. Jó kedéllyel, élettel töltötték meg a boltot. Persze a bárszékek nem voltak megfelelőek, így az asszonykát - sajnos figyelmetlenségből csak némi késedelemmel - a saját székemmel kínáltam, melyet az ajtóval szemben tudtam elhelyezni, hogy rálátása legyen a polcokra és a párjára is. Aranyos volt ott kalimpáló lábakkal, mint egy apró tündér.
A minden látogatómra kíváncsi szomszédaim most nem jöttek be a szokásos különféle ürügyekkel. Még az sem, aki épp a kirakat előtt társalgott, és majd beesett a csodálkozástól az üvegen. Aki pedig távozásuk után szokta velem megbeszélni a vendégeimet, most kínosan hallgatott. Ők mind kedves, segítőkész, magukat liberális-toleránsként meghatározó, úgynevezett jó emberek.
A (korábban péntek délután már távol maradó) vevők is mintha csak a terep kiürülésére vártak volna, pár perccel utánuk jelentek meg sorban, lehetetlenné téve a pontos időben zárást.
Értelmezhető a dolog úgyis, hogy látogatóim miatt nem jöttek be. De miért ne lehetne úgy felfogni, hogy ők hozták meg a szerencsémet, és utánuk az ilyen tájban nem jellemző vevők is megjelentek?
Mindenesetre én visszavárom e párt, akik kedélyesen telenyüzsögték a boltocskámat.
Ha még nem említettem volna: a boltom a másságával gyakran szembesülő népcsoport lakónegyedében található...
A minden látogatómra kíváncsi szomszédaim most nem jöttek be a szokásos különféle ürügyekkel. Még az sem, aki épp a kirakat előtt társalgott, és majd beesett a csodálkozástól az üvegen. Aki pedig távozásuk után szokta velem megbeszélni a vendégeimet, most kínosan hallgatott. Ők mind kedves, segítőkész, magukat liberális-toleránsként meghatározó, úgynevezett jó emberek.
A (korábban péntek délután már távol maradó) vevők is mintha csak a terep kiürülésére vártak volna, pár perccel utánuk jelentek meg sorban, lehetetlenné téve a pontos időben zárást.
Értelmezhető a dolog úgyis, hogy látogatóim miatt nem jöttek be. De miért ne lehetne úgy felfogni, hogy ők hozták meg a szerencsémet, és utánuk az ilyen tájban nem jellemző vevők is megjelentek?
Mindenesetre én visszavárom e párt, akik kedélyesen telenyüzsögték a boltocskámat.
Ha még nem említettem volna: a boltom a másságával gyakran szembesülő népcsoport lakónegyedében található...
2010. június 28., hétfő
Egy könyv hatása
... úgy látszik, nálam kb. addig tart, amíg olvasom.
A hétvégén vidéki vendégségben, kényelemben, kiszolgálva, gondtalanul kiolvastam De Mello könyvét arról, hogyan váljunk függetlenné másoktól. Minden sorával egyet értettem.
Majd hazajöttem, és amint betettem a lábam a lakásba, nyomban szeretetért kezdtem kuncsorogni.
A hétvégén vidéki vendégségben, kényelemben, kiszolgálva, gondtalanul kiolvastam De Mello könyvét arról, hogyan váljunk függetlenné másoktól. Minden sorával egyet értettem.
Majd hazajöttem, és amint betettem a lábam a lakásba, nyomban szeretetért kezdtem kuncsorogni.
Egy jezsuita bölcs a tükrökről
"Mennyire megvetjük azt az embert, aki feleségét nem annak tulajdonságai alapján választja, hanem a hozományba kapott pénz mennyisége alapján. Az ilyen ember, joggal mondjuk, nem a feleségét szereti, hanem a pénzét, amit az a házhoz hoz. De jobb-e a te szereteted egy szemernyivel is, ha csak azoknak a társaságát keresed, akik érzelmi kielégülést adnak neked, és elkerülöd azokét, akik ilyennel nem szolgálhatnak; vagy ha pozitív megkülönböztetést alkalmazol azokkal szemben, akik megadják neked azt, amit te akarsz, akik megfelelnek az elvárásaidnak, de elutasító és közömbös vagy azokkal, akik nem? Ebben az esetben is csak egy dolgot kell tenned, hogy elnyerd a szeretetnek ezt a tulajdonságát, az ingyenességet. Kinyithatod a szemed, és láthatsz."
"- Ingerültségemnek az oka nem ez az ember, hanem én saját magam.
Miután ezt kimondtad, láss hozzá és keresd meg, hogy mivel okozod ezt az ingerültséget. Az első dolog az, hogy gondolj arra a nagyon is reális lehetőségre, hogy ennek a személynek ... az úgynevezett hibái benned is megvannak. Csakhogy te jól enyomtad ezeket a hibákat, s ezért öntudatlanul kivetíted a másikra. Általában ez majdnem minden esetben így van, de jóformán senki sem veszi észre. Keresd tehát ennek az embernek a hibáit a saját szívedben és a tudatalattidban, és a bosszankodásod majd átalakul hálává, mert a viselkedése önmagad felfedezéséhez vezet.
De van itt még valami más is, amit érdemes megvizsgálni: nem lehetséges, hogy azért vagy bosszús, mert amit ez a személy mond vagy tesz, az rámutat valami olyasmire, amit te nem akarsz meglátni? Gondolj csak arra, mennyire ingerültek leszünk a misztikus vagy a próféta láttán, aki ugyan egyáltalán nem tűnik misztikusnak vagy prófétának, de a léte vagy szavai mégis kihívást jelentenek számunkra.
De még más is világos lesz itt: Azért vagy ingerült erre az emberre, mert nem felelt meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket beléd programoztak. Lehet, hogy jogosan követelheted, hogy feleljen meg progamozottságodnak, ha az illető például durva, vagy igazságtalan, de azért gondold csak meg! Ha meg akarod változtatni ezt a személyt, ha szeretnéd, hogy abbahagyja ezt a viselkedést, nem lennél-e sokkal hatékonyabb, ha nem lennél ingerült? ...A legtöbb esetben azonban nincs jogod azt követelni, hogy a másik feleljen meg az elvárásaidnak; mert ha valaki más lenne a helyedben, az egyáltalán nem lenne bosszús. Csak gondolkodj el ezen az igazságon, és bosszúságod el fog szállni. Milyen butaság a részedről azt követelni, hogy a másik olyan normák és szabályok szerint éljen, amelyeket a szüleid ültettek beléd!
És az utolsó igazság, amit meg kell fontolnod: a hátterét, élettörténetét és tudattalanságát is figyelembe véve, ez az ember nem is viselkedhet másképp, mint ahogy viselkedik. Olyan jól megfogalmazták: ha mindent értenénk, mindent megbocsátanánk. Ha igazán megértenéd ezt az embert, akkor nyomoréknak látnád és nem elítélendőnek, ingerültséged pedig azonnal megszűnne."
"Vizsgáld meg mindazt, amit nem szeretsz önmagadban... A negatív érzéseidet, hiányosságaidat, fogyatékosságaidat, tévedéseidet, ragaszkodásaidat, neurózisaidat, gátlásaidat, és igen, még a bűneidet is. Látod-e, hogy mindegyik szükséges a fejlődésedhez, mindegyikben ott van az ígéret a növekedésre, mindegyik kegyelem számodra és másoknak, amit csak ezen az általad annyira nem szeretett dolgon keresztül alakulhatott ki? Ha te okoztál másoknak fájdalmat vagy negatív érzéseket, nem voltál-e abban a pillanatban a tanáruk, eszköz önmaguk felfedezéséhez és további növekedéséhez? Ki tudsz-e tartani ebben a megfigyelésben mindaddig, amíg mindebben a boldog hibát látod, a "szükséges bűnt", amely oly sok jót hoz neked és az egész világnak?"
Vö. egy másik bölcsességgel: Nem tudod felnyitni a szemét annak, aki nem akarja felnyitni a szemét. Minél inkább próbálod, annál inkább meggyűlöl.
(Nemrég Bera juttatta ezt újra eszembe. No hát, ezért tartja az ember a bloggereket :))
A részletek Anthony De Mello A szeretet újta c. könyvecskéjéből valók, és fontos volt kihangsúlyoznom, hogy jezsuita atya volt, mert ettől a puszta ténytől is rosszul lesznek többen...
2010. június 27., vasárnap
Jó lecke az élettől
Egész életemben szélsőséges megítélés alá estem. Kezdődött ez már gyerekkoromban.
Nyolc évig sírva jártam általános iskolába, amit az igazgatóm búcsúzóul evvel fejelt meg: nem fogom megélni a harmincadik életévemet, már előtte börtönben végzem.
A következő években - a később többszörösen díjakkal kitüntetett - osztályfőnököm kedvence voltam. Azt állította, hogy az egyik legjobb barátja vagyok. Nem kisebb elvárást támasztott irányomban, mint hogy váltsam meg a világot, de legalább az országot, vagy egy várost. A történelemkönyvbe mindenképpen kerüljek be, lábjegyzetben legyen ott, hogy ő volt a mesterem. Végül csalódottan elejtett, hogy belőlem úgyse lesz soha semmi, akár a Dunába is ugorhatok.
Egyáltalában, tanáraim egy része zseninek, más része képezhetetlennek tartott. Voltaképpen soha nem keveredtem ki abból, hogy vagy bukdácsoltam vagy kitűnő voltam, aszerint, hogy melyik tanár melyik fiókba helyezett el engem. A legelképesztőbb az, hogy dícsérettel érettségiztem kémiából (csak szóbeli volt), annak ellenére, hogy soha egy képletet nem tudtam, és máig sem értem, milyen számokat írnak mások valami betűk mellé. Történhetett ez azért, mert a kémiatanár nem akarta megingatni saját világképét, melynek én is része voltam. Mindig ez történik, pozitív és negatív irányban is.
(Szinte kivétel nélkül így ítélünk, így működünk.)
Életem során ki deviánsnak titulált, ki pedig ódákat zengett a szociális érzékenységemről, és így tovább...
Ez a sorminta ismétlődik máig. Eldobnak, megtaposnak, felkapnak, megint eldobnak, rajonganak, utálnak... én pedig mások hangulataihoz, fejlettségéhez igazítom az énképemet.
Így tesz a túlnyomó többség. Konformizmus.
Kell ez nekem?
Ajánlott olvasmány:
Anthony De Mello: A szeretet útja
2010. június 26., szombat
Nyári üzletmenet
Megkérdezték Kohn bácsit, hogy mennyi az üzleti bevétele.
Semennyi - mondta ő -, minden napom veszteséges.
Akkor miből él? Abból, hogy hétvégén nem nyitok ki.
Semennyi - mondta ő -, minden napom veszteséges.
Akkor miből él? Abból, hogy hétvégén nem nyitok ki.
2010. június 25., péntek
"Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös..."
"... mint a hajnal alja, vörös!"
Épp ezt játszotta a Quimby tegnap a Dürer Kertben, amikor ennyi látszott a színpadból.
Szerintem nem egy kommunista ufo volt.
Épp ezt játszotta a Quimby tegnap a Dürer Kertben, amikor ennyi látszott a színpadból.
Szerintem nem egy kommunista ufo volt.
2010. június 24., csütörtök
Egy sláger üzleti vonatkozásai
Ma az ebédem irányában haladtam a Visegrádi utcán, amikor is egy kigyúrt srácba botlottam, aki egy szépségszalon előtt dohányozva a már elkoptatott Quimby-dalt, a Most múlik pontosant dúdolgatta.
Rámosolyogtam, és szaladtomban közöltem, hogy ma este Quimby lesz a Dürer Kertben. Döbbenten válaszolt, hogy igen, tudja.
Visszafelé be is mentem a szalonba, mert láttam, hogy ott dolgozik. Elvégre ha már ilyen szépen megbeszéltük Quimby iránti rajongásunkat, igazán vihetnék be némi bolti szóróanyagot a jövő héten. És valóban, vihetek. Neki viszont nincs jegye ma estére, tehát majd élménybeszámolhatok is.
Azt hiszem, valahogy így kell üzleti kapcsolatokat építeni :)
Rámosolyogtam, és szaladtomban közöltem, hogy ma este Quimby lesz a Dürer Kertben. Döbbenten válaszolt, hogy igen, tudja.
Visszafelé be is mentem a szalonba, mert láttam, hogy ott dolgozik. Elvégre ha már ilyen szépen megbeszéltük Quimby iránti rajongásunkat, igazán vihetnék be némi bolti szóróanyagot a jövő héten. És valóban, vihetek. Neki viszont nincs jegye ma estére, tehát majd élménybeszámolhatok is.
Azt hiszem, valahogy így kell üzleti kapcsolatokat építeni :)
2010. június 23., szerda
A döntés
Gabilla küldte Facebook-on. Ő ugrott, irigylem és becsülöm érte. Nyíljanak hidak a lába alatt!
Negyedszázada ugrottam először. Azóta többször (és néha löktek is, bár tudom, a kettő nem ugyanaz). Mindig összezúztam magam, halmozódnak és egymást súlyosbítják a gyógyíthatatlan(nak bizonyuló) sérüléseim.
Nem tudom, hogy kéne ugranom ahhoz, hogy hídra lépjek.
2010. június 22., kedd
Sajnálat vagy együttérzés
A sajnálat elveszi az energiámat.
Az együttérzés ad. Utána még napokig elzötyög a szekér.
Az együttérzés legalább egy időre megerősít abban, hogy nem vagyok idegenbe szakadt marslakó, elszigetelve mindenkitől, mert akad aki ért.
Aki nem képes/akar önmagával szembenézni, az nem képes/akar mással sem, hárításából pedig közöny, okoskodás, legfeljebb sajnálat fakad.
Csak a bátrak tudnak együttérezni.
Bera, hogy tényleg mennyire nem számít az életkor! Bízom a meglátásaidban. És köszönöm...
2010. június 21., hétfő
Szentivánéj a múzeumokban
Hosszú nap volt mögöttünk egy bajai látogatással, így az idei programot rövidre szabtuk. De hogy ne maradjunk (legalábbis közvetve) blogger-társaság nélkül estére se, csatlakozott hozzánk Tope egyik lánya.
Vajdahunyad vára, fel az ez alkalomra megnyitott toronyba, onnan néztünk szerte meg szét. Majd lent Harcsa Veronika koncert, ahol ez a tünemény, maga a megtestesült báj, a világ legtermészetesebb módján párnákat hordott a földön ülők hátsója alá. Mintha Barbara Streisand az Oscar Gálán vécés néninek állna, ha arra lenne szükség. A hangja és ő maga... no hát ismerjük. Kérdés, hogy szokott-e valaha szomorú lenni ez a mindig mosolygós lány, és ha igen, olyankor vajon kevésbé mosolyog?
Az éjszakai forgalmi dugóban tovább araszoltunk a Vendéglátóipari Múzeum felé, ahol is a kávé, mint "fekete leves" elkészítéséről szóló kiállítást tekintettük meg. Régi reklámtáblák (Frank), kávédarálók, presszógépek (némelyikre gyerekkorunkból emlékezhetünk is), és a büfében az Utasellátó-s kiállításhoz kapcsolódóan kapható a csokiroló. Jelentem, most is olyan jó(állott), mint gyerekkorunk vasúti büféiben.
Most először már éjfél előtt otthon voltunk.
2010. június 20., vasárnap
Fhilnél Baján...
Bauhaus Baján - Bagolyvár
Siratófal
Zsinagóga mint könyvtár
Szerb templom
Felhőjáték a Sugovica fölött
Főiskolai könyvtár
Nagypandúr sziget, Futrinka utcai házikók
Türr-kilátó a Sugovica és a Duna találkozásánál
A Duna-híd
Két folyó
A kedvezőtlen jóslatokkal dacolva huszonegynéhány fok és napsütés volt, az égiek a kegyükbe fogadták a szombati látogatást.
Évekkel ezelőtt jártunk már Baján, az ott töltött két óra alatt az volt a benyomásunk, hogy nincs ott semmi.
Fhil kalauzolásával most láthattuk, hogy mégis van. A zsinagóga, amely felújított állapotában városi könyvtárként funkcionál, és nekem könyvtárabb hangulatot árasztott, mint sok más modern, erre a célra kitalált. Még olyan elrejtett kincseket is megmulattattatott, mint a tóratekercsek, tóramutató, menóra.
A szerb templom, többévszázados stallumával, gazdag ikonosztázával. A belvárosi sétálóutca, a lóhere alakú főtér, egy-egy apró részlet...
A Sugovica partja. Ebéd itt, aztán irány a főiskola. Fotókiállítás, Fhil képei is, majd az intézmény könyvtára, mely modernsége ellenére mégis szép, különösen a hallgatók figyelmét elvonni képes panoráma az üvegfalakon túli parti világra. Tárlókban eredeti Werbőczy, La Fontaine, más kincsek, egy részük szépen restaurálva.
Séta a Dunához, rápillantás a Nagypandúr sziget Futrinka utcájának házacskáira, aztán a torkolatnál fel a Türr Kilátóba. Egy cseppet odébb ücsörgés egy vendégház teraszán, szép kilátás a városra és a vízre, belefeledkezve a beszélgetésbe.
Hogy mennyire másképp van minden, mint ahogy azt az ember egy blogból gondolná! És mégis, bizalom az első pillanattól, hogy nem vagyunk idegenek. (Úgy látszik, olykor haszna is van az exhibicionizmusomnak :))
Tartalmas öt és fél óra volt, jó emlékekkel szaladtunk Pest felé, hogy le ne maradjunk az itthoni szentivánéji programokról.
2010. június 18., péntek
2010. június 17., csütörtök
Mordor Szeme
Mulatságosnak találtam, hogy valaha, életem első lakásában az a szomszéd cserélte a záraimat, javította az ajtóimat, aki időnként betörésért ült, most a boltban pedig az ország egyik legjobb magánnyomozója ajánlotta fel a segítségét, fúrt fel ezt-azt a falra. Az egyik üzletszomszédom férje.
Később e szomszédasszony mesélte, hogy férje évekig figyeltette őt a Nemzetvédelemmel, lehallgattatta a telefonját, még most is követi az emiljeit, arab kedvesét nem csak ide, de egy másik választható európai országba se engedtette be. Jelenleg is nyomoz a felesége után, naponta többször megjelenik rajtaütésszerűen, és ha nincs a boltban, kikérdez mindenkit (valóban, mert engem is), hogy merre láttuk elmenni, majd felhívja az asszonyt, hogy valóban ott van-e, ahol mi mondtuk, és oda is megy.
A férj egyszer leült mellém jegesteázni, valahogy politikára került a szó, amikor foghegyről megjegyezte, hogy engem nem figyeltettek meg, mert minden megfigyeltre emlékszik, mivel a III/2-eseknél "góré" volt, és én nem voltam köztük. Úgy pattantam fel mellőle, mint ki szögbe ült. Ezt az én gyomrom - vagy Egom - nem veszi be egyelőre. Azt is mondta, hogy mit vagyok úgy oda, jobb ha fasiszta lett volna? Különben is, ő csak felsőbb utasításokat követett.
Sok egyéb mellett a Nürnbergi Perben is ilyesmiket lehetett hallani...
Újdonságot nem mondott, mivel a Történeti Hivatalban található vékonyka aktámban feltehetően csak ügynöki jelentések margóján szerepelek. Az aktát végül nem kértem ki, mert mire előásták, és értesítettek, elég volt messziről megpillantanom, meggondoltam magam. Nem kell nekem tudnom, hogy szerelmeim, barátaim, osztálytársaim, tanáraim, családtagjaim közül ki jelentett rólam akár mellékesen is.
Nem vagyok se Demszky Gábor, se TGM, nyilvánvaló volt, hogy engem nem figyeltek meg.
Ez az ember technikai eszközökkel nyomoz, tartja kordában a feleségét. (Felmerült bennem, hogy akár még hozzám is betehetett valami erre való kütyüt.)
Én egy médiummal élek 13 éve. Alkalmi médiummal, ha "szagot fog", felém fordul a figyelme, mint Tolkien trilógiájában Mordor Szeme. Felébreszt az éjszaka közepén, és visszamondja az álmaimat, elmeséli, mit mondtam a város másik felén valakinek, és azt is, hogy mire gondolok éppen, amikor ezeket sorolja nekem. Ülök a lakásban valahol csendben, de tudja, min jár az eszem, még a belső párbeszédeket is "veszi".
Minden technikai beavatkozás nélkül ilyenkor valahogy "véletlenül" megjelennek a közös gépünk monitorján az emiljeim, de amelyik épp nem, arról is tudomást szerez.
Ám ha mással van elfoglalva, akkor elfordul rólam a Szeme...
Hát így élünk mi, két hétköznapi asszony a XXI. századi Európa egyik fővárosában.
Saját egónk csapdájában vergődve.
Később e szomszédasszony mesélte, hogy férje évekig figyeltette őt a Nemzetvédelemmel, lehallgattatta a telefonját, még most is követi az emiljeit, arab kedvesét nem csak ide, de egy másik választható európai országba se engedtette be. Jelenleg is nyomoz a felesége után, naponta többször megjelenik rajtaütésszerűen, és ha nincs a boltban, kikérdez mindenkit (valóban, mert engem is), hogy merre láttuk elmenni, majd felhívja az asszonyt, hogy valóban ott van-e, ahol mi mondtuk, és oda is megy.
A férj egyszer leült mellém jegesteázni, valahogy politikára került a szó, amikor foghegyről megjegyezte, hogy engem nem figyeltettek meg, mert minden megfigyeltre emlékszik, mivel a III/2-eseknél "góré" volt, és én nem voltam köztük. Úgy pattantam fel mellőle, mint ki szögbe ült. Ezt az én gyomrom - vagy Egom - nem veszi be egyelőre. Azt is mondta, hogy mit vagyok úgy oda, jobb ha fasiszta lett volna? Különben is, ő csak felsőbb utasításokat követett.
Sok egyéb mellett a Nürnbergi Perben is ilyesmiket lehetett hallani...
Újdonságot nem mondott, mivel a Történeti Hivatalban található vékonyka aktámban feltehetően csak ügynöki jelentések margóján szerepelek. Az aktát végül nem kértem ki, mert mire előásták, és értesítettek, elég volt messziről megpillantanom, meggondoltam magam. Nem kell nekem tudnom, hogy szerelmeim, barátaim, osztálytársaim, tanáraim, családtagjaim közül ki jelentett rólam akár mellékesen is.
Nem vagyok se Demszky Gábor, se TGM, nyilvánvaló volt, hogy engem nem figyeltek meg.
Ez az ember technikai eszközökkel nyomoz, tartja kordában a feleségét. (Felmerült bennem, hogy akár még hozzám is betehetett valami erre való kütyüt.)
Én egy médiummal élek 13 éve. Alkalmi médiummal, ha "szagot fog", felém fordul a figyelme, mint Tolkien trilógiájában Mordor Szeme. Felébreszt az éjszaka közepén, és visszamondja az álmaimat, elmeséli, mit mondtam a város másik felén valakinek, és azt is, hogy mire gondolok éppen, amikor ezeket sorolja nekem. Ülök a lakásban valahol csendben, de tudja, min jár az eszem, még a belső párbeszédeket is "veszi".
Minden technikai beavatkozás nélkül ilyenkor valahogy "véletlenül" megjelennek a közös gépünk monitorján az emiljeim, de amelyik épp nem, arról is tudomást szerez.
Ám ha mással van elfoglalva, akkor elfordul rólam a Szeme...
Hát így élünk mi, két hétköznapi asszony a XXI. századi Európa egyik fővárosában.
Saját egónk csapdájában vergődve.
2010. június 14., hétfő
Egók harca
A Szomorú poszt és a Magány-lista nyomán maguk után ajtót becsapó, vagy csak hátat fordító olvasókról: soraimmal arra a pontjukra tapintottam, amely érzékeny, és nekik is fájna, ha nem fojtanák el.
Tele van a padlásom ígéretekkel. Évtizedek óta. Akik adták, elfeledték. Egy részüket már én is. Csak a hiányt nem feledem.
Tele van a padlás hirtelen felbuzdulásokkal, rajongásokkal, hirtelen megsajnálásokkal, rögvest programajánlatokkal, aztán visszaszürküléssel, megint láthatatlanná válással.
Egyszer egy nőbarátom (elkoptatott szó lévén "barátnőket" legfeljebb a fodrásznál szoktam látni, ott csacsognak) azt vette a fejébe, hogy megvált engem. Aztán nagyobb feladatot talált magának, az országot akarta megváltani. Ez se sikerült, pedig 20 évet töltött a Parlament liberális széksoraiban. De sőt...
Tele van a padlás azokkal, akik az életem egy-egy részletének olvasásától, hallgatásától is elborzadnak, hátralépnek,hárítási manőverekbe kezdenek, miközben megracionalizálják maguknak, hogy miért is teszik, lényeg, hogy engem okolhassanak... akik szerint nekem gondtalanul, vidáman kéne élnem azt, amit nekik olvasni, hallgatni is sok.
Tele van a padlás az önnön vállukat veregető jó emberekkel.
Ismerem az embereket. Sokra megyek az igazammal, ha épp csak bánni nem tudok velük. Hiszen magammal se...
No mindevvel már a pince is kezd tele lenni.
Mindenesetre nem vagyok közszolgálati, sem szórakoztató intézmény, sem National Geographic. Akiket csak a rájuk nézve veszélytelennek tűnő témáim érdekelnek, azok olykor csalódnak.
Tele van a padlás és a pince mások nagyra nőtt egójával. Nincs más út előre, mint az enyémmel hátrább lépni, hogy ne legyen akkora bajszom, ami összeakadhat másokéval.
Elindultam, és egyszer majd odaérek...
Tele van a padlásom ígéretekkel. Évtizedek óta. Akik adták, elfeledték. Egy részüket már én is. Csak a hiányt nem feledem.
Tele van a padlás hirtelen felbuzdulásokkal, rajongásokkal, hirtelen megsajnálásokkal, rögvest programajánlatokkal, aztán visszaszürküléssel, megint láthatatlanná válással.
Egyszer egy nőbarátom (elkoptatott szó lévén "barátnőket" legfeljebb a fodrásznál szoktam látni, ott csacsognak) azt vette a fejébe, hogy megvált engem. Aztán nagyobb feladatot talált magának, az országot akarta megváltani. Ez se sikerült, pedig 20 évet töltött a Parlament liberális széksoraiban. De sőt...
Tele van a padlás azokkal, akik az életem egy-egy részletének olvasásától, hallgatásától is elborzadnak, hátralépnek,hárítási manőverekbe kezdenek, miközben megracionalizálják maguknak, hogy miért is teszik, lényeg, hogy engem okolhassanak... akik szerint nekem gondtalanul, vidáman kéne élnem azt, amit nekik olvasni, hallgatni is sok.
Tele van a padlás az önnön vállukat veregető jó emberekkel.
Ismerem az embereket. Sokra megyek az igazammal, ha épp csak bánni nem tudok velük. Hiszen magammal se...
No mindevvel már a pince is kezd tele lenni.
Mindenesetre nem vagyok közszolgálati, sem szórakoztató intézmény, sem National Geographic. Akiket csak a rájuk nézve veszélytelennek tűnő témáim érdekelnek, azok olykor csalódnak.
Tele van a padlás és a pince mások nagyra nőtt egójával. Nincs más út előre, mint az enyémmel hátrább lépni, hogy ne legyen akkora bajszom, ami összeakadhat másokéval.
Elindultam, és egyszer majd odaérek...
2010. június 13., vasárnap
Képességfejlesztés gyerekeknek
Immáron talán a tizedik évben nézzük meg barátaink gyerekeinek vizsgaelőadását a Nem-Árt-ban. Az iskola két győri színész vezetésével működik. Kitűzött céljuk nem a színésznevelés, hanem a gyerekek önbizalmának, kommunikációs képességének, önkiteljesítésének, az életben való boldogulásnak támogatása. Természetesen a színészi ambíciókkal rendelkezők képességeit is fejlesztik.
A legkisebbek 5-6 évesek, és a visszajárók között van néhány 25 éves is. Együtt táboroznak, szórakoznak, és a hétköznapokon - még évek múltán is - egymás társaságát keresik. A szülők közül is többen csapattá kovácsolódtak.
A mostani előadásra ketten is beugrottak úgy, hogy külföldi ösztöndíjukból hazaérve mindössze egy hetük volt a felkészülésre.
Ma a Padlást és a Szentivánéji Álmot láttuk a Ferencvárosi Művelődési Központban. És élveztük megint. Az előbbin néha könnyeztünk, utóbbin pedig arcizmofájdulásig nevettünk. Nagyszerű, hogy a gyerekek és tanáraik együtt ötletelnek, minden újszerű megoldást együtt találnak ki, így a szereplők szívvel-lélekkel élvezik az előadásokat. És megtanulnak együttműködni, bőrszíntől, vagyoni különbségtől függetlenül.
Néhányan pedig profihoz méltó alakítást nyújtanak már több éve, így - egyéb civil tevékenységük mellett - önálló haknizó társulatot alakítottak (MEG-ÁRT), és/vagy tanáraik fellépésein egyenrangú partnerként, főszereplőként vesznek részt.
Jómagam korábban már végigszenvedtem néhány színitanodás előadást, részben családtagként, részben pedig szervező népművelőként. Nem kívántam vissza egyiket sem. A Nem-Ártosokra viszont mindig jókedvvel készülök, tudom, hogy - dacára az ötórányi hőségben fővésnek - élvezni fogom én is.
Nézz be ide is: http://mosolytee.blogspot.com
A legkisebbek 5-6 évesek, és a visszajárók között van néhány 25 éves is. Együtt táboroznak, szórakoznak, és a hétköznapokon - még évek múltán is - egymás társaságát keresik. A szülők közül is többen csapattá kovácsolódtak.
A mostani előadásra ketten is beugrottak úgy, hogy külföldi ösztöndíjukból hazaérve mindössze egy hetük volt a felkészülésre.
Ma a Padlást és a Szentivánéji Álmot láttuk a Ferencvárosi Művelődési Központban. És élveztük megint. Az előbbin néha könnyeztünk, utóbbin pedig arcizmofájdulásig nevettünk. Nagyszerű, hogy a gyerekek és tanáraik együtt ötletelnek, minden újszerű megoldást együtt találnak ki, így a szereplők szívvel-lélekkel élvezik az előadásokat. És megtanulnak együttműködni, bőrszíntől, vagyoni különbségtől függetlenül.
Néhányan pedig profihoz méltó alakítást nyújtanak már több éve, így - egyéb civil tevékenységük mellett - önálló haknizó társulatot alakítottak (MEG-ÁRT), és/vagy tanáraik fellépésein egyenrangú partnerként, főszereplőként vesznek részt.
Jómagam korábban már végigszenvedtem néhány színitanodás előadást, részben családtagként, részben pedig szervező népművelőként. Nem kívántam vissza egyiket sem. A Nem-Ártosokra viszont mindig jókedvvel készülök, tudom, hogy - dacára az ötórányi hőségben fővésnek - élvezni fogom én is.
Nézz be ide is: http://mosolytee.blogspot.com
2010. június 12., szombat
Újra Kreatív Blogger lettem
Berától kaptam. Köszönöm. A díj már korábbról kint van oldalsávban, megjelölni pedig csak ugyanazokat tudnám, akiket első alkalommal.
Nézz be ide is: http://mosolytee.blogspot.com
Nézz be ide is: http://mosolytee.blogspot.com
Játék
Nem tudok játszani.
Most egy játékbolt a szomszédom, naponta többször is bekukkantok oda. Tele van kincsekkel, melyeket csak bámulok. Már írtam itt, hogy egyszer búgócsigát hoztak, elkezdtem pörgetni. Kicsit ügyetlenül, mert még sose próbáltam. Mondták, ez hároméveseknek való. Sebaj, én annyi vagyok, csak valaki elé firkált egy négyest...
A boltos néha áthozza valamelyik új "szerzeményét". Így legutóbb egy olyan táblát, amibe hangszerek képeit helyezve egy teljes zenekart lehet megszólaltatni, vagy akár állatok hangjait lehet megismerni. Hát evvel is elvoltam egy darabig :)
Nézz be ide is: http://mosolytee.blogspot.com
2010. június 10., csütörtök
Profi bloggeri segítség
Múlt héten megbeszéltük Berával, hogy eljön, és a bolt előtt kóstolót tart. Szabadságot vett ki tegnapra, hogy segítsen.
Korábban mások voltak itt, szépecskék, hamvasak, jó volt, ám Bera felülmúlhatatlan. Egy profi recepciós.
Volt vásárlóm, aki csak hálából jött be, mert segített neki parkolni. Nem is tudta, mit szoktak egy ilyen boltban venni, jobb híján rámutatott egy kézműves mézescsuporra, és elvitte.
Egy fiatalember, akinek nem ízlett a kóstoltatott két tea, a kedves társalgás miatt mégis benézett, végül több tábla drága csokit vitt el a barátnőjének. És így tovább.
Ma mesélte a szomszéd virágos, hogy este tőle is jókívánságokkal búcsúzott el.
Örökbefogadnám, de sajnos nincs több szabadsága :)
Mindenesetre őszi szombatokon még számítok Rád, Bera, és köszönöm!
Korábban mások voltak itt, szépecskék, hamvasak, jó volt, ám Bera felülmúlhatatlan. Egy profi recepciós.
Volt vásárlóm, aki csak hálából jött be, mert segített neki parkolni. Nem is tudta, mit szoktak egy ilyen boltban venni, jobb híján rámutatott egy kézműves mézescsuporra, és elvitte.
Egy fiatalember, akinek nem ízlett a kóstoltatott két tea, a kedves társalgás miatt mégis benézett, végül több tábla drága csokit vitt el a barátnőjének. És így tovább.
Ma mesélte a szomszéd virágos, hogy este tőle is jókívánságokkal búcsúzott el.
Örökbefogadnám, de sajnos nincs több szabadsága :)
Mindenesetre őszi szombatokon még számítok Rád, Bera, és köszönöm!
2010. június 9., szerda
Trendo a Könyvhétről
Közkinccsé teszem a levelét. Szinte teljes társadalmi kór-, kör- és helyzetképet lehet kapni.
"A Könyvhétről furcsa impresszióim vannak. Mivel verőfényes, meleg idő lett vasárnapra,hatalmas tömeg csődült össze. Az ember azt hinné, hogy a Könyv Ünnepe még mindig megérinti az embereket. De ha jobban körülnéztem...
Inkább emlékeztetett a dolog holmi búcsúra, kirakodóvásárra. Rengeteg ember csak az eseményért, a cirkuszért, az üres órák elverése okán jött ki. Tágra nyitott (vö. végtelenre fókuszált) szemű sokadalom hömpölygött céltalanul ide-oda. Az arcokon valami csodavárás, parttalan vágyakozás volt aziránt, hogy "végre történik valami". És ahogy telt a délután,egyre több arcra rávésődött a csalódottság beletörődő maszkja. Az emberek unottan elsétáltak a pavilonok között. A kirakott könyvekre alig vetettek egy-egy pillantást. Az ingerküszöb magasan van már. Ritka volt az a borító, "húzónév", plakát, reklám, ami pillanatnyi megállásra késztette őket. A legtöbb ember az árusok legudvariasabb megszólítására akár (-Segíthetek? Parancsol valamit? stb.) szinte rémülten menekült el.
Persze voltak kivételek, akik meg azzal tűntek ki, hogy hosszú percekig kérdezősködtek, fecsegtek, privatizáltak, politikai témákat vetettek fel ok nélkül, hogy aztán vásárlás nélkül továbbmenjenek.
Szívszorító pillanat volt egy néni, aki elmondta, hogy ő nyugdíjas tanárnő, szereti a könyvet, de már vásárolni nem telik. De mindig örül, ha egy-egy tanítványának könyve megjelenik. Azokba beleolvas.
Voltak céltudatos vásárlók persze. Akik kinéztek az előzetes reklámból könyveket, többségük valami drága albumot, kiadványt és tudatosan éltek a "vásári" kedvezménnyel. Hallottam beszélgetést, ahol a hölgyek azt taglalták, hogy előre bespájzoltak egy-egy drága katalógusárú, ám ennek harmadáért megvett könyvekből és a közelgő nyári, őszi családi, baráti ajándékozásokat így látványosan drágának tűnő, ám gazdaságos ajándékokkal "úszhatják meg".
A könyvek zöme repi, ajándékozási célra ment. A vásárlók nagy része még mindig a gyerekkönyveket kereste, rengeteg nagymama vett gyerekkönyvet például.
Zömmel (szinte kizárólagosan) a nők vásároltak. A férfiak inkább statisztáltak,partnerként jelentek meg. Az én könyvemből is csak nők vettek pár példányt, pedig néhány férfi is beléjük lapozott. A legtöbb helyen a nők kezelik a pénzt és ez meglátszik mind a standok helyi, mind az egész könyvheti forgalmon is.
A felkapott, sikeres nők könyvei még fogytak úgy-ahogy, a Nők Lapja újságírónőinek és tévés celebeknek a könyvei pl., (bár irodalmi értékükhöz mérten érdemtelenül).
Régen a távozó közönség soraiban sokszor lehetett súlyos szatyrokat cipekedő vásárlókat látni, ez már ritkaságszámba ment.
Érdekes volt még a sznob szingli párosok vagy kisebb társaságok megjelenése, akik bár könyvet egy darabot nem vettek, de szinte felleltározták, hogy milyen hírességeket, írókat vagy celebeket láthattak, és milyen előadókat hallhattak a tér közepén levő színpadon. Jól kivehető volt, hogy ez majd érdekes és menő téma lehet majd másnap az irodában, munkahelyen, bizonyítva az illetők széles látókörét és jólértesültségét."
"A Könyvhétről furcsa impresszióim vannak. Mivel verőfényes, meleg idő lett vasárnapra,hatalmas tömeg csődült össze. Az ember azt hinné, hogy a Könyv Ünnepe még mindig megérinti az embereket. De ha jobban körülnéztem...
Inkább emlékeztetett a dolog holmi búcsúra, kirakodóvásárra. Rengeteg ember csak az eseményért, a cirkuszért, az üres órák elverése okán jött ki. Tágra nyitott (vö. végtelenre fókuszált) szemű sokadalom hömpölygött céltalanul ide-oda. Az arcokon valami csodavárás, parttalan vágyakozás volt aziránt, hogy "végre történik valami". És ahogy telt a délután,egyre több arcra rávésődött a csalódottság beletörődő maszkja. Az emberek unottan elsétáltak a pavilonok között. A kirakott könyvekre alig vetettek egy-egy pillantást. Az ingerküszöb magasan van már. Ritka volt az a borító, "húzónév", plakát, reklám, ami pillanatnyi megállásra késztette őket. A legtöbb ember az árusok legudvariasabb megszólítására akár (-Segíthetek? Parancsol valamit? stb.) szinte rémülten menekült el.
Persze voltak kivételek, akik meg azzal tűntek ki, hogy hosszú percekig kérdezősködtek, fecsegtek, privatizáltak, politikai témákat vetettek fel ok nélkül, hogy aztán vásárlás nélkül továbbmenjenek.
Szívszorító pillanat volt egy néni, aki elmondta, hogy ő nyugdíjas tanárnő, szereti a könyvet, de már vásárolni nem telik. De mindig örül, ha egy-egy tanítványának könyve megjelenik. Azokba beleolvas.
Voltak céltudatos vásárlók persze. Akik kinéztek az előzetes reklámból könyveket, többségük valami drága albumot, kiadványt és tudatosan éltek a "vásári" kedvezménnyel. Hallottam beszélgetést, ahol a hölgyek azt taglalták, hogy előre bespájzoltak egy-egy drága katalógusárú, ám ennek harmadáért megvett könyvekből és a közelgő nyári, őszi családi, baráti ajándékozásokat így látványosan drágának tűnő, ám gazdaságos ajándékokkal "úszhatják meg".
A könyvek zöme repi, ajándékozási célra ment. A vásárlók nagy része még mindig a gyerekkönyveket kereste, rengeteg nagymama vett gyerekkönyvet például.
Zömmel (szinte kizárólagosan) a nők vásároltak. A férfiak inkább statisztáltak,partnerként jelentek meg. Az én könyvemből is csak nők vettek pár példányt, pedig néhány férfi is beléjük lapozott. A legtöbb helyen a nők kezelik a pénzt és ez meglátszik mind a standok helyi, mind az egész könyvheti forgalmon is.
A felkapott, sikeres nők könyvei még fogytak úgy-ahogy, a Nők Lapja újságírónőinek és tévés celebeknek a könyvei pl., (bár irodalmi értékükhöz mérten érdemtelenül).
Régen a távozó közönség soraiban sokszor lehetett súlyos szatyrokat cipekedő vásárlókat látni, ez már ritkaságszámba ment.
Érdekes volt még a sznob szingli párosok vagy kisebb társaságok megjelenése, akik bár könyvet egy darabot nem vettek, de szinte felleltározták, hogy milyen hírességeket, írókat vagy celebeket láthattak, és milyen előadókat hallhattak a tér közepén levő színpadon. Jól kivehető volt, hogy ez majd érdekes és menő téma lehet majd másnap az irodában, munkahelyen, bizonyítva az illetők széles látókörét és jólértesültségét."
2010. június 8., kedd
Trendo: Holtág
Úgy tűnik, Trendo Bátyó blogos kiadója lettem. Vagy legalábbis áttestálta rám ezt a dolgot, mióta ő nem ír blogot.
Hát kérem, én szívesen teszek eleget a soha ki nem mondott kérésnek. De tényleg.
Holtág
hideg kék az ég
szívfájdítón gyönyörű
eltűnt róla gyorsan
az a nyári derű
a fények élesek
mint a kések
az árnyékukban
megbújó szenvedések
mint pangó vizek
a zöldár után
mikor iszapot böffen
a holtág délután
úgy hullámzanak
és nem hallik más
csak néha egy-egy
tétova loccsanás
az agyban valami kattan
de mint a gázbuborék
oly gyorsan elpattan
mikor eléri a tudat felszínét
a hamvába holt gondolat
az ember végül feladja
önnön énképét és létét
keresi végső menedékét
nézi a kék eget
és a higanytól döglődő halat
mialatt lassan a magányból
szürkeségből és homályból
épít maga köré jó magas falat
Hát kérem, én szívesen teszek eleget a soha ki nem mondott kérésnek. De tényleg.
Holtág
hideg kék az ég
szívfájdítón gyönyörű
eltűnt róla gyorsan
az a nyári derű
a fények élesek
mint a kések
az árnyékukban
megbújó szenvedések
mint pangó vizek
a zöldár után
mikor iszapot böffen
a holtág délután
úgy hullámzanak
és nem hallik más
csak néha egy-egy
tétova loccsanás
az agyban valami kattan
de mint a gázbuborék
oly gyorsan elpattan
mikor eléri a tudat felszínét
a hamvába holt gondolat
az ember végül feladja
önnön énképét és létét
keresi végső menedékét
nézi a kék eget
és a higanytól döglődő halat
mialatt lassan a magányból
szürkeségből és homályból
épít maga köré jó magas falat
Rák és tanítás
A rosszindulatú daganat arról mesél, hogy a szeretettel kapcsolatos harcainkat a szervezetünkbe vetítjük, ahelyett, hogy embertársainkkal, magunkkal vívnánk meg.
Ám meglehet, hogy van akinek azért kell megbetegednie, hogy példát mutasson, még akkor is, ha neki magának esze ágában se volna ilyesmi. Ráadásul talán rendben is van e területtel, vagy "rendebben", mint többnyire mi, többiek.
Ps: Kis segítséggel eszembe jutott, amit már tudtam, csak elfelejtettem. Hogy néha a betegség azért jelenik meg, hogy egy magasabb fejlődési szintre segítse azt, akiről azt gondoljuk, hogy micsoda igazságtalanság, ő aztán igazán nem érdemelte meg. Hiszen dehogynem! Ő is épp ezt érdemelte. Kiérdemelte a lehetőséget, hogy ezen a kapun is átmehessen. A többi megint rajta múlik.
Ám meglehet, hogy van akinek azért kell megbetegednie, hogy példát mutasson, még akkor is, ha neki magának esze ágában se volna ilyesmi. Ráadásul talán rendben is van e területtel, vagy "rendebben", mint többnyire mi, többiek.
Ps: Kis segítséggel eszembe jutott, amit már tudtam, csak elfelejtettem. Hogy néha a betegség azért jelenik meg, hogy egy magasabb fejlődési szintre segítse azt, akiről azt gondoljuk, hogy micsoda igazságtalanság, ő aztán igazán nem érdemelte meg. Hiszen dehogynem! Ő is épp ezt érdemelte. Kiérdemelte a lehetőséget, hogy ezen a kapun is átmehessen. A többi megint rajta múlik.
2010. június 7., hétfő
Nemzeti megbékélés a kínai termoszaim fölött
Egy újabb történet a boltból.
Holnap kóstoltatás lesz, ezért előszedtem a múlt héten IKEÁ-ban vásárolt, nem olcsó, és azóta egyszer már használt kínai termoszaimat. Múlt csütörtökön a tartály és a burkolat közé is került tea, féltem, hogy megposhadva használhatatlanná válnak. Ki kellett valahogy pucolnom őket, ám szétszedhetetlennek bizonyultak. Jobb híján átvittem és megkértem a finomkezű szomszédot, próbálkozzon velük, legfeljebb összetörnek, de adjunk nekik egy esélyt.
E szomszédnak 1969 óta van ott üzlete, és legalább harminc éve minden nap együtt ebédel az egyik kuncsaftjával, aki most is épp nála volt. A két öregfiú nekiveselkedett, békében dolgoztak egymás mellett, folyamatos konzultációba merülve, mi meg többi boltoslányok, az utcán jeges teát szürcsölve kacagtunk rajtuk. Észre se vették, úgy elfoglalta őket a munka. Mint két kis úttörő vagy cserkész, ha csapatfeladaton törik a fejüket.
Egyikük liberális, másikuk nemzeti konzervatív.
A termoszaim holnap sterilre pucolva várják az utcán a kóstolókat.
Holnap kóstoltatás lesz, ezért előszedtem a múlt héten IKEÁ-ban vásárolt, nem olcsó, és azóta egyszer már használt kínai termoszaimat. Múlt csütörtökön a tartály és a burkolat közé is került tea, féltem, hogy megposhadva használhatatlanná válnak. Ki kellett valahogy pucolnom őket, ám szétszedhetetlennek bizonyultak. Jobb híján átvittem és megkértem a finomkezű szomszédot, próbálkozzon velük, legfeljebb összetörnek, de adjunk nekik egy esélyt.
E szomszédnak 1969 óta van ott üzlete, és legalább harminc éve minden nap együtt ebédel az egyik kuncsaftjával, aki most is épp nála volt. A két öregfiú nekiveselkedett, békében dolgoztak egymás mellett, folyamatos konzultációba merülve, mi meg többi boltoslányok, az utcán jeges teát szürcsölve kacagtunk rajtuk. Észre se vették, úgy elfoglalta őket a munka. Mint két kis úttörő vagy cserkész, ha csapatfeladaton törik a fejüket.
Egyikük liberális, másikuk nemzeti konzervatív.
A termoszaim holnap sterilre pucolva várják az utcán a kóstolókat.
Várok...
Reményik Sándor:
Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
Néha megérzem. Olyankor világossá válik, hogy már az is Kegyelem, hogy még élek. Mert míg élek, tanulhatok.
Néha észreveszem a Gondviselés keze nyomát is. Néha, amikor az Egom kicsit hátrébb lép...
Ezt a verset is Duende oldalán találtam.
Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
Néha megérzem. Olyankor világossá válik, hogy már az is Kegyelem, hogy még élek. Mert míg élek, tanulhatok.
Néha észreveszem a Gondviselés keze nyomát is. Néha, amikor az Egom kicsit hátrébb lép...
Ezt a verset is Duende oldalán találtam.
2010. június 5., szombat
Balkáni presszó-jazz
Magyarok ők is. Ám sajna már felbomlottak. A műfaj meghatározása tőlem, talán nem pontos, de megteszi.
Nézz be ide is: http://mosolytee.blogspot.com
2010. június 2., szerda
"Mazel tov!"
Egy kicsit távolabbi boltszomszédom gyakran panaszkodik nekem, a fülembe súgva, hogy "ezek itt mind zsidók". Talán nem csoda, ha ilyen kisugárzással nem megy úgy az üzlet ahogy szeretné. De vajon pisztollyal kényszerítették, hogy Újlipóciában csináljon üzletet?
A megnyitó party-n az utca elején 30 éve létező lakberendezési bolt tulajdonosnője - aki még ismeretlenül, csak a híremet hallva egyszer berántott az utcáról, hogy megtanít díszcsomagolni - "mazel tov"-val kívánt sok szerencsét. Jól esett, át is öleltem érte.
Nézz be ide is: http://mosolytee.blogspot.com
A megnyitó party-n az utca elején 30 éve létező lakberendezési bolt tulajdonosnője - aki még ismeretlenül, csak a híremet hallva egyszer berántott az utcáról, hogy megtanít díszcsomagolni - "mazel tov"-val kívánt sok szerencsét. Jól esett, át is öleltem érte.
Nézz be ide is: http://mosolytee.blogspot.com
2010. június 1., kedd
Trendo verselte, és megengedte, hogy...
Buli után hazafelé
a domb az ég a víz mind borvörös
én meg csak tántorgok köztetek részegen
mit is tehetnék mondd meg kis vörös
tán eldadognám néked félszegen
hogy mennyire szeretlek de úgyis hiába
elküldesz engem tudom a picsába most
mikor a domb az ég a víz mind borvörös
a domb az ég a víz mind borvörös
én meg csak tántorgok köztetek részegen
mit is tehetnék mondd meg kis vörös
tán eldadognám néked félszegen
hogy mennyire szeretlek de úgyis hiába
elküldesz engem tudom a picsába most
mikor a domb az ég a víz mind borvörös
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)