Trendo a Könyvhétről

Közkinccsé teszem a levelét. Szinte teljes társadalmi kór-, kör- és helyzetképet lehet kapni.

"A Könyvhétről furcsa impresszióim vannak. Mivel verőfényes, meleg idő lett vasárnapra,hatalmas tömeg csődült össze. Az ember azt hinné, hogy a Könyv Ünnepe még mindig megérinti az embereket. De ha jobban körülnéztem...
Inkább emlékeztetett a dolog holmi búcsúra, kirakodóvásárra. Rengeteg ember csak az eseményért, a cirkuszért, az üres órák elverése okán jött ki. Tágra nyitott (vö. végtelenre fókuszált) szemű sokadalom hömpölygött céltalanul ide-oda. Az arcokon valami csodavárás, parttalan vágyakozás volt aziránt, hogy "végre történik valami". És ahogy telt a délután,egyre több arcra rávésődött a csalódottság beletörődő maszkja. Az emberek unottan elsétáltak a pavilonok között. A kirakott könyvekre alig vetettek egy-egy pillantást. Az ingerküszöb magasan van már. Ritka volt az a borító, "húzónév", plakát, reklám, ami pillanatnyi megállásra késztette őket. A legtöbb ember az árusok legudvariasabb megszólítására akár (-Segíthetek? Parancsol valamit? stb.) szinte rémülten menekült el.
Persze voltak kivételek, akik meg azzal tűntek ki, hogy hosszú percekig kérdezősködtek, fecsegtek, privatizáltak, politikai témákat vetettek fel ok nélkül, hogy aztán vásárlás nélkül továbbmenjenek.
Szívszorító pillanat volt egy néni, aki elmondta, hogy ő nyugdíjas tanárnő, szereti a könyvet, de már vásárolni nem telik. De mindig örül, ha egy-egy tanítványának könyve megjelenik. Azokba beleolvas.
Voltak céltudatos vásárlók persze. Akik kinéztek az előzetes reklámból könyveket, többségük valami drága albumot, kiadványt és tudatosan éltek a "vásári" kedvezménnyel. Hallottam beszélgetést, ahol a hölgyek azt taglalták, hogy előre bespájzoltak egy-egy drága katalógusárú, ám ennek harmadáért megvett könyvekből és a közelgő nyári, őszi családi, baráti ajándékozásokat így látványosan drágának tűnő, ám gazdaságos ajándékokkal "úszhatják meg".
A könyvek zöme repi, ajándékozási célra ment. A vásárlók nagy része még mindig a gyerekkönyveket kereste, rengeteg nagymama vett gyerekkönyvet például.
Zömmel (szinte kizárólagosan) a nők vásároltak. A férfiak inkább statisztáltak,partnerként jelentek meg. Az én könyvemből is csak nők vettek pár példányt, pedig néhány férfi is beléjük lapozott. A legtöbb helyen a nők kezelik a pénzt és ez meglátszik mind a standok helyi, mind az egész könyvheti forgalmon is.
A felkapott, sikeres nők könyvei még fogytak úgy-ahogy, a Nők Lapja újságírónőinek és tévés celebeknek a könyvei pl., (bár irodalmi értékükhöz mérten érdemtelenül).
Régen a távozó közönség soraiban sokszor lehetett súlyos szatyrokat cipekedő vásárlókat látni, ez már ritkaságszámba ment.
Érdekes volt még a sznob szingli párosok vagy kisebb társaságok megjelenése, akik bár könyvet egy darabot nem vettek, de szinte felleltározták, hogy milyen hírességeket, írókat vagy celebeket láthattak, és milyen előadókat hallhattak a tér közepén levő színpadon. Jól kivehető volt, hogy ez majd érdekes és menő téma lehet majd másnap az irodában, munkahelyen, bizonyítva az illetők széles látókörét és jólértesültségét."