Egész életemben szélsőséges megítélés alá estem. Kezdődött ez már gyerekkoromban.
Nyolc évig sírva jártam általános iskolába, amit az igazgatóm búcsúzóul evvel fejelt meg: nem fogom megélni a harmincadik életévemet, már előtte börtönben végzem.
A következő években - a később többszörösen díjakkal kitüntetett - osztályfőnököm kedvence voltam. Azt állította, hogy az egyik legjobb barátja vagyok. Nem kisebb elvárást támasztott irányomban, mint hogy váltsam meg a világot, de legalább az országot, vagy egy várost. A történelemkönyvbe mindenképpen kerüljek be, lábjegyzetben legyen ott, hogy ő volt a mesterem. Végül csalódottan elejtett, hogy belőlem úgyse lesz soha semmi, akár a Dunába is ugorhatok.
Egyáltalában, tanáraim egy része zseninek, más része képezhetetlennek tartott. Voltaképpen soha nem keveredtem ki abból, hogy vagy bukdácsoltam vagy kitűnő voltam, aszerint, hogy melyik tanár melyik fiókba helyezett el engem. A legelképesztőbb az, hogy dícsérettel érettségiztem kémiából (csak szóbeli volt), annak ellenére, hogy soha egy képletet nem tudtam, és máig sem értem, milyen számokat írnak mások valami betűk mellé. Történhetett ez azért, mert a kémiatanár nem akarta megingatni saját világképét, melynek én is része voltam. Mindig ez történik, pozitív és negatív irányban is.
(Szinte kivétel nélkül így ítélünk, így működünk.)
Életem során ki deviánsnak titulált, ki pedig ódákat zengett a szociális érzékenységemről, és így tovább...
Ez a sorminta ismétlődik máig. Eldobnak, megtaposnak, felkapnak, megint eldobnak, rajonganak, utálnak... én pedig mások hangulataihoz, fejlettségéhez igazítom az énképemet.
Így tesz a túlnyomó többség. Konformizmus.
Kell ez nekem?
Ajánlott olvasmány:
Anthony De Mello: A szeretet útja
Épp most olvasok egy másik ANthony De Mellot.. és nagoyn szeretem..
VálaszTörlésKözvetlen, értelmes, és nem kacifántos.. igazán olvasható stílusa van, ami ugyanakkor egyszerű és mély is..
Én pont így szeretem :)
Köszönöm az ajánlót.. a következő könyvnek berublikáztam magamban :))))))
Miután nem ismerlek, nyugodtan alkothatok véleményt saját szavaid alapján. Lehet, hogy devianciád a szociális érzékenység?
VálaszTörlésBár ez kérdés volt.
Na mindegy.
Nem tudom, én korábban irigyeltem a szilárd világképpel rendelkező embereket. Már jó ideje nem érdekelnek. Ha nekik úgy a jó, élvezzék korlátaikat. (Nekem is vannak.)
VálaszTörlés"Ne ítélj, hogy ne ítéltess!"
Kósza :)
VálaszTörlésBera, nekem is nehéz ügy nem ítélnem, noha tudom, hogy az ítéleteim mindig az én járókeretem határait jelölik.
"A társadalom fő igyekezete az, hogy a társadalmat betegségben tartsa! És minél előbb rájössz erre, annál jobb. Betegek, egytől egyig mindegyikük."
VálaszTörlésAnthony De Mlllo: Ébredj tudatára!
Proxyone: wow! :)
VálaszTörlés