Ismerős házaspár látogatott meg az üzletben. Az asszony kisember, a férj normál növésű, évtizedek óta házasok, láthatóan szeretik egymást. Jó kedéllyel, élettel töltötték meg a boltot. Persze a bárszékek nem voltak megfelelőek, így az asszonykát - sajnos figyelmetlenségből csak némi késedelemmel - a saját székemmel kínáltam, melyet az ajtóval szemben tudtam elhelyezni, hogy rálátása legyen a polcokra és a párjára is. Aranyos volt ott kalimpáló lábakkal, mint egy apró tündér.
A minden látogatómra kíváncsi szomszédaim most nem jöttek be a szokásos különféle ürügyekkel. Még az sem, aki épp a kirakat előtt társalgott, és majd beesett a csodálkozástól az üvegen. Aki pedig távozásuk után szokta velem megbeszélni a vendégeimet, most kínosan hallgatott. Ők mind kedves, segítőkész, magukat liberális-toleránsként meghatározó, úgynevezett jó emberek.
A (korábban péntek délután már távol maradó) vevők is mintha csak a terep kiürülésére vártak volna, pár perccel utánuk jelentek meg sorban, lehetetlenné téve a pontos időben zárást.
Értelmezhető a dolog úgyis, hogy látogatóim miatt nem jöttek be. De miért ne lehetne úgy felfogni, hogy ők hozták meg a szerencsémet, és utánuk az ilyen tájban nem jellemző vevők is megjelentek?
Mindenesetre én visszavárom e párt, akik kedélyesen telenyüzsögték a boltocskámat.
Ha még nem említettem volna: a boltom a másságával gyakran szembesülő népcsoport lakónegyedében található...
Szinte látom a képet magam előtt!És azt hiszem van sejtésem arról, hogy kik látogattak meg!:-)
VálaszTörlés"Ők mind kedves, segítőkész, magukat liberális-toleránsként meghatározó, úgynevezett jó emberek."
Kell egy helyzet, hogy megismerjünk embereket. Most megadatott neked! Légy hálás!
Az vagyok. De a látogatásért.
VálaszTörlésEzeket a jó embereket pedig ismertem már korábban is. Tudom, hogy a kedves segítőkészség mögött mi áll oly gyakran ...
Gyarlóak vagyunk mind.
Éva, Neked egyébként a mosolytee-blogomat ajánlom :)
VálaszTörlésGyakran zavarba jövünk, ha szokatlant, meghökkentőt, vagy csak egyszerűen "mást" látunk, mint amire fel vagyunk készülve. A zavarunkkal meg sokszor kéz a kézben jár a szégyenkezés, azt meg követi a hárítás. Az emberek általában nem rosszak, csak kényelmesek. Ha lehet, nem szeretnek szembesülni olyan dolgokkal és jelenségekkel, melyek kezelésére nincsen készen kapott patentjük, kliséjük, vagy magukban mélyen azt érzik, hogy az talán nem is megfelelő valójában.
VálaszTörlésSzerintem.
Trendo, most hogy így mondod... Igazad lehet.
VálaszTörlésLehet, hogy új blogot kellene nyitnom, Válaszok Marvinnak címmel. Addig is:
VálaszTörlésAz ember kicsi és üres aggyal születik, aztán elkezd nőni és megtelni az agya tapasztalatokkal, és azokból leszűrt törvényszerűségekkel, ha úgy tetszik patentekkel.
Az ismeretei egy részét nem megtapasztalással szerzi, hanem másoktól kapja. Már ha nevelik is szülei, az iskola. Nem csak belenő a világba. Szóval kialakul benne egy reakció rendszer. Megtanulja, hogy A eseményre B módon kell reagálnia (például, ha találkozom a szomszéd nénivel köszönök).
Persze minden dologgal van egy első találkozás, amikor még nincs válaszminta. Ilyenkor is kell valamit tenni. Ezért van például az, hogy a kamaszok egyidejűleg suták is, szertelenek is. Nem tudják, mit tegyenek.
Van jó néhány dolog, amely kimarad neveltetésünkből, így felnőtt korunkban sem tudjuk, hogyan is kell viselkedni adott helyzetben. Ezek egyike a hátrányokkal élőkkel szembeni viselkedés.
Kérdés az, kinek kellett volna megnevelnie engem, hogy ugyanúgy tudjak beszélgetni egy kétfejű mással, mint a szomszéd asszonnyal, akinek szintén két melle van, de ez nem zavar.
:DDD
VálaszTörlésMármint a szomszéd asszony...
Egy ilyen blog azért igen unalmas lenne egy idő után.
Amit írsz, az is világnézet kérdése, mondhatnám, hit kérdése. Te azt hiszed, hogy üresen születünk, én meg nem ezt hiszem.
Ebből veszekedés lenne, nem blog.
Nekem sose tűnt föl, hogy ne lenne ugyanolyan ember, mint bármelyikőnk. Megismerkedésünkkor inkább az okozott meglepetést, hogy milyen sebesen alkot véleményt és mennyi minden érdekli egyidejűleg.
VálaszTörlésA környékeden meg csupa segítőkész ember él?
A környékemen levő boltosokról már sok posztot írtam két blogon is.
VálaszTörlésIgen, csupa. Akikkel kapcsolatban vagyok, ők csupa. A többiekkel nem vagyok kapcsolatban.
A világnézet tehet mindenről. Mi csak hordjuk magunkban. Ő meg kibeszél belőlünk. Mondja a magáét, ha kell, ha nem.
VálaszTörlésKósza, egy a lényeg: nem mi vótunk!
VálaszTörlésÉn biztosan nem!
:)
Szerintem ez alapvető dolog egy emberben, hogy "feltalálja-e magát" ilyen (?) emberek társaságában, hogy - különféle szempontok szerint - megkülönbözteti-e magától, vagy "más"-nak tartja. Hogy ez neki számít-e egyáltalán valamit.
VálaszTörlésValami a természetünkben, amit neveléssel hááát, bizonyára lehet formálni, de én például abba a csoportba tartozom, aki még ha meg is lepődik, nem fektet rá túl nagy hangsúlyt. (Nem hiszem, hogy nevelték belém, végülis más is nevelődött a családban velem, mégis más a természete és máshogy kezeli magában az ún. akadállyal élőket.)
Valószínűleg rögeszmémmé vált a bátorsággal magyarázni mindent, de erre is azt mondom, kell belőle valamennyi ahhoz, hogy ne a saját félelmeid határozzák meg a kapcsolatteremtést "ilyen" emberekkel.
Ja és a "hogyan kell viselkedni" témakörre szerény gyógypedagógusi tapasztalataimból kiindulva mondom, hogy pontosan úgyanúgy, mint bárki mással. Menet közben kiderül, miben van szüksége segítségre. Nem lehet helyből megállapítani, "hogyan kell", és rájuk sincs sablon, hiszen "ők" is egyéniségek, mint az "ép" emberek.
Igenis, Tantó néni kérem :)
VálaszTörlésJó bocsánat, kicsit beleéltem magam :)
VálaszTörlésNa nehogy má' egy született prédikátortól kérjél bocsánatot :)
VálaszTörlés:)
VálaszTörlés