Mordor Szeme

Mulatságosnak találtam, hogy valaha, életem első lakásában az a szomszéd cserélte a záraimat, javította az ajtóimat, aki időnként betörésért ült, most a boltban pedig az ország egyik legjobb magánnyomozója ajánlotta fel a segítségét, fúrt fel ezt-azt a falra. Az egyik üzletszomszédom férje.
Később e szomszédasszony mesélte, hogy férje évekig figyeltette őt a Nemzetvédelemmel, lehallgattatta a telefonját, még most is követi az emiljeit, arab kedvesét nem csak ide, de egy másik választható európai országba se engedtette be. Jelenleg is nyomoz a felesége után, naponta többször megjelenik rajtaütésszerűen, és ha nincs a boltban, kikérdez mindenkit (valóban, mert engem is), hogy merre láttuk elmenni, majd felhívja az asszonyt, hogy valóban ott van-e, ahol mi mondtuk, és oda is megy.
A férj egyszer leült mellém jegesteázni, valahogy politikára került a szó, amikor foghegyről megjegyezte, hogy engem nem figyeltettek meg, mert minden megfigyeltre emlékszik, mivel a III/2-eseknél "góré" volt, és én nem voltam köztük. Úgy pattantam fel mellőle, mint ki szögbe ült. Ezt az én gyomrom - vagy Egom - nem veszi be egyelőre. Azt is mondta, hogy mit vagyok úgy oda, jobb ha fasiszta lett volna? Különben is, ő csak felsőbb utasításokat követett.
Sok egyéb mellett a Nürnbergi Perben is ilyesmiket lehetett hallani...

Újdonságot nem mondott, mivel a Történeti Hivatalban található vékonyka aktámban feltehetően csak ügynöki jelentések margóján szerepelek. Az aktát végül nem kértem ki, mert mire előásták, és értesítettek, elég volt messziről megpillantanom, meggondoltam magam. Nem kell nekem tudnom, hogy szerelmeim, barátaim, osztálytársaim, tanáraim, családtagjaim közül ki jelentett rólam akár mellékesen is.
Nem vagyok se Demszky Gábor, se TGM, nyilvánvaló volt, hogy engem nem figyeltek meg.

Ez az ember technikai eszközökkel nyomoz, tartja kordában a feleségét. (Felmerült bennem, hogy akár még hozzám is betehetett valami erre való kütyüt.)
Én egy médiummal élek 13 éve. Alkalmi médiummal, ha "szagot fog", felém fordul a figyelme, mint Tolkien trilógiájában Mordor Szeme. Felébreszt az éjszaka közepén, és visszamondja az álmaimat, elmeséli, mit mondtam a város másik felén valakinek, és azt is, hogy mire gondolok éppen, amikor ezeket sorolja nekem. Ülök a lakásban valahol csendben, de tudja, min jár az eszem, még a belső párbeszédeket is "veszi".
Minden technikai beavatkozás nélkül ilyenkor valahogy "véletlenül" megjelennek a közös gépünk monitorján az emiljeim, de amelyik épp nem, arról is tudomást szerez.
Ám ha mással van elfoglalva, akkor elfordul rólam a Szeme...

Hát így élünk mi, két hétköznapi asszony a XXI. századi Európa egyik fővárosában.
Saját egónk csapdájában vergődve.