2010. június 30., szerda

Egy variáció a tolerancia témájára

Belebotlottam egy cikkbe, amely egy az amerikai fogyatékkal élők (konkrétan siketek és kisemberek) körében lefolytatott vizsgálatról szólt. Azok a párok, akik kénytelenek mesterséges megtermékenyítéshez fordulni, előszeretettel kérik a hibás génállományú sejtek kiválogatását és beültetését. Siket ill. törpe babára vágynak, mert ehhez az életmódhoz alakították ki baráti körüket, otthonukat, egész életvitelüket.
Magyarországon a Dávid Kisemberek Társaságában kérdeztek meg néhány tagot. Mind arra vágytak, hogy gyermekük normál növésű legyen, mert őket egész életükben bántás, hátrányos megkülönböztetés érte. Nincs munka, megfelelő otthon számukra, s ha nem áll mögöttük jómódú és/vagy érzelmileg stabil család, nem vagy alig boldogulnak.

E sorokkal természetesen nem a hibás gének kiválogatását szeretném propagálni. Két kultúra toleranciaküszöbéről van szó. A mienk mintha a nullával korrelálna, legyen szó hidegekről, melegekről, sárgákról, barnákról, háromfülűekről, vagy a kisnyugdíjasról, akibe bele lehet rúgni, hiszen minek szívja el a levegőt mások elől.

Ajánlott film:
Lars Von Trier Dogville című gyomorszájba vágó munkája.

14 megjegyzés:

  1. Könnyű annak toleránsnak lenni, akinek az idegrendszerét nem a létbizonytalanság stressze őrli fel.

    VálaszTörlés
  2. Kószának igaza van. A probléma gyökere a létbiztonságban van. Beszéljünk a kisemberekről, hisz talán ez az a csoport amiről jogosan nyilatkozhatok.
    Nagyon kevesen találnak párt. Ráadásul munkahely se nagyon van így a rokkantnyugdíjból kell egyedül megélni, lakástfenntartani. Erre gyereket vállalni öngyilkosság.
    Valóban a Dávid kisemberek társaságában nem divat kisembert örökbefogadni. Csak hallkan jeyzem meg semmilyen gyermeket örökbefogadni sem az. Ugyanis nem tudják eltartani a gyermeket egyedül. Összesen egyetlen pár fogadott örökbe egy kislányt. Aki mellesleg fogyatékkal élő.
    Ráadásul senki sem szereti a negatív tulajdonságai csokrát nézegetni egy életen át.
    Nélkülözni is és szenvedni is, az már mazohizmus lenne. Ennyire a kisemberek sem hülyék.

    VálaszTörlés
  3. S akkor ugyan miért rasszista, kirekesztő, idegengyűlölő, intoleráns oly sok jobb módú nemzet ill. egyén?

    A tolerancia nem pénzkérdés.

    VálaszTörlés
  4. Jé Boró, egyszerre írtunk, s most látom csak, hogy Kósza és közém "ékelődtél" :)

    Igen, nálunk persze az egész társadalom berendezkedése, a hülye tb- és egészségügyi rendszer nem kedvez még a viszonylag ép embereknek sem.
    De hát mi csináltuk magunknak ezt a rendszert, nem az ufók.

    VálaszTörlés
  5. A tolerancia pénzkérdés is. Aki az életben maradásáért küzd, kevés energiája marad arra, hogy másokra figyeljen.
    Az elsőgenerációs gazdagok meg azért gazdagok, mert visszaélnek helyzeti fölényükkel, mások kiszolgáltatottságával, hiszékenységével. Ez igaz emberre, multicégre, államra egyaránt.

    A tolerancia a jómódú kisemberek, önáltatása. Ettől értelmesnek gondolják monoton életüket. No meg a lila ködben élő intellektuelek egyik világmegváltó szlogenje.

    VálaszTörlés
  6. Hát Kósza, az már biztos, hogy te nem áltatod toleranciával önmagadat...

    VálaszTörlés
  7. Marvinnal értek egyet. Anyám is rokkantnyugdíj mellett keresett pénzt a 2 gyereke felnevelésére, sosem voltam jómódú, ő meg pláne, mégsincs híján a toleranciának, ahogyan merem remélni, hogy én sem vagyok.
    Nagyon struccosan hangzik anyagi körülményekre fogni az intoleranciát.
    Ja és a könnyű másnak... szvsz ez tipikus megjegyzés a mi társadalmunkban. Az idegrendszere mindenkinek a saját felelőssége. A beállítódás sem pénzkérdés szerintem.

    VálaszTörlés
  8. A tolerancia az intelligencia "mellékterméke" Vannak, akik felismerik, hogy nem azért boldogtalanook mert szegények, hanem azért szegények mert boldogtalanok. Az ok-okozat a kiterjedtebb tudat tartományában felcserélhető dolgok. Minden igaz és mindennek az ellenkezője is. Ezért kommentelek ritkán:)

    VálaszTörlés
  9. Még egy plusz tapasztalat A kisembereket a másságuk miatt a családjuk gyakran elkényezteti. Aztán, amikor felnőttként magukra maradnak emiatt önző emberek lesznek. Már nincs meg számukra a burok. Azok a kisemberek lesznek életképesebbek, akiknek valamilyen okból a kűzdelem jut életfeladatul.
    Az állatvilágban tapasztalható kontraszelekció az emberek közt is működik. A harcosok maradnak inkább életben és a szaporodás is ezen múlik. Viszont a harcosok korán halnak. Ez a büntetés jár a gyertya két végén való égetéséért.
    Mássággal születni életfeladat. Az egyén dönt, hogy elvégzi- e, vagy sem!

    VálaszTörlés
  10. Boró, most nyomban küld át a címedet emilben, mert csomag van nálam letéve a nevedre!

    Vagy párod, akárki jöjjön be érte. De fel is adhatom postán.

    A többi titok! De romlandó, szóval akármeddig nem ér rá, max. 3 napon belül el kell téged érjen.

    VálaszTörlés
  11. Holnap megyünk a boltod felé. Meddig vagy nyitva? Mint tudjuk ez a kérdés sok változós egyenlet manapság! :)))
    Légyszi küld egy mailt a telefonszámodal! Lehet, hogy napközben is járok a városban és akkor szólok, hogy mikor!
    A posta baromi drága nem érdemes bajlódni vele.

    VálaszTörlés
  12. Boró, holnap is 7-ig vagyok nyitva, mivel csütörtök lesz. Csak pénteken zárok 5-kor :)

    Sofia, igen, sok b:
    beszédnek sok az alja :)

    Kósza, most jön a pletyka :)))

    Képzeljétek, Kósza, aki bizonyára azért nem tud mit kezdeni a kétfejűekkel, mert anyagi gondok gyötrik, itt hagyott egy kisebb vagyont nálam, két ajándékcsomagra. Pedig nem is készült ide, spontán jutottam eszébe. Na képzeljétek, ha direkt ide készült volna, akkor mit hagyott volna itt...
    Puszi Kósza, a vallás kérdését majd írásban boncolhatjuk még, amikor nem jön épp vevőm :)

    VálaszTörlés
  13. Nagyon örülök. :)

    Tudtam én, hogy van a Kószának szíve is, és az néha belebeszél a gondolataiba, vagy felülírja azokat. Szerencsére. :)

    VálaszTörlés
  14. Boró, igen,igen, igen.

    Ja még tüneményes volt, hogy Kósza szembesített, hogy megöregedtem. Facabookon tetszését nyilvánította ki egy 1988-ban készült képemhez, most pedig rám csodálkozott, hogy az a kép vajon tényleg én vagyok-e :)Jaj, női hiúság...

    VálaszTörlés