... úgy látszik, nálam kb. addig tart, amíg olvasom.
A hétvégén vidéki vendégségben, kényelemben, kiszolgálva, gondtalanul kiolvastam De Mello könyvét arról, hogyan váljunk függetlenné másoktól. Minden sorával egyet értettem.
Majd hazajöttem, és amint betettem a lábam a lakásba, nyomban szeretetért kezdtem kuncsorogni.
Jaj!
VálaszTörlésJaj bizony.
VálaszTörlésHmm :)
VálaszTörlésTrendo, mintha ebben volna némi káröröm...
VálaszTörlésNa mindegy, Évánál olvasott versedet adod vagy nem adod, én már elvettem, betettem a teablogba. Bee, ez itt meg az én kárörömöm.
Kedves Marvin!
VálaszTörlésHát ez egy roppant érdekes, eredeti blog, gratulálok hozzá! Véletlenül kerültem ide, és már egy ideje visszamenőleg olvasom...
Rendben Névtelen :)
VálaszTörlésCsak ne akard, hogy megfeleljek Neked.
Mert én Neked se akarok megfelelni.
Névtelen, egyébként amikor szétküldtem anno a linket, még azt hittem, ez csak egy amolyan magazin-féleség lesz. Nem az lett. Ma már nem is küldeném szét.
VálaszTörlésMarvin,
VálaszTörlésnem kell hangsúlyoznod, hogy nem akarsz megfelelni nekem!Nem is kell! Nem várok én semmit. Már amúgy is "megfeleltél" -akaratodon kívül akár-, hiszen megtaláltam a blogodat, és benne olyan gondolatokat, amelyek számomra érdekesek, továbbgondolásra érdemesek, vagy ismerősek (sok megjelölt kedvenced, véleményed az enyém is), vagy épp furák, szokatlanok, meglepőek, de ez a legjobb abban, ha másokkal találkozik az ember -még, ha csak virtuálisan is-. :)
Tehát most elkezdtem visszaolvasni a régebbi bejegyzéseidet, kattintgatok a megadott linkekre. Köszi!
(Feladom "Névtelenségemet", Gyöngyi vagyok.)