„Az olyan érzések,mint az elkeseredettség,a zavartság,a düh, a neheztelés,a harag,a féltékenység és a félelem, valójában nem rossz dolgok,hanem: tiszta pillanatok,amelyek rámutatnak arra,hogy mit fojtunk el.”
NEm is tudom, talán Freud mondta, hogy az ún. civilizált viselkedés maga az elfojtás. Bár rá hivatkozni nem feltétlen célszerű, mivel ő maga is beteg volt...
Ha uralkodunk magunkon egy helyzetben, kérdés, hogy gyávaságból tesszük-e, vagy szeretetből. Ha szeretetből, akkor úgyis megtaláljuk előbb-utóbb a módját, hogy valami kreatív módon levezessük a keletkezett feszültséget, és így már nem is beszélhetünk elfojtásról.
Na ez az elmélet(em), ilyeneket bármikor elő tudok rántani Kósza, de már a gyakorlati példamutatásban nem járnék elől.
Nálam nem a szeretet körül forog a világ, hisz alig fél tucat embert szeretek. De ha a zsúfolt buszon figyelek arra, hogy ne lépjek egy idegen lábára, az önfegyelem, vagy elfojtás? Mert ugye van aki se nem fegyelmezi, se nem fojtja el önmagát, hanem a lábamra lép. Csak hogy egy banális példát mondjak.
Kósza, a "szeretet" szó, amit megint lehetne kifejteni órákon, éveken, egy életen át.
A szeretet ... még Lázár Ervin a Négyszögletű Kerek Erdő meséjében is igen jól kivesézi, hogy tapossuk sárba ezt a szót. Nem ismerek szeretni tudó embereket (tán egyet, akinek van erről kb. valami fogalma, és meg is éli). Aki szeret, az nem magányos, nem depressziós, és nincsenek káros szenvedélyei (azaz nem olvas mazochizmusból engem sem :)) Bocs. Ez a blog ilyen...
Egyébként az, hogy nem taposol emberek lábára, valóban önfegyelem, de emögött épp úgy lehet szeretet, gyávaság, konformizmus is. Önmagában a tény nem jelent semmit. Hogy mi lakozik benned, az jelent valamit.
Kósza, szerintem nem lesz ez így jó. Olyan, mintha tőlem várnád az egész megoldatlan hatvanvalahány éved válaszait. De látni, szembesülni valójában nem akarsz. Én meg hiába nyitogatnám a szemed, ha te nem akarod kinyitni. Törvényszerű, hogy minél inkább nyitogatnám, annál inkább megutálj.És valamint hárításra is rengeteg alkalmat adhatok neked (is), ujjal lehet rám mutogatni, hogy mit beszélek én a nyomorult életemmel... Ami persze a Te dolgod, de én meg minek pazaroljak energiát olyasmire, amiből senkinek nem származik semmi haszna?
Marvin, nagyon félreértesz. Nekem nincs gondom a saját életemmel. Nagyobbrészt elégedett vagyok vele. Én is úgy gondolom, mint Te. "De látni, szembesülni valójában nem akarsz. Én meg hiába nyitogatnám a szemed, ha te nem akarod kinyitni." Hát mit csináljunk? Már megint a világnézetre fogjuk ellentétes látásmódunkat? Ne pazarolj rám semmit. Én is abba hagyom.
Ó dehogy nincs, Kósza! És hogy bajod van, ezt nem csak én látom. Attól, hogy nem akarod magadban meglátni, csak kínlódsz a súlya alatt, más még látja rajtad.
Mondhatnám, hogy ne áltasd magad, de milyen jogon mondanám? Áltasd magad, ha úgy tetszik. Csak előttem nem (sem) fog sikerülni.
Ez nem világnézet kérdése. Ez annak kérdése, hogy akarod-e magad látni, vagy sem. Ha igen, az tökmindegy, milyen világnézet tükrébe nézel, úgyis a valódi önmagadat látod viszont. Épp most olvasom újra Frommot, aki egy szép nagy baloldali, materialista, de ún. humanisztikus pszichológus volt.
Amúgy meg annyi értelme mindenképpen van, hogy én tanulok tőletek, nem is keveset. (Bár tudom, ez Marvinnak nem vigasz, de a nyilvános blog azzal jár, hogy más is követi.)
Arra azért vigyázni kell, hogy nagyon ne essetek egymásnak, mert valóban nagyon különbözőek vagytok, és ezek itt nem semleges témák, bizony igencsak belemásznak az ember lelkébe, az pedig, mint tudjuk, sebezhető. A Kószáé is az, mégha materialistának is vallja magát. Úgyhogy talán tényleg jobb, ha itt megállunk, és egyszer majd isztok együtt egy békéltető teát. :)
:D Szívem Kószája, szerintem számítógépen jössz ide! Meg úgy, hogy a nagy rendben levő életeddel magányos vagy. S az én magányom vonzza a tiédet, az én mazochizmusom a tiédet, az exchibicionizmusom a zárkózottságodat ... Nem mindegy egyébként?
Egyébként meg odavagyok érted. Ha épp nem akarlak leütni. De az agresszió mégis csak az én problémám, és akaratlanul, a puszta léteddel jó tanítómester vagy ehhez, legfeljebb én lusta tanítvány.
Jól hangzik... még emésztem. Aktuális.
VálaszTörlésOszt vajon kinek nem?
VálaszTörlésHol a határ az önfegyelem és az elfojtás között?
VálaszTörlésNEm is tudom, talán Freud mondta, hogy az ún. civilizált viselkedés maga az elfojtás.
VálaszTörlésBár rá hivatkozni nem feltétlen célszerű, mivel ő maga is beteg volt...
Ha uralkodunk magunkon egy helyzetben, kérdés, hogy gyávaságból tesszük-e, vagy szeretetből.
Ha szeretetből, akkor úgyis megtaláljuk előbb-utóbb a módját, hogy valami kreatív módon levezessük a keletkezett feszültséget, és így már nem is beszélhetünk elfojtásról.
Na ez az elmélet(em), ilyeneket bármikor elő tudok rántani Kósza, de már a gyakorlati példamutatásban nem járnék elől.
Nálam nem a szeretet körül forog a világ, hisz alig fél tucat embert szeretek.
VálaszTörlésDe ha a zsúfolt buszon figyelek arra, hogy ne lépjek egy idegen lábára, az önfegyelem, vagy elfojtás? Mert ugye van aki se nem fegyelmezi, se nem fojtja el önmagát, hanem a lábamra lép. Csak hogy egy banális példát mondjak.
Kósza, a "szeretet" szó, amit megint lehetne kifejteni órákon, éveken, egy életen át.
VálaszTörlésA szeretet ... még Lázár Ervin a Négyszögletű Kerek Erdő meséjében is igen jól kivesézi, hogy tapossuk sárba ezt a szót. Nem ismerek szeretni tudó embereket (tán egyet, akinek van erről kb. valami fogalma, és meg is éli). Aki szeret, az nem magányos, nem depressziós, és nincsenek káros szenvedélyei (azaz nem olvas mazochizmusból engem sem :))
Bocs. Ez a blog ilyen...
Egyébként az, hogy nem taposol emberek lábára, valóban önfegyelem, de emögött épp úgy lehet szeretet, gyávaság, konformizmus is. Önmagában a tény nem jelent semmit.
VálaszTörlésHogy mi lakozik benned, az jelent valamit.
Kósza, szerintem nem lesz ez így jó.
VálaszTörlésOlyan, mintha tőlem várnád az egész megoldatlan hatvanvalahány éved válaszait.
De látni, szembesülni valójában nem akarsz.
Én meg hiába nyitogatnám a szemed, ha te nem akarod kinyitni. Törvényszerű, hogy minél inkább nyitogatnám, annál inkább megutálj.És valamint hárításra is rengeteg alkalmat adhatok neked (is), ujjal lehet rám mutogatni, hogy mit beszélek én a nyomorult életemmel...
Ami persze a Te dolgod, de én meg minek pazaroljak energiát olyasmire, amiből senkinek nem származik semmi haszna?
(Kösz Bera, az én szemem nyitogatásáért :))
Marvin, nagyon félreértesz. Nekem nincs gondom a saját életemmel. Nagyobbrészt elégedett vagyok vele. Én is úgy gondolom, mint Te. "De látni, szembesülni valójában nem akarsz.
VálaszTörlésÉn meg hiába nyitogatnám a szemed, ha te nem akarod kinyitni."
Hát mit csináljunk?
Már megint a világnézetre fogjuk ellentétes látásmódunkat?
Ne pazarolj rám semmit. Én is abba hagyom.
Ó dehogy nincs, Kósza! És hogy bajod van, ezt nem csak én látom. Attól, hogy nem akarod magadban meglátni, csak kínlódsz a súlya alatt, más még látja rajtad.
VálaszTörlésMondhatnám, hogy ne áltasd magad, de milyen jogon mondanám? Áltasd magad, ha úgy tetszik.
Csak előttem nem (sem) fog sikerülni.
Ez nem világnézet kérdése. Ez annak kérdése, hogy akarod-e magad látni, vagy sem. Ha igen, az tökmindegy, milyen világnézet tükrébe nézel, úgyis a valódi önmagadat látod viszont.
Épp most olvasom újra Frommot, aki egy szép nagy baloldali, materialista, de ún. humanisztikus pszichológus volt.
Kósza, ennek tényleg nincs értelme szerintem.
Drága Marvin, ez a Te blogod, te írod bele örömeid, bánataid, hogy jövök én ide?
VálaszTörlésPorszem vagyok a sivatagban maximum :D (Hisztis porszem.)
VálaszTörlésKósza, ne Marvintól kérdezd, hogy jössz ide, hát hiszen Te nyomkodod a gombot. :)
VálaszTörlés(Legalábbis a saját gépeden.) :)
VálaszTörlésAmúgy meg annyi értelme mindenképpen van, hogy én tanulok tőletek, nem is keveset. (Bár tudom, ez Marvinnak nem vigasz, de a nyilvános blog azzal jár, hogy más is követi.)
VálaszTörlésArra azért vigyázni kell, hogy nagyon ne essetek egymásnak, mert valóban nagyon különbözőek vagytok, és ezek itt nem semleges témák, bizony igencsak belemásznak az ember lelkébe, az pedig, mint tudjuk, sebezhető. A Kószáé is az, mégha materialistának is vallja magát. Úgyhogy talán tényleg jobb, ha itt megállunk, és egyszer majd isztok együtt egy békéltető teát. :)
:D
VálaszTörlésSzívem Kószája, szerintem számítógépen jössz ide!
Meg úgy, hogy a nagy rendben levő életeddel magányos vagy. S az én magányom vonzza a tiédet, az én mazochizmusom a tiédet, az exchibicionizmusom a zárkózottságodat ... Nem mindegy egyébként?
Egyébként meg odavagyok érted. Ha épp nem akarlak leütni. De az agresszió mégis csak az én problémám, és akaratlanul, a puszta léteddel jó tanítómester vagy ehhez, legfeljebb én lusta tanítvány.
Bera, Te hisztis porszem, gyere be, oszt hisztizzünk együtt, elvégre ez egy mosolybolt :)
VálaszTörlés