Hosszú nap volt mögöttünk egy bajai látogatással, így az idei programot rövidre szabtuk. De hogy ne maradjunk (legalábbis közvetve) blogger-társaság nélkül estére se, csatlakozott hozzánk Tope egyik lánya.
Vajdahunyad vára, fel az ez alkalomra megnyitott toronyba, onnan néztünk szerte meg szét. Majd lent Harcsa Veronika koncert, ahol ez a tünemény, maga a megtestesült báj, a világ legtermészetesebb módján párnákat hordott a földön ülők hátsója alá. Mintha Barbara Streisand az Oscar Gálán vécés néninek állna, ha arra lenne szükség. A hangja és ő maga... no hát ismerjük. Kérdés, hogy szokott-e valaha szomorú lenni ez a mindig mosolygós lány, és ha igen, olyankor vajon kevésbé mosolyog?
Az éjszakai forgalmi dugóban tovább araszoltunk a Vendéglátóipari Múzeum felé, ahol is a kávé, mint "fekete leves" elkészítéséről szóló kiállítást tekintettük meg. Régi reklámtáblák (Frank), kávédarálók, presszógépek (némelyikre gyerekkorunkból emlékezhetünk is), és a büfében az Utasellátó-s kiállításhoz kapcsolódóan kapható a csokiroló. Jelentem, most is olyan jó(állott), mint gyerekkorunk vasúti büféiben.
Most először már éjfél előtt otthon voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése