Blogger-találkozó a finisben - Ma őrület volt a boltban :)

Nem tudom mi, de valami volt ma a levegőben. A máskor oly eseménytelen péntekek után ma dél körül sokadalom gyűlt össze a boltban és körülötte. Épp ma, az utolsó nyitvatartási napon!
Az események láncolatában az első szem az az angol vásárló volt, aki 40 dekát (!) kért az Earl Grey Specialból. Mivel 5-10 dekányi a megszokott adag, ilyen celofán és arany zacskóim vannak, hirtelen azt se tudtam, mibe csomagoljam. Sőt, a mérleg serpenyőjére is csak két részletben fért fel ez a nagy halom tea. Végül igen méltatlan módon papírzacskóba került a rózsaszirmos-bergamottos gyönyörűség. Ezalatt betipegett egy néni, és ajándékcsomagolást kérve (ami nálam igen lassú művelet, figyelembe véve a két balkezemet) elvitte az egyik legszebb csokimat, a Kis Bécsi Sarkot. Aztán meglepett egy blogger, KisVirág a párjával. Először találkoztunk személyesen. Másfél órát töltöttek nálam, teáztak, vásároltak, csevegtünk. Időközben belépett egy hölgy, a júliusi rózsatea akcióban vásárolt ezt-azt, jó komótosan, többször meggondolva magát, tanácsokat is kért, egy férfi pedig két elviteles kávét, amikor egy asszony beszólt az utcáról, hogy nem tudom-e a szomszéd játékboltos telefonszámát, mert épp egy órája vár rá. Akkor felpillantottam, s kisebb csődületet láttam a bolt előtt. Ők mind a fodrászhoz kiszaladt szomszédra vártak. Egyik kézzel az elviteles poharakat próbáltam elővarázsolni a legalsó polcról, másikkal kávét főztem, a (virtuális) harmadikkal és negyedikkel teafüvet mértem ki és a szomszédasszonynak telefonáltam, hogy jöjjön, mert nagyon várják. Mindez alatt próbáltam könnyedén csevegni a kint és bent összegyűltekkel, ám berontott két - a játékboltosra való hosszas várakozástól - kissé türelmetlen gyerek, hogy mibe kerül az óriásnyalóka, utánuk gurult az édesanyjuk, elkezdtek színek között válogatni, tehát a végképp nem létező ötödik kezemmel előpakoltam a kínálatot. Már majdnem megkértem Virágékat, hogy vegyék ki a kirakati nyalókákat... Na szép lenne, ha az egyik vendéget kérném meg, szolgálja már ki a másikat, legyen szíves! :)
Mikor azt hittem, levonult az áradat, és visszafordulhatok Virágomhoz, visszajött a kisfiú, hogy a húga mégis inkább a másik színű nyalókát szeretné, azt, amelyik visszakerült a szekrénybeli doboz legaljára...
Nagyjából ekkor toppant be Melange, a Keserédes Csokibolt tulajdonosa, akit eddig szintén nem láttam még élőben. Meghívtam teára, vásárolt is, adott néhány ötletet, összeboronáltam Virággal, hogy ők a két azonos, komoly betegségből gyógyulók, ama közös vonás mellett, hogy mindkettőjüket blogból ismerem.
S hogy legalább virtuálisan velünk legyen egy harmadik blog-író is, Trendo jelezte fénypostán, hogy a félrerakatott levendulás teáskészletért csak hétfőn tud majd beugrani, amikor én a hétvégi villanyszerelés után majd éppen nagytakarítani fogok.
Meglepő módon még zárás előtt is jött egy vásárló, pedig máskor pénteken háromkor kihal az utca.
Délután szólt a virágboltos, hogy dél körül átküldte hozzám egy vevőjét kávézni, és látta is bejönni. Én nem emlékszem erre a férfira. Lehetséges, hogy kifordult a csöppnyi boltból, mert a fejében már ki volt téve a "MEGTELT"-tábla?

Kezdem bánni, hogy augusztusban zárva leszek :)