Lőrincz Tamás szégyentől lesütött szemmel kesergett az ezüstje felett. Noha az ország most is csalódott, Vajda Attila tiszteleg a mezőny előtt, melyben utolsó előtti lett, gratulált, hiszen ők azért küzdöttek, ami neki már megvan, hálás a felkészítő csapatának, és elégedett, mert kihozta magából a legtöbbet.
Egy egészséges személyiség örül, ha sikerült a legjobbat adnia magából, és ha evvel még érmet is nyer, az hab a tortán. Ugyanez vonatkozik egy egészséges nemzetre is. Nem visz előre, ha azon siránkozunk, amink nincs (Trianontól aranyéremig), célszerűbb volna, ha azzal lennénk elégedettek, abból építkeznénk, amink van.
Igen!
VálaszTörlésM. mesélte, hogy mekkora botrány van Ausztriában, hogy egy érmet sem nyertek eddig az olimpián, valószínű nem is fognak. Állítólag 1964. óta nem történt ilyen náluk.
Nekünk már mennyi van a mai napig. Örülök neki.Igazad van, siránkozunk, pedig nem kellene.
Kezdem azt hinni, hogy a mi sikerorientáltságunk mások sikerére orientál. Az állampolgárok többsége hőbörög egy ezüst miatt, miközben a saját életükben nem tesznek semmit, valami csodára várnak. Nehogy már nekünk kelljen cselekednünk! A cselekvést ez esetben a sportolóinkra hárítjuk, tőlük várjuk azt a sikert, amit nemzetként, egyénenként képtelenek vagyunk elérni. S ha valaki nem hozza a szerintünk elvárható eredményt, abban saját kudarcunk tükörképét látjuk, s ezért haragszunk.
VálaszTörlés