2012. augusztus 8., szerda

Olimpia 2012.

Lőrincz Tamás szégyentől lesütött szemmel kesergett az ezüstje felett. Noha az ország most is csalódott, Vajda Attila tiszteleg a mezőny előtt, melyben utolsó előtti lett, gratulált, hiszen ők azért küzdöttek, ami neki már megvan, hálás a felkészítő csapatának, és elégedett, mert kihozta magából a legtöbbet.
Egy egészséges személyiség örül, ha sikerült a legjobbat adnia magából, és ha evvel még érmet is nyer, az hab a tortán. Ugyanez vonatkozik egy egészséges nemzetre is. Nem visz előre, ha azon siránkozunk, amink nincs (Trianontól aranyéremig), célszerűbb volna, ha azzal lennénk elégedettek, abból építkeznénk, amink van.

2 megjegyzés:

  1. Igen!
    M. mesélte, hogy mekkora botrány van Ausztriában, hogy egy érmet sem nyertek eddig az olimpián, valószínű nem is fognak. Állítólag 1964. óta nem történt ilyen náluk.
    Nekünk már mennyi van a mai napig. Örülök neki.Igazad van, siránkozunk, pedig nem kellene.

    VálaszTörlés
  2. Kezdem azt hinni, hogy a mi sikerorientáltságunk mások sikerére orientál. Az állampolgárok többsége hőbörög egy ezüst miatt, miközben a saját életükben nem tesznek semmit, valami csodára várnak. Nehogy már nekünk kelljen cselekednünk! A cselekvést ez esetben a sportolóinkra hárítjuk, tőlük várjuk azt a sikert, amit nemzetként, egyénenként képtelenek vagyunk elérni. S ha valaki nem hozza a szerintünk elvárható eredményt, abban saját kudarcunk tükörképét látjuk, s ezért haragszunk.

    VálaszTörlés