A régi zsidónegyedről vásároltam könyvet, Védtelen örökségünk címmel. A Kispipára bukkantam benne, nem is tudtam, hogy még létezik. A homlokzat semmi jót nem ígér, a berendezés annyiban retro, amennyiben úgy maradt, néhány hatvanasévekbeli csillár bizonyára még Seress Rezsőnek világított, a pianínón is ő játszott. A hangulat azonban még a "Mester" halála után is világhírű művészeket, államfőket vonz a föld minden tájáról. Ma "csak" a Szerencsejáték Zrt. egykori igazgatója ebédelt ott, de minden asztalon "foglalt" tábla volt. Jó ha harmincan férnek el a valóban kicsi kisvendéglőben. Az éttermeket eltartó hétköznapi menürendszer itt hiányzott, vélhetően nincs rá szükség. Az árak borsosak, ketten nem álltunk fel tízezer alatt, az adagok szerények, arra sarkallnak, hogy a vendég több fogást egyen végig, ám a konyha nagyon jó! A magam részéről egy fürjtojásos erőlevest tettem magamévá fridattoval, majd egy rántott fogast mandulával és pirosmártással, végül még egy gyümölcsrizsnek is került hely. (Egyetlen kritikai észrevétel: a műtejszin minden magára valamit adó vendéglátóhelyhez méltatlan, egy ilyen árfekvésű, világhírű helyen pedig szégyen.)
Seress Rezső festett portréja a falon látható.
Egészségetekre :)
VálaszTörlésÓ, csak azt a növényi "tejszínt" tudnám feledni! Egyébként köszönet... a mai köszöntésekért is :)
VálaszTörlésÚgy szeretem az ilyen hangulatú helyeket. Nem tudom magam jól érezni az úgynevezett "flancosban".Ha választani kell, akkor ez kell nekem is. :-)
VálaszTörlésEz voltaképpen mégis flancos hely, királyok, hercegek, grófok és világhírű művészek fordulnak meg itt ma is.
VálaszTörlésBiztosan érted, hogy én hogy értettem a
VálaszTörlés"flancos" szót!
Én az üres flancosra gondoltam, ahol a külcsín a belbecs rovására megy, vagy ha belbecs is van, akkor a külső elvonja róla a figyelmet( ha hagyjuk).
Szóval, úgyis tudod...:-)
Igen.
VálaszTörlés