A nyolcvanas években pártalapításba keveredtem.
A kilencvenes évtized közepén egy korrupciós- és ingatlanbotrányoktól hangos belvárosi kerület polgármesterének titkárnője voltam.
A kétezres évek a köztiszteletnek örvendő, ám a díszletek mögött kevés gátlással bíró, és a maffiózónak titulált belügyminiszter államtitkárának is felkért apósom jegyében teltek.
Hogy a kétezertizes évek se maradjanak ki, most egy helyi maffiavezérrel "kavarok".
A bölcsek szerint legalább ezt se könyvekből kell olvasnom.
Ám hol ebben a tükör, és mi számomra mindebből a tanulság ...?
Utószó, előszó helyett: Nyolcadikos koromban avval búcsúztatott az igazgatóm, hogy nem fogom megérni a harmincat, és mindenképpen börtönben végzem.
A harmincon már nagyon régen túl vagyok, ami pedig az üzenet második részét illeti, sokszor ráközelítettem, ám eddig még megúsztam. Ez a búcsú mégis valahogy megalapozta a rákövetkező évtizedeimet... Eddig. Ideje evvel a mintával is szakítani.
Azt hiszem a hatalom, az erő a témája a tükröződésnek.
VálaszTörlésIgen, épp kezdem is kibogozni. Majd egy következő posztban...
VálaszTörlésEbbe meg még beszúrtam egy utószót.
VálaszTörlésNa, én ezektől mentes vagyok.:-) Mennyire fontos, mivel engedünk el bárkit, mit jósolunk neki. Hihetetlen hatással van az emberre hosszú éveken át. Még el is hisszük, aztán dolgzunk azon, hogy kiírtsuk magunkból.
VálaszTörlésÓ és mennyi ilyen bebetonozódott minta van az emberben...!
VálaszTörlés