Csernus Imrét látva mindig az jut az eszembe, hogy ez a szegény ember segítségre szorul! Arcára keserű ön- és világutálat ül, ez tör aztán ki arroganciájában, frusztrációit túlkompenzáló fölényességében is. Azt mondja, hogy ő rendben van magával... Noha én nem mondom ezt, és az arcom sem ily keserű, észosztási stílusában olykor magamra ismer...nék, ha nézném, de nem nézem, nem is hallgatom.
Müller Péterről úgy vélem, jó szándékkal indult el egy önmagát építő úton, ami valahogy túlszaladt rajta. Mintha a hiúság lenne a gyenge pontja, felült volna a népszerűség és a rajongói elvárások hullámára. Úgy kommunikál, mint kinek nincsenek kételyei, kérdései, csak válaszai, és mintha vele minden rendben lenne. Talán önmagának és a világnak is nagyobb hasznára válhatna, ha a szériaírás helyett többet figyelne befelé.
Popper Péter vagy Bagdy Emőke, Pál Feri atya sosem állították magukról, hogy teljesen rendben lennének, és mindenre tudják a választ. Sőt!
Popper Péter alól a legvörösebb időszakában is valahogy kikandikált az isten lába, később körül is járta "Őt" sok irányból, s bár idősödvén egyre közelebbi kapcsolatba kerültek, a kételkedő nyitottság nála nem zárult dogmákká.
Pál Feri atya pap. Nem csak foglalkozására nézve, hanem hivatásában az. A SOTE klinikáján mentálhigiénés szakembereként, misén, nyári ifjúsági tábor lakójaként vagy a keddi előadásokon meséket hivatásos mesemondókkal egyenrangúan mesélve, hétköznapi példákat mély lélektani valamint pedagógiai tudással, együttérzéssel és nyitott elmével, közvetlen hangvétellel, kacagtató humorral és (ön)iróniával elemezve... minden cselekedetében PAP. Elfojtások, túlkompenzálások nélkül, szabadon. Hogy most épp itt él, hát katolikus keresztény. Bizonyára neki is vannak gyenge pontjai, ám kisugárzása láttán úgy hiszem, szembenéz, jól bánik velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése