Apakomplexus és rádöbbenés

Mindhárman magukhoz láncoltak, eszközként használtak, majd búcsú nélkül léptek ki az életemből, vissza se néztek. Úgy éreztem mind a háromszor, hogy viszonzás nélkül is szolgálnom kell őket. Micsoda minta!?
Apám maga változtatott földrajzi helyzetet, s ott már nem volt szüksége rám, akadt más lelki szemetesládája, nem nyúlt értem. Tanárom nyári szünete véget ért, kényelmetlen lett volna tovább menedzselnie a velem való viszonyát.  A Helyi Maffiavezér is  kényelmes ember, tele számtalan szorongással, ahogy én moccantam el, nem lép utánam.
Voltaképpen velem se mozdult egyikük sem, kötődésre képtelen érzelmi analfabéták. Áldozatai hasonló szüleiknek. Tele félelmekkel, ahogy én is félek.
Mindhármukkal szemben egyszer lázadtam, mikor már túlfeszült bennem minden, hirtelen kirobbantam, és azóta is szégyellem, hogy nem úgy, nem akkor kellett volna...

Uramisten, én egy az egyben megismételtem azt a kört, amit apámmal éltem át gyerekként! Először tizenévesként repetáztam. És mos 44, mindjárt 45 évesen még mindig apám befolyásolja az életemet?
Én? Mert mások igen. De ééén is, még mindig?

Emiatt lázadok a hierarchiák ellen,  mérem másképp a tekintélyt - szabadságharcom a jelek szerint csak addig tart, míg egy apámhoz hasonló zsarnoki figurába, helyzetbe nem botlom, mert akkor  megfélemlített kislánnyá válok - , egy számomra ideális apa hiányában kapaszkodtam olykor  felkínálkozó "pótapákba".
Gluténallergia egyenlő rendezetlen viszony vele.

Ugyanakkor ha könyörületes vagyok magamhoz, úgy is felfoghatom, hogy mivel a viszony  rendezhetetlen apámmal és tanárommal személyesen, most kaptam egy új esélyt (arra is), hogy megnézzem, megemésszem, feldolgozzam, megértsem, megszeressem, úgy ahogy van. De legalább megbékéljek.
Ha nem lökődöm ki a boltból,  nem tudom, magam hogy és mikor vetettem volna ennek a viszonynak véget. 
Adja Ég, hogy háló helyett kinőtt keret legyen ez a három történet!

Hitem szerint mindhármukat én választottam ki, mert meg kell tanulnom valamit. Hát hajrá, itt az ideje megtanulttá tenni a megtanulandókat, saját apámmá és anyámmá válni, itt az ideje felnőni végre!