Avval hogy voltál nekem, megóvtál megalázó, ostoba kapcsolatoktól.
Sokat tanulnivalót adott ez az egy év, évekre való munkát adott, ám nélküled nem lehetnék az, aki már most vagyok és akivé majd válok.
Ha eddigi gazdag életemből kiemelem ezt az évet, már ezért is megérte megszületnem.
És azt is köszönöm, hogy vagy, hogy megszülettél. Amit tőled kaptam, nem kaphattam meg mástól. Sok felismerés született bennem, sok embert megértettem téged figyelve.
Látom benned, amivé majd életek során te is válsz, amilyenné Isten megálmodott. De türelmetlenségemben azt akartam, hogy már most olyan légy, ahelyett, hogy a meglevő szépségben gyönyörködtem volna.
Köszönöm azokat az alkalmakat, amikor a korlátaid fölé emelkedve, hisztim fölötti türelemmel, vágyaimhoz alkalmazkodással, bizalmaddal vagy más módon ki tudtad fejezni az irántam érzett szeretetedet. Sajnálom, hogy nem mindig bizonyultam méltónak rá.
"Hiszen mindig is így volt ez: a szeretet nem ismeri fel önnön mélységét, míg az elválás órája el nem következik." (Khalil Gibran)
Idővel, ahogy dolgozom rajta és feloldódnak a saját korlátaim, egyre tisztább és erősebb lesz az irántad való szeretetem.
A szeretet soha el nem
fogy, mondja Pál apostol. "Az
a szeretet, amelyik véget ér, csak a szeretet árnyéka lehetett. Az igazi
szeretetnek nincs kezdete, és nincs vége." ( Hazrat Inayat Khan)
Legyen veled az ima, amit hónapok óta mondok érted is:
"Légy békés és boldog!
Szabadulj meg a félelmektől,
szabadulj meg a testi-lelki szenvedéstől,
szabadulj meg az ellenségeskedéstől.
Tudd magad ebben az életben mindig boldogan eltartani,
és megvalósítani a célodat.
Légy békés és boldog!"
Hitem szerint valahol, valamikor még találkozunk, addig is:
Jó utat Drága!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése