Beugrott hozzám a Varga Lóri elszámolni a könyveivel, hozott mosolyt, biztatást, a hitét bennem, meg egy életútra való jó tanácsot. Ne zárkózzak be, tudassam mindenkivel, hogy bajban vagyok, de nem panaszkodjak, aztán csak várjak. Nem mint az agresszív koldus, aki elvár, hanem mint a Ferenceik terén a srác, aki zsoltárt énekel évek óta, rettenetes hangon, de mindig kap pénzt. Szóval osszam meg, hogy szükségben vagyok, nyújtsam ki a kezem, de közben adjam, amit tudok, s jó szívvel fogadjam el ha kapok, meg azt is, ha nem. És akkor meglesz minden. Márványpalota nem (úgyis magas lenne a rezsije), de mindaz igen, ami az élethez kell.(Egyszóval ő is az alázatra hívta fel a figyelmemet, a hitre, és a bizalomra, anélkül, hogy kimondta volna ezeket a szavakat.) Azt is mondta, hogy biztos abban, fog még hallani rólam. Bár neki is kevés van, koldusmódra él, még ő akart pénzt adni, végül némi huzakodás után feleztünk :) Ő az egyik kis kancsónkat kapta meg, a helyben fogyasztó vendégeink emlékére. Hiteles és jó ember, két mondatával többet tanít, mint amennyit mások hosszas erőlködéssel, magyarázattal próbálnak. Hogy milyen tanítvány vagyok, az meg rajtam múlik...
Aztán egy ex-vásárlóm, aki oly sokat segít mostanában, szintén mosolyt hozott, együtt gondolkodást, jó beszélgetést, bölcsességeket, a közeli kávézóban... ahol a tulajdonos ajándékba csomagolta nekem a világ egyik legjobb flódniját.
Egy polcra volt kitéve mindaz, ami eladásra már nem alkalmas, magunk se tudunk vele mit kezdeni, kidobni azonban kár lenne, s minden betérőt megkértünk arra, hogy válasszon magának valamit.
Az ékszerészem férje is bejött körüonézni, mitől lehetne megszabadítani bennünket, ami ugyan neki se kell, de fizethet érte. Végül három széket vásárolt, grátisz kapott egy poroltót. Kedves szavak, nagy nevetések.
No meg a közeli régiségboltos, akinek ugyan semmi szüksége rá, mégis megvette a kávégépet, hogy minden reggel rám gondolhasson. Odaajándékoztam mellé azt a porceláncsészét, amit csak ő használt, mert "pohárból csak a mosónők isznak kávét".
Ja igen, valamikor a nap folyamán még a Wagner Csokoládé (Bp-Toronto) is beugrott a mikro-ért, hogy rám emlékezhessen, amikor bekapcsolja. Kérte Denhoda egyik fotóját a falról, ajándékba kapta,legyen egy cseppnyi az otthonában a boltunk hangulatából.
Mindez nagyon jó... köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése