Üzenet az Olvasónak

Mostanában - másfél év intellektuális blogírás és fél év szünet, majd némi örömblogolás után - többnyire itt adom ki a mérgemet. Szó szerint. Írom, kiírom mindazt, amivel az egóm mérgez, hogy ennyivel hamarabb tisztuljak, haladjak előre vagy felfelé.
Ez a blog terápia, és egyben magánnapló, melyben magam is vissza-visszalapozok, ha saját történéseimet szeretném áttekinteni,  járható ösvényt, iránymutatást találni bennük.
Blogom életének első felében sokan olvastuk egymás oldalát, sokan reagáltunk egymás gondolataira, szemmel láthatóan pezsgett az élet. Aztán szünetre mentem, és visszatérve csendesen írogatok személyes dolgaimról, alig olvasok másokat, és azt hittem, engem se olvas szinte senki. Nem rég óta láthatóvá vált számomra a rendszerstatisztika. Azóta ámulok, hogy hányan olvassák ezt az oldalt, hányan kattintanak külön egy-egy posztra, és elképzelni se tudom - kevés kivétellel-, hogy honnan, miért... Kik vagytok Ti?
A kérdés természetesen költői. Bejegyzéseimet továbbra is úgy írom majd, mint eddig. Ám ha már erre vetett benneteket a sors, van itt valami dolgotok,  legyetek üdvözölve nálam! S ha továbbmentek, akkor Buen Camino!