Különösen azok segítik, akik vele szenvednek. Akik a székükben ülnek, és nem tesznek semmit. Csak ámulnak, és csodálkoznak, és gyönyörködnek. És rá tudnak csodálkozni a Kelenföldi pályaudvar előtt álló ócska bódé sorjás vasalására, a kétségbeejtően foltos aszfalt-járda, s a rések közül előbújó fűcsomóra.... És szeretni tudja azt az embertársát, aki kitalálta, hogy a tűzoltóhomokot ebben a plasztik-ládában tárolja, és irgalommal gondol arra az ismeretlenre, aki az amúgy is ronda műanyagba egy fémpántot s arra lakatot ügyeskedett.
Mennyi sebzett embertársad keze nyomát veszed észre egyetlen pillanat alatt. Mert míg az elrontott aszfaltcsíkot nézed, a kocsmát is látod, ahol szomorú sörüket isszák munka után a férfiak, szutykos baseball-sapkájuk izzadt koronája alatt felböfögik, ugyanazokat a történeteket nap mint nap, majd bizonytalan, nehéz léptekkel indulnak haza... Haza? És már látja isten a fáradt hazatérőt, s irgalmas álommal takarja be.
Ha látsz, és a helyeden vagy, akkor látod őket, és irgalmazol - mert gyönyörködsz. Nem abban, hogy milyen a nyomorúság, hanem abban, hogy "mégis", "mindezek ellenére" az ember a legtöbbre hivatott teremtmény a földön. És akt szánakozva néztél az előbb, mert visszeres lábú pincért, fáradt kalauzt láttál, abban felismered az elvarázsolt királyt. Mert egyetlen pillanat alatt lehet belőle is király. Csak el kell foglalnia a helyét.
És nem mindegy, hogy a te szemedben mint lát! Ez a te felelősséged. Mert ha féregnek látja magát, az a te bűnöd és gyengeséged, és ez azt jelenti, hogy nem vagy a helyeden. Ha férgeket látsz, eriggy és keress, meg ne állj! Meg ne állj, csak akkor, ha királyokkal teli vidékre érsz!..."
(Zöldy Pál magatartáskutató,www.ferfisator.hu Forrás: Camino Magazin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése