A gyökértelenségnek van árnyoldala és fényoldala. Eddig az árnyoldalát éltem.
Jó lenne végre elengedni a régi hiedelmeket, emlékeket, korlátokba kapaszkodást, és arra építeni, milyen jó, ha nem köt semmi. El lehet rugaszkodni helytől, időtől, emberektől... ki a világba, hiszen ami közös bennem és másokban, hogy földlakó vagyok, ember vagyok, nő vagyok... ezeket nem lehet elvenni tőlem sem. Lehetek bárhol otthon, tehetek bármit, gátat csak a magam és mások tiszteletéből fakadó önkorlátozás vessen, ne a félelem! Hit, alázat, bizalom...
Legyen így!
"Kapaszkodókat gyártunk, s mire eszmélünk: kész a ketrec." (Fodor Ákos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése