Ma Kobuci Klub. -17 év, mégis gyakran felnőttebb, tudatosabb ugyanakkor lazább nálam... Kérdéses, hogy ki tanít kit. Én a magam megszokott direkt módján osztom az észt, őt meg elég figyelni, mit mesél, és hogyan, máris tiszta tanulság az együttlét. Asszertív kommunikáció...
Édesanyja ápolása, munkahely, szakdolgozat, államvizsga, temetés, mindez egy bohém olasz mellett... és ez a Gyerek egyre közelebb kerül a középpontjához. Kicsit irigylem, közben meg nagyon büszke vagyok rá.
Olyan, mintha a "mi" ideális gyerekünk lenne. Minden ami bennünk jó, benne sűrűsödik, és még az is, amit csak szeretnénk, hogy bennünk jó legyen. Persze ha valóban lenne gyerekünk, bizonyára nem lenne ennyire ideális.
Jaj Berocska, de jó volt, és de nagyon hiányoztál!!! :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése