2009. november 30., hétfő

A tegnapi ellenpontja Shakespeare nyomán

Tóth Krisztina: Az vagy nekem...

Az vagy nekem, mint rabnak a fegyőr,
seggnek a tanga, combnak a borosta.
Bezár, szorít és szúr mindenfelől,
előbb csak húsba vág, aztán a csontba.

Az vagy, mint tépőzár a nagymosásnak,
sorban kihúzod mind a szálakat.
Lucskos halom, gombócba gyűrve várlak
és mi fölfeslett az tovább szakad.

Tőled rohan a harisnyán a szem le,
Becsípsz és kiakadsz, mint a cipzár.
Vándorló zokni: felbukkansz hetente,
lehet, hogy volt párja, de nincs már.

Az vagy nekem, mi rég nem kéne légy,
lengő papír, én meg rászállva légy.

22 megjegyzés:

  1. Nem véletlen, hogy erről a reflexiójáról a nemrégiben megjelent Magas labda c. kötete ugrott be nekem. Igen, ez itt és most magas volt neki! Mert értem én, hogy mire is akar kilyukadni. Kvázi a szándék átjön, csak a megvalósítás haloványka.

    VálaszTörlés
  2. Millen szerencse, hogy nem értek a verstanhoz! Így aztán elég, amit érzek.
    Nekem jó ez a vers, így ahogy van, és szépen ellenpontozza a tegnapi dal szövegét, mert ugyanannak az éremnek a másik oldala.

    VálaszTörlés
  3. Nem lehet mindenki varródani... :::))

    VálaszTörlés
  4. Az lehet, hogy a vers nem él meg néhány(száz) évet, de még csak az irodalmi értékét sem kell nagyon mérlegelni, mert elég szellemes. Én jót rötyögtem.
    Bár tudnám/tudtam volna ekkora iróniával szemlélni minden csődbement kapcsolatomat!

    VálaszTörlés
  5. Hű Gofri, Te látnok vagy? Hetek óta a sorára vácsorog egy varródanis poszt, csak valahogy mindig valami más tolul elé. De jó lesz rosszabb időkre, tudod, mint a mókus mogyorója :)

    VálaszTörlés
  6. Jut eszembe kicsit később, Gorfi, hogy nem tudok regisztrálni az oldaladra, mert azt írja, hogy a marvin név már foglalt, feneseérti, marvin az én vagyok, és nem cserélném le semmi másra, tehát maradok regisztrálatlan híved. Ez meg itt a saját off-om :)

    VálaszTörlés
  7. Tope, az zseniális szerintem is, hogy tudja iróniával szemlélni az efféle kapcsolatait, de miért írja le? Na, jó, meg tudok én erre is felelni, hogy legyen min jókat rötyögjél. ::))

    Na, de viccen és irónián kívül: az igazság a kommented második sorában van. Csakhogy, az irodalmi érték, az nem attól volt, lesz, van, hogy mérlegre tesszük (jó kis képzavar), az ugyanis vagy van nekije, vagy nincs.

    VálaszTörlés
  8. marin, akkor maradjál marvin.
    ([g]offolok, a filmedet sajnos alig bírtam végignézni... na jó, a törölközős poén még ült, de a többi?!?!? ::))
    összegezzünk fájdalommentesen és PC: tóth kriszta jobbat is tud, de ezen meg lehet röhögni. ::))
    gof_pc

    VálaszTörlés
  9. Milyen filmet, milyen törölközős?
    Nekem nincs filmem, és törölközős sort is csak kettőt írtam itt eddig még,de egyik se volt poén.

    VálaszTörlés
  10. Gorfi, ha egyáltalán nekem írtad...
    és filmként a következő poszt zenére gondoltál... Ja kérem, ez nem kívánságműsor! A Sztár FM-et ki lehet kapcsolni, engemet meg át lehet ugrani :)))
    Hátha legközelebb Bach-ot adok... mert még az is előfordulhat.

    Csókolom, és jóccakát!

    (Ps: Tope, ha majd erre jársz: "Kések, kések, hatalmas kések! :) Erre emlékszem a 20 évvel ezelőtti magnódról. Na hát nálam ennyi idő kellett, hogy beérjen az underground. Kicsit fáziskésésben vagyok, de sebaj. )

    VálaszTörlés
  11. Én pedig kiértem belőle.
    Na jó, azért nem teljesen.

    VálaszTörlés
  12. Galaxis útikalauz stopposoknak.
    Adtam neki egy esélyt.

    Uff. :)

    VálaszTörlés
  13. Ja, a film nem klasszikus. A könyv igen.
    Bár a könyvhöz is ráhangoltság kell. A párom pl. a Mester és Margaritát soha nem bírta elolvasni, max. a 20. oldalig jutott. Attól ez még nem a könyv hibája. Pfűűű, és a belőle készült filmek, brrr... borzalmasak.

    2009. december 2. 10:03

    VálaszTörlés
  14. Milyen érdekes ez.
    A Galaxis minálunk egyikünknek se sikerült még a 10. oldalnál tovább. A Mester és Margaritáért rajongok, és még a filmváltozatot sem vetem meg. Azt az oroszt. Nem tudom pontosabban defibrillálni, jabocs, definiálni. :)

    VálaszTörlés
  15. Én is rajongok a Mesterért. De a vizuális megjelenítésével úgy vagyok, hogy megvan a fejemben a saját filmem, és ehhez képest mindegyik nagyon torz, nagyon béna.
    Az "én filmemet" kb. George Lucas és Tarkovszkij együttműködése bírta volna megszülni... s most sem viccelek.

    Színház. A nyolcvanas években, 17 évesen leutaztam miatta egyes-egyedül Kaposvárra, szar volt. Aztán feljöttek a Vígbe, de ott se lett jobb. Komolyan mondom, a tavaly egy waldorfos osztály vizsgaelőadása verte ezt a híreset.
    A nemzetis... hát mondjuk elviselhető. De a csúcs a néhai Arvishura Társulat (Somogyi István rendezése) volt! Díszlet kb. 10 dróton húzogatható lepedő, ezek húzogatása, rendezgetése jelölte az aktuális helyszínt. Jelmez szintén lepedő, tógaként, vagy zsákruhaként magukra aggatva. Itt kérem nem volt figyelemelvonás, vagy vizuális alátámasztása a színészi munkának, ami színházban ebben az esetben csak béna lehetett volna, itt minden a színészen múlott. Közben akár a saját filmem is foroghatott a fejemben, ami a látványt illeti. Nagyon sztanyiszlavszkijos, sámános- átélős volt, ahogy ott minden darab.

    VálaszTörlés
  16. Én is, én is, én is! Mester és Margarita!!! És igenis jó az orosz film róla! Harmincszor láttam, az alapművet meg 6-szor olvastam el idáig! Még fogom!
    Azazella

    ::))))

    VálaszTörlés
  17. :D

    Nem tetszik pimaszkodni, ugyi?

    Mer' én meg a könyvet olvastam 30x!!!

    VálaszTörlés
  18. Igaz, utoljára vagy 15 éve. Amikor még ráértem.

    VálaszTörlés
  19. Már m'ér' pimaszkodnék? Azt azért, eléggé egyértelműen szoktam, vagy nem? Most jól elbizonytalanítottál, basszus! ::(((

    VálaszTörlés
  20. Sebaj! Ha elkövetted most, ha nem, csak tessék pimaszolkodni, én is szoktam, szeretem... :)

    VálaszTörlés