Sokan töprengtünk már azon, hogy van-e jogunk élet és halál kérdésében dönteni. Gondolataink felölelhetik akár az abortusz, a halálbüntetés vagy az euthanázia témaköreit, dobálózhatunk az „élethez való jog”, az „élet mindenáron való fenntartása” vagy az „életminőség” fogalmakkal, világnézetünk tükrében vitatkozhatunk arról, hogy a birtokunkban levő hatalommal és tudással élünk vagy visszaélünk-e… Minden kérdésnek és érvnek több oldala van, az újabb és újabb élethelyzetek más és más válaszokat hozhatnak. Kívánom, hogy mindenkor megtaláljuk a leghumánusabb megoldást!
„A mai orvosi attitűd szerint az orvosi hivatás legfontosabb célja a gyógyítás, az életfunkciók minél hosszabb ideig tartó megőrzése. Attól tartok, alapvető tévedés, hogy a betegek életét bármi áron meg kell hosszabbítani. Az orvosi hivatás gyakorlásának egyedül elfogadható motívuma és indítéka a szenvedések csillapítása.” (Popper Péter: Praxis)
Egy állat gazdájaként nagy felelősség és nehéz döntés előtt áll az ember, ha beteg barátja elaltatása kézzelfogható közelségbe kerül. Mikor nem túl korai, és mikor nem túl késő?
Nemrég én is szembekerültem evvel a dilemmával.
Bori kutyám tizenöt évesen daganattal, fekélyekkel, mozgásszervi panaszokkal küzdött utolsó heteiben. Napról napra halogattuk az időpontot, kezeléssel és gyógyszerekkel kísérleteztünk, néha jobban volt, s mi talán áltattuk magunkat. Végül a négynapos ünnep utáni első munkanapra egyeztettünk állatorvosunkkal, hogy nálunk, otthon fogja elaltatni. A hosszú hétvége egyik reggelén Bori kicsit jobban volt, s mi elautóztunk vele és kis barátjával a Bánki tóhoz, hogy legyen egy utolsó szép közös emlékünk.
Egy stégről nézegette a kacsákat, és sokszor, nagyon hosszan a tavat. Talán már a „nagy vízen túlra” látott. Később még megvédte egy idegen kutyától a barátját, majd hazafelé indulva, az autóig megtett néhány méter alatt összeesett, többet se felállni, megállni, se lefeküdni nem tudott segítség nélkül. Munkaszüneti napon nem volt más választásunk, elvittük az egyetlen ügyeleti helyre.
Karomban tartva mentünk be a rendelőbe. Egy külön helyiségbe vezettek bennünket, ahol nem zavart a közben folyó rendelés. Az első injekció után Bori nyitott szemmel belealudt a párom tenyerébe. A második után néhány perccel hármat sóhajtott álmában, és ahogy ezt szépen mondják, kilehelte a lelkét. Láttam a szeme fényét megtörni, mint fagyáskor a víztükör összehúzódása, vagy mint a jégvirág az ablakon. A két beavatkozás között és után magunkra hagytak vele, így volt időnk elbúcsúzni, beszélni hozzá, simogatni őt. S hálát adhattunk azért, hogy ha már a születésénél nem voltunk jelen, legalább az utolsó perceiben vele lehettünk.
A kertünkben temettük el. Pajtása többször megnézte, megszagolta a testet. Szomorú szemeiben láttuk, hogy mindent értett.
(Megjelent 2007-ben, az Újpesti Kórházi Önkéntesek Hírlevelében)
Igen, olvastam már korábban, s akkor is arra buzdítottalak, hogy írj!
VálaszTörlésEz most nagyon szomorú, de ellensúlyként várom Gy.-vel közös tollatokból a könnyes nevetést kiváltó anekdotákat.
Igen, hát ha elég kitartó leszel a tanári pályán, esetleg tarthatsz még belőlünk humor-epochát (is) :)
VálaszTörlésJelenleg el se tudjuk képzelni, hogy lehet a családi anekdotáinkat leírni, csak valahogy körülményesen, nagy munkával, amire mostanában se idő, se semmi ...
Elmesélve jobbak. Talán majd sokat meséljük, és leírod Te.
Nekem nem ünnep a mindenszentek! Se hallottak napját nem tartunk, se temetőbe nem járunk. Nem hiszünk a mennyországban, purgatóriumban és csatolványaiban, a vezérigazgatóban és a köztes bajkeverő népségben sem :)))
VálaszTörlésA nyolcvanas években közel állt hozzám valaki, aki szerint a március 15. nem volt ünnep. Kozmopolitának vallotta magát, világpolgárként élt, tehát nem mondott ellent magának. Aztán a 80-as években az MDF-ben csinált jól fizető karriert.
VálaszTörlésAkár belőled is lehet az első női pápa! :)
Én is kozmopolitának vallom magam, és utálom már a kötelező ünnepléseket, elég volt anno a kisz-ben. Nincsenek politikai ambícióim, bár ki tudja! A Morvaihisztike se gondolta volna még normális Balóné korában, hogy egyszer megélhetési nemzethalál-kikiáltóvá válik.
VálaszTörlésÉrdekes gondolat Popper Pétertől. Én úgy gondolom, hogy akkor szabadna ilyen fontos és egyben komoly dolgokról véleményt formálni, ha maga az ember is valamilyen szinten megtapasztalta már az élete során. Szerintem ha Popper Péter elmenne orvosnak, nagyon rövid idő alatt megváltozna sok tekintetben a véleménye.
VálaszTörlésÉrdekes könyvei vannak és nagyon jó író, de minden dolgot csak összefüggéseiben lehet értelmezni. Nem szeretem azt, ha úgy fogalmazzuk meg a véleményünket, hogy arról igazából fogalmunk sincs. Az orvosi etika nyílvánvalóan előírja, hogy mi a feladata egy orvosnak. Emellett azonban meg is kell tapasztalni, szembesülni kell vele.
Olyan ember, aki az egyik könyvében kimeri jelenteni azt, hogy a házasságban a szerelem értelmét veszti, az szerintem jobb ha óvatosan fogalmaz és körültekintőbb.
Szivesen feltennék neki egy nagyon egyszerű kérdést, hogy mit jelent a szenvedés, mit jelent szenvedni, és hogy hogyan lehet segíteni egy szenvedő emberen, és lehet hogy nem is olyan egyszerű lenne ez a kérdés. Mielőtt valamit kimondanánk, jó lenne, ha előtte egy kicsit elgondolkoznánk rajta, és elég tapasztalat és tudás után mernénk csak kifejteni a véleményünket, mert rajtunk kívül tényleg nagyon sok olyan ember van, aki nap mint nap a szenvedéseivel él együtt.
Kedves Dini!
VálaszTörlésPoppernek rosszul sikerültek a házasságai, s a könyveiből kiderül, hogy az egész női nemmel bajban van az édesanyja miatt. Úgyhogy nála a szeretni tudással is baj van, ezért olyan szkeptikus.
Az orvososdiról annyit, hogy évtizedekig klinikai pszichológus volt, látott eleget. És ő is volt néhányszor halálközeli állapotban.
Én 6 évig voltam elfekvőben önkéntes, hospice-munkát is végeztem egy ideig, vannak őt megerősítő tapasztalataim.
Egyébként igazad van, néha furákat tud írni, magának is ellentmondókat egyik-másik könyvében. De ha jól figyelsz, a sorok mögé látsz, meglátod őt magát, a sérüléseit, a motivációit, s a nyomorúsága vagy tévedései mellett a zsenialitását. Én úgy kedvelem őt, ahogy van, csomagban a hülyeségeivel együtt. Mert bár csak nekem lenne sok hülyeség mellett ennyi bölcsesség is a tarsolyomban :)
Biztos, hogy rendelkezel ezekkel a képességekkel, csak nyisd meg a szívedet és továbbra is írjál, mert szépen vezeted az oldaladat, és nagyon sok értelmét látom.
VálaszTörlés