Nekünk talán mégsem (?), mert csak a Ráday utcába kell mennünk a Stúdió K Színházig. Jerofejev történetében a főszereplő Moszkvából vágyik el, de akárhogy igyekszik, bármennyit utazik, nem tud elmoccanni onnan, vagy valahogy oda kerül vissza. Még az is kérdés, hogy utazik-e valójában, vagy a 120 kilométernyi, ám végtelen hosszú vonatozás csak látomás, elvonási tünet egy kórházi ágyban. Mindenesetre míg Csehov szereplői Moszkvába vágynak, addig itt épp a Moszkvából való elvágyódás mozgatja az eseményeket. Ha ugyan a pravoszláv időfelfogás és a mozgás nem mondanak ellent egymásnak. Az idealizált cél itt Petuski, ahol a boldogság vár, ahol az élet minden gondja elszáll.
Világos, hogy sehol nem jó annak, aki magának nem jó. Mindkét író figurái megrekednek a tehetetlenségbe süppedő céltalanságnál, senki nem jut sehová. E darab szerint csak a nagy orosz alkoholmámor marad, a delíriumos köd és az értelmetlen vég.
Hát igen, minden nemzetnek megvan a maga keresztje, csak talán minél keletebbre megyünk Európában, annál nehezebb ez a kereszt.
A három szereplő (mert volt még két angyal is) nagyot alakított, mindazonáltal a történettel, az életérzéssel nem tudtam azonosulni. Ám e darab megtekintése óta bármi gondunk, bajunk akad, csak felsóhajtunk: Hű, de messze van Petuski!
Erről az jutott eszembe, hogy, mindenkinek, mindenhol a maga keresztje a legnehezebb. Legfeljebb a dolog abban különbözhet, hogy ki mit él meg saját keresztként. És ebben a vonatkozásban fontos, hogy kinek mennyi és milyen ismerete van a világról, a máshol és másként élőkről, azok helyzetéről. A nemzeti keresztekben pedig egyenesen nem hiszek. Már a modern nemzetfelfogás szerint is (pláne a XXI.századi szeinti esetében) kimondható, hogy ami a különböző kétségeinket, előítéleteinket, előszereteteinket, vágyainkat, vágyképeinket, de akár sérelmeinket is illeti ,nem vagyunk velük egyedül, abban a világban sok más közösség is osztozik. Mint például abban is, hogy a mai napig sehol nem tartunk a XX.század feldolgozásában. Ezért vagyunk képtelenek eldönteni, hogy mire és miként "szükségeltetik emlékeznünk, és mit és miként "szükségeltetne" végre már elfelejtenünk.
VálaszTörlésHát azért vannak országok, melyek lakóinak keresztjével innen nézve szívesen cserélnék. Szerintem az oroszok is.
VálaszTörlésS vannak országok, melyek (ha egyénileg nem is ment könnyen, s esetleg máig nem ment mindenkinek) mindenkori kormányzati törekvése a 20. század, pl. a két vh. feldolgozása volt, van és tán lesz is. Pl. a németek és az osztrákok is elég jól állnak ebben - mások tán jobban, de odáig nem látok el:(. Mi pedig elfojtunk, hárítunk, kormányzati szinten éppúgy, mint egyénileg. Ez is egy kolonc lehet a nyakunkon, amit cipelünk, ahelyett, hogy szárnyalnánk fel- és előrefelé.
Nem vigasz, hogy más népek, országok még ennyire se...
Na jó, akkor most én is búsongtam egy cseppet, mint afféle jó magyar :)))
Senki nem ítélheti meg azt, hogy mások milyen nehezen avagy könnyen viselik, mennyire nehéznek, avagy könnyűnek érzik a keresztjeiket. Ezért ez így összemérhetetlen. De én mondom, nem hiszek a nemzeti keresztekben. És nem tudom azt sem értelmezni, hogy elfojtUNK, hárítUNK, stb. Ugyanis vannak, akik igen, és vannak, akik nem. Pontosan az a abjom a felelőtlen politikusokkal, hogy pontosan olyan módon működnek, ahogy a média. Pusztán csak nézettségi alapon. Márpedig az nem újság, hogy a hülyeség, az ostobaság, az mindig többségben van.
VálaszTörlésPetruska is van, de ez az elérhetetlen hely itt PETUSKI, nem Petruski.
VálaszTörlésAmúgy egy húron pendülök veled! Örülök, hogy tetszett, nekem a könyv is: Venedikt Jerofejev Moszkva-Petuski.
Köszönet Tope, javítottam.
VálaszTörlésKözben rákattintva a hibás helynévre, ezt ajánlotta a Windows: Petefészki.
:)))
Na én legalább nem tévedtem ekkorát!
Malvina, én hiszek a nemzetkarakterben (és sok egyéb másban, amiben Te nem). Csak abban nem, hogy nem lehet rajta változtatni.
VálaszTörlésNa sebaj, nehogy elkezdjük egymást győzködni, mert ebben úgysem hagyom magam, s nem is kell azonos világképünk legyen.
Az -unk, -ünk pedig csak annyit jelez, hogy nem vonom ki magam az "ítéleteim" alól. :)
Jó éjt!
Phű mennyi magyartalanságot írtam össze.
VálaszTörlés:(
Kapkodás, mindig csak a kapkodás...
Győzködésről szó sem volt! ::))
VálaszTörlésMég mindig ezen a Petefészkin röhögök. Az vajon honnan jött?
VálaszTörlésElmész Petefészkibe? Vagy: menj te a a fészkes petébe!
A két a csak attól van, hogy dadogtam.
VálaszTörlésHahahaaaa... csak most látom ezt a Petefészkit! ::)) Tényleg jó kis átkozódásokat lehetne vele alkotni. Mint, pl. Punnyadjá' te örökig a Petefészkibe! Te, ott a Petefészkibe, sose tudd meg mi az ovuláció! Te petefészki pete, sose jöjjön veled szembe senki...! ::)))
VálaszTörlésEzeket is felveszem a kedvenc átkaim közé.
VálaszTörlésVan már egy népi:
Nőjön köröm a töködön!
Hurrrráááá, végre egy társ, aki szintén imádja az átkokat, persze csak a minőségieket! ::)))) Ezek is népiek: A tűz langja vessen fel! vagy ... égesse ki a beledet/tüdődet! Hulljon ki az összes fogad, csak egy maradjon bent, ami fáj! Szarjon sünt az ilyen! ::)))
VálaszTörlésBocs, a bloggazdától! ::)))
Kérem, kérem, csak tessék!
VálaszTörlésNem szórok több átkot, mert ijettyemben egy sem jut eszembe.
VálaszTörlésDe jöhet még!
Esetleg nyissak egy átok-fórumot itten?
VálaszTörlésNem rossz ötlet, mert mi egy idő után kifogyunk belőlük. Hadd szórják mások is! Bizonyára pszichésen is jótékony hatású lehetne, ha amúgy magyaroschan el nem fajulna.
VálaszTörlés