Most jutottam el odáig, hogy a néhány hete megvásárolt Magyar Narancsot elolvassam.
Megtudtam, hogy napvilágot látott a TÁRKI WVS-kutatássorozatának honi eredménye.
E szerint Európa közepén kis hazánk, elszakadva a Nyugattól, az ortodox kultúrkör követője. Társadalmunk zárt, kevéssé törvénytisztelő, az embertársaink iránti bizalom nem túl nagy, és az intézményrendszerbe vetett bizalommal a legrosszabbak között vagyunk. Azaz a közvélekedés szerint nem csak a pártokra, kormányra, hivatalokra, de a felebarátainkra sem számíthatunk. Így aztán nem csoda, ha nem járunk össze barátainkkal, és a bármikori hatalom kontrollálására rendeltetett civil mozgalmak iránt is érdektelenséget mutatunk. A családon belüli, valamint a betegek és a fogyatékkal élők, az idősek, szomszédok és bevándorlók iránti segítőkészség Európában nálunk a legalacsonyabb. Az anyagi boldogulást "mindenki mindenki ellen" háborúnak fogjuk fel, mutyizási ügyességnek. Ez a meggyőződés a felmérés összes országa közül nálunk a legerősebb, azaz ebben világbajnokok vagyunk.
Többségünk úgy véli, az állam kötelessége a bármiféle veszélyek elleni garanciát nyújtania, az egyéni kockázatvállalási hajlam tekintetében az uniós átlag alatt vagyunk. A lap továbbsorolja a hasonló mutatókat.
A TÁRKI vezetője szerint mindez a történelmünkből fakadó töredezett polgárosodási folyamat, a stabil középosztály és intézményeinek hiánya, a kívülről ránk erőltetett államszervezetek miatt van, s nem a turáni átoknak ill. öröklött viselkedésformáknak köszönhetjük. Bár a több nemzedéken át tartó ilyen irányú szocializációnak nagy szerepet tulajdonít.
"A rendszerváltás után az értelmiségi politikai diskurzus ... téves baloldali paradigma jegyében hagyta, hogy a munkájukat elveszítő emberek a nyugdíjrendszer és a szociálpolitikai intézmények ernyője alá meneküljenek. Ez egyrészt megterhelte a jóléti rendszert, másrészt kialakította ... a paternalizmus és infantilizmus egymást erősítő keverékét. Amikor elindult a gazdasági növekedés, a munkaerőpiacról kiesettek többsége már nem akart visszatérni és munkát vállalni. Helytelenül értelmezték az állam és az egyén viszonyát: ezt egyenrangú kapcsolatként, szerződésként kellett volna kezelni, amely pontosan lefekteti, összhangba hozza a jogokat és a kötelezettségeket." (Nohát! Az Antall-kormány téves baloldali paradigmája? - morfondírozom az országunkra oly jellemző, tehát elképzelhető elmebajon én.)
Tóth István György szerint a kulcsfontosságú kérdésekben nálunk az a középen elhelyezkedő "medián-szavazó" dönt, akinek a jövedelmében kulcsfontosságú szerepet játszik az állami újraelosztásból való részesedés. Tehát a pártok nekik licitálnak egyre vadabb ígéretekkel, s minél bizonytalanabbak a sikerükben, annál hajmeresztőbbek ezek az ígéretek, s annál durvábban támadják egymást. Itt nem a különféle világnézetek, társadalmi koncepciók, hanem a licitek háborúja zajlik.
A magam részéről a színek között épp csak annyi eltérést látok, hogy az, amelyik '98-as kampányában azt állította, nem lép koalícióra a Kisgazdákkal, most azzal nyugtatgatja kevéssé radikális híveit és más potenciális szavazóit, hogy nem ad hatalmat a Magyar Gárda és egyéb szélsőséges szervezetek kezébe.
Az index.hu a napokban írt Debreczeni József Arcmás c. könyvének bemutatójáról. A szerzőnek ez a második Orbán Viktorról szóló könyve, s az elsőhöz képest igencsak revideálja önmagát, amennyiben most személyiségzavaros zsarnoknak mutatja be alanyát. Hatalomra kerülését a demokrácia végének látja, mely lehetőségre - a cikk írója szerint - a levegőtlen pincehelyiségben fuldokló Kuncze Gábor közhelyekkel, Dávid Ibolya pedig kihívó dekoltázzsal hívta fel a figyelmet. Ennyit a valóban reális veszély elhárításában (pontosabban a megteremtésében) tevékeny szellemi, politikai "elit" ütőképességéről. E múmiák életképes, a feladatra méltóbb utódainak még a hírét se hallottam.
Így aztán ne csodálkozzunk, ha a következő kormány színe 2-3x, vagy ki tudja hányszor 4 évre narancssárga lesz. (Ebben az esetben nekem megint jaj, de talán még jajabb lesz, mert a nyolcvanas években éppen kimúlóban levő rendszerben való "rendszerellenes tevékenység" helyett most, egy másik, életerős diktatúra hajnalán ilyeneket írok a blogomban. Vagy valami másért.)
Tudomásom szerint történelmünk során egy életképes ellenzék felnövéséhez évtizedek, érdemi akcióképességéhez pedig világtörténelmi lehetőségek kedvező együttállása kellett...
Egy ismerős blogon ugyanekkor az origo.hu cikkébe botlottam bele, amely Horthy Miklós életéről, érdemeiről és bűneiről, vagyis egyáltalán nem egyértelmű történelmi szerepéről szólt. Valamint a Horthy-kultusz reneszánszáról, melyet a jelen társadalmi közérzet kaotikusságával magyaráz a szerző.
No igen, az ortodox, paternalista és infantilis kultúrkörnek megfelelően várunk valami "cáratyuskára" vagy népvezérre, aki bizonytalan, önállótlan fejünknek megmondja, mit kell gondolnunk, tennünk, éreznünk, mert benézett az ágyunkba, a zsebünkbe, a fejünkbe, a keresztlevelünkbe, így aztán igazán tudhatja, mi a legjobb nekünk. A kialakult káoszban jöjjön valaki, aki rendet vág, mindegy mit kell fizetnünk érte.
Jöjjön el Horthy Miklós, Rákosi, Kádár, a cáratyuska, vagy a "Győző" országa! ... Hát el is fog jönni hamarosan. Én nem mondok erre se ámen-t.
(Most azt hiszem, egy időre kiolvastam magamat, még szerencse, hogy többre időm sincsen.)
És ez már milyen sokadik kutatás, méghozzá ugyanazzal az eredménnyel, hosszzú, hosszú ideje ugyanazzal. Van egy ismerősöm, aki, ha lázas, percenként hőmérőzik. A láza ettől persze még nem megy lejjebb, minden egyes mérés megkezdése előtt eltelik reménységgel, hogy hátha! Aztán kiderül, hogy nincs mese, ki kell feküdni ezt a kórságot, adott esetben le kell nyelni a keserű pirulát, hogy ha már az öngyógyulás ellehetetlenült, legalább a törődés, az ésszerű magával való törődés, az adekvát problémakezelés helyre tolhassa mindazt, ami kizökkent.
VálaszTörlésHát igen. De mink hogy fogjuk kiheverni ezt a krónikus elmebajt...
VálaszTörlésA Tárki minden évben végez ehhez hasonló vizsgálatokat, de tavaly vagy 2 évvel ezelőtt is ugyanez volt a helyzet, csak akkor még jobban álltunk.
VálaszTörlésMost minden évben egyre jobban süllyedünk lefelé. Az emberek nap mint nap megtapasztalják, hogy mi zajlik a munkahelyükön, az életükben, az egész országban.
Hogy miként kormányoz a hatalom, hogy milyen állapotok vannak, hogy merre tartunk. Az egymásba vetett bizalom itt már nagyon régóta megromlott.
Egyedül csak azzal szembesülünk, hogy az országot nem képesek normálisan vezetni, nem is igazán foglalkoznak az állampolgárokkal, csak a saját maguk kis érdekeivel.
Ezt látva meg ne is csodálkozzunk, ha az ember elfelejtkezett már a bizalomról, egy olyan emberi erényről, ami már nagyon régóta csak egy egyszerű fogalomként létezik, de érték nem társul hozzá. Sok ember a saját életével lett elfoglalva, hogy miként vészelheti át a hónapokat. Hogy minden hónapban kitudja fizetni a számláit, hogy el tudja tartani a családját. Sokaknak csak erre jut ideje.
Azon viszont sokkal komolyabban elgondolkodok, hogy kinek mit higgyek el, mert azért minden olyan ember, aki beleszól egy ország vezetésébe valamilyen szinten a mi saját életünket is befolyásolja. Én nem vagyok egy nagy Orbán szimpatizáns, mert rengeteg marhaságot hallottunk már tőlük, és rengeteg olyan ígérettel lehettünk gazdagabbak, ami soha nem valósult meg, de egyet azért le kell szögeznem. Én a megtapasztalt valóságnak hiszek, de egy olyan ember, mint Debreczeni József, szerintem jobb lenne, ha elásná magát vagy elhagyná a mis kis országunkat. Első könyvével is megszerezte magának a megbukott írók elismerését. Fizetnie is kellett a sok hazugságaiért, és most egy újabb hazugság lajstromot gyártott, abban bízva, hogy a leköszönő ország kirablók újra birtokba vehetik a megérdemelt pozíciójukat, vagy csak kevesebb ember szavaz majd az új hatalomra. Akit érdekel ennek az országnak a sorsa és néha időt szakít rá, az amúgy is szűkös életéből, az tisztában van azzal, hogy Debreczeni Józsefnek még lövése sincs ahhoz, hogy anno a jobboldal miként vezette az országot. Nem fogok összehasonlítást végezni, hogy melyik pár mit tett az országért, de szemmel látható az a fajta különbség, amit ennél az írónál egyáltalán nem tapasztalhatunk meg. Még abban is erősen kételkedek, hogy magyar ember, büszke e a magyarságára vagy talán csörgedezik benne egy kis hazaárulás? Erdélyben az biztos, hogy nem szívesen látott vendég, de csak vendég. Íróként feltételezhetnénk róla, hogy magas műveltséggel rendelkezik, hogy eligazodik a világban, hogy ismeri saját országának a történelmét. Viszont, ha elolvassuk a sajtóban megjelent cikkeit vagy a kiadott könyveit, akkor nagyon gyorsan rájöhetünk arra, hogy egy érettségizett diák jobban ismeri a saját történelmét.
A választás sok mindent el fog dönteni, de előre azért nem szabad abba a hibába esni, hogy akármit is könnyen kijelentsünk. Itt egyedül csak a hatalomról és a pénzről van szó. Ennek érdekében, pedig mindkét oldal mindent meg fog tenni. Különböző módszereket felhasználva, de nem hiszem, hogy jó megoldásnak tűnik, ha egy polgári kormány a főlényes vezetés közepette összeállna, egy erősen szélsőséges csoportosulással. Ez maga lenne a politikai öngyilkosság, és egyben maga után vonná annak következményét, hogy kizárnák az EU legnagyobb pártjából az Európai Néppártból. Sokszor szeretnek nagyokat mondani, de előtte azért át kellene gondolni, hogy miről is beszélünk. A sok marhaságnak semmi értelme, mert előbb-utóbb az ember rájön arra, hogy csak a megtévesztésen és a figyelemelterelésen járt az eszük.
VálaszTörlésKialakulóban van egy új párt, ami ugyanúgy erőt fejt ki a jobb oldalra és a baloldalra is. A választás eredményétől fog függni, hogy milyen pozícióba kerülnek, de előre semmit sem jelenthetünk ki. Az emberekben megszűnt a bizalom a pártok iránt, így az új pártok elveihez csatlakoztak, és így minkét nagy párttól szavazatokat vettek el.
Sokan messiásnak képzelik a jobboldal vezérét, aki majd megmenti az országot, de ez is csak ugyanolyan színjáték, mint a többi. Az ország nincs abban a helyzetben, hogy csodákat lehessen tenni, de ha van egy olyan ember, akinek a fejében nem csak az ország fosztogatása jár, akkor támogatni kell az ésszerűség határai között.
Horthy Miklós egy elismert személyiség volt anno, de nem tökéletes ember, rengeteg hibája volt, amit szeretnek elfelejteni az emberek. Az biztos, hogy nem adta el az országot és nem csinált gazdasági válságot, de még egyszer mondom, hogy nem volt tökéletes ember. Könnyen befolyásolható volt, ezt abból is tudhatjuk, hogy a vidéki zsidóságot simán el deportálták, úgy hogy ő maga hithű református ember volt. Családi leszármazottai között pedig zsidók is voltak. Érdekes egy történelem.
Ehhez most csak annyit, hogy tényleg érdekes a történelem. Rákosit önnön zsidó mivolta se akadályozta meg abban, hogy megcsinálja az 51-es zsidó orvospereket, csak azért, hogy benyaljon az antiszemita Sztálinnak.
VálaszTörlésŐszintén engemet hidegen hagy Horthy személye és a mai hungaristáknak nevezett bohóc emberek játéka
VálaszTörlés"Az ország nincs abban a helyzetben, hogy csodákat lehessen tenni, "
VálaszTörlésA világ soha nincs abban a helyzetben hogy csodákat lehessen tenni vele, éppen ezért menekülnek a tömegek ennek a hitébe, illetve próbálkoznak meg a csodatevéssel olyan sokan. ::)))
Ami pedig Horthyt illeti, én úgy vagyok vele (már, ha egyáltalán vagyok vele valahogyan), hogy minél fehérebb és nagyobb lovon látom feszíteni, annál erősebb a meggyőződésem, hogy picike és parányi emberke volt, pontosan úgy, ahogy a közege, amelyik a lován tartotta.
VálaszTörlés"Debreczeni József, szerintem jobb lenne, ha elásná magát vagy elhagyná a mis kis országunkat."
VálaszTörlésÉn viszont Debreczenista nem voltam soha, de ettől függetlenül, kikérem magamnak, hogy bárkit és bárki eltanácsoljon a saját hazájából, de még onnan sem, ahol az illető éppen otthon érzi magát. És bár nem vagyok nagy határhúzogató de, számomra ez az a határ, amit meghúzok többek között a blogom esetében is!
Kedves Dani, ez szégyen, ez kultúremberhez méltatlan, még akkor is, ha tudáshiány áll a kijelentés mögött.
::((((((
Tegnap egy friss Horthy-s élménnyel gazdagodtam, úgyhogy Malvina, a válaszból poszt lesz, amint az előre beütemezettek hosszú sorába valahová be tudom majd illeszteni :)
VálaszTörlésRajta! ::))))
VálaszTörlés