2009. november 23., hétfő
Malvina "Kötéllel a nyakunkon" című bejegyzéséhez
Életről, halálról...
"A mai ember általában abban az ijedt aggodalomban él: "Mi jut nekem? Miről maradok le?" Ezért egész élete törtető hajszában telik. Jobb, ha a lényéből ez sugárzik: 'Mit tudok adni?" Az ilyennek gondtalan, nyugodt, józan munkája folyton gyümölcsözik, jut belőle másnak is, magának is bőven: csekélység, amit adni tud, de az a csekélység folyton megsokszorozódva tér őhozzá és másokhoz. Amíg az emberek egymás nélkül és egymás ellen kívánnának örülni, számtalan lemondásra és öncsonkításra kényszerülnek; de mihelyt egymásban sokszorozzák örömeiket, nincs több okuk az aszkézisre, mint a boldog szeretőknek. Lehet, hogy neked hihetetlen és riasztó, de mindtöbbünkkel megtörténik ez a copernicusi fordulat; a jelenkor méhében ez az embrió szunnyad, csak abortus ne történjék: sokat táncoltatják az anyát." (Weöres Sándor, 1960.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Először is, sem a mai, sem a nem-mai ember nem általában él, azaz konkrétan úgy él, ahogy ő él. és ez bizony több mint számos lehet! Persze, biztos van közöttük olyan, akit az idézet szerinti érzések, az a fajta aggodalom mozgat. Kvázi ez az idézet az ilyen emberről szól. Méghozzá rosszul szól. Hozzá! Mármint az ilyen emberhez. Mert kérem, efféle kinyilatkoztatásokkal annyira lehet jutni, mint az üres imák mantrázásával. Hiszen minden ember, pontosabban senki sem "egymás nélkül és egymás ellen kívánnának örülni"! csakhát az élet nem maga a földi menyország! Az emberek a különböző kapcsolat-, viszonyrendszerek hálójába, hálózataiba bizony igen gyakran belegabalyodnak, hol időlegesen, hol véglegesen. Továbbá, azt , amit a citátum szerint emberek "egymás nélkül és egymás ellen kívánnak" megtenni, azt még véletlenül sem nevezném "örülésnek". Szóval több sebből is vérzik ez a duma!
VálaszTörlésTévedés ne essék! Weöres csodás verseket írt! De mindig hidegrázást kaptam tőle, amikor a méz elkezdett csurogni a szája szélén, mint például most, ezzel az idézettel.
És ami még igen fontos! nehogy már elhiggyük, hogy adott esetben csak azok vetnek véget direkte és/vagy indirekte az életüknek, akik számára az öröm, az értelem sosem volt ismerős! Szóval ezek igencsak egyoldalú megközelítések. W. a műveiben igencsak plasztikusan és érzékenyen, sokoldalúan mesél a világról, benne élet és halál összefüggéseiről. Én inkább maradok azoknál. ::))))
Hát nekem ez az idézet az élőhalottakat juttatta eszembe.
VálaszTörlésNem az öngyilkolókat. De sebaj. Végül is az író mindig magáról ír, az olvasó meg mindig magáról olvas.
Szerintem az élet olyan, amilyenné tesszük. Egymás ellen. ÉS saját haszna, vagy öröme után kapkodva elnyomva a másikat. A többség persze, és itt is tisztelet a kevés kivételnek.
Én szeretem Weörest, nekem nem csöpög méz a szájából, itt meg különösen érdekesnek találom, hogy ötven évvel ezelőtt írt olyat, amit ma érzek érvényesnek.
DE! Tényleg hiábavaló a harácsolóknak a harácsolás ellen prédikálni. Többnyire.
Így van! Prédikálni - bármit is - valóban hiábavaló! ::)))
VálaszTörlésAz anya pedig sajnos tényleg sokat lett táncoltatva. Nem látom a copernicusi fordulatot ugyanis.
VálaszTörlésA kopernikuszi fordulatok soha nem láthatóak, mivel időtlen időkig tart, amíg megemésztésre kerülnek. Ugyanis kínzó lassúsággal képesek csak befolyásolni, átalakítani az ember - a komor vakondember (á la Juhász Gyula) - szemléletmódját.::))))
VálaszTörlésJa, akkor már értem, miért nem látom.
VálaszTörlésNo meg hát itt van az a kérdéskör is, hogy előre haladunk, avagy hátra-e, vagy egy helyben állunk, és nem fejlődünk, akkor meg minek is várnék én itt bármiféle megváltó fordulatot ugyi.
Jóccaka!
Na, erre mondják,hogy igenis meg nem is! Persze hogy fejlődünk, ha ma kevesebb gyerek hal éhen a világon, avagy kevesebbeket pusztít el a pestis és egyebek. Meg amikor egy gombnyomással fellőjük a pilácsot, és még sok minden máááás... Na, de miféle fejlődés, hogy mindez jószerivel csak a Föld össznépességének uszkve 20%-ának dukál! A megváltás pedig soha nem a dolgok, a világ egycsapásra való megváltozását," megváltódását" jelenti, ha egyáltalán jelent valamit is. Akkor csak a minden pillanatban való magunk megváltásáról lehet szó, mármint hogy az előző pillanathoz képest valami jobbat, jobban és még több embernek használó, mégtöbbeknek segítő megoldást találjunk ki, és persze cselekedjünk meg. Meglátásom szerint, csak és kizárólag erről van, lehet szó. De persze mindig tudnunk kell, hogy mindenre csakis saját magunk vagyunk lehetünk a garancia, már ha úgy adódik, úgy alalkul, hogy valóban lehetünk. Lemondani róla persze ettől még soha nem szabad.::)))
VálaszTörlésHajtunk, rohanunk a technikai vívmányok megszerzéséért, amik nélkül valahogy mégis több időnk, energiánk, lelki békességünk volt. Itt ülünk a gép előtt, ahelyett, hogy családunk-barátaink-szomszédaink körében ülnénk, s mindnyájan valamilyen személyiségzavart, de legalább egy könnyű kis neurózist, mázsányi sérülést cipelünk. A Földet tönkretesszük, s ha még marad egy kis időnk, akkor a műszaki lehetőségeink bővülésének (szándékosan nem fejlődést írtam) köszönhetően még a környezetét is. Többségünk nem hal éhen, de a mérgezett levegőtől-víztől-élelemtől- elhidegüléstől megbetegedve további évekig, évtizedekig gyógyszerekkel mérgezzük tovább magunkat.
VálaszTörlésPestis helyett van nekünk pl. influenza, valamelyik vírustörzs majd csak tarol, és a korábban ismeretlen stresszbetegségekről még nem is írtam.
Mindezt többesszámban, és akkor megint csókolom azon keveseket, akik mindezen felülemelkedve olyan szintre jutottak saját megváltásukban, hogy harmóniában, vagy viszonylag harmóniában élnek magukkal és a világgal, egészségesek testileg-lelkileg, és nem kompenzálnak túl semmit.
Na ennyit a fejlődés látható szintjéről. Más szinteken persze mégis lehet fejlődés, de ezt egyrészt szemmel nem látom, nem érzékelem sehogy, legfeljebb hihetek benne, vagy esetleg tudhatom - persze nem rációval - de akkor megint világnézeti kérdésekbe bonyolódnánk, úgyhogy ezt inkább most hagyjuk is.
Mindenesetre egyet értek avval, hogy lemondani, feladni nem szabad, sőt kötelességünk az egyéni megváltásunkon és a környezetünkén munkálkodni.
Hát megint jóéjt!