2009. november 24., kedd
Napsütetlen ország
Itt akkor se süt, ha süt?
Búsuló magyarok, mindenfelé panaszáradat, és még a Himnusz is siránkozik... Nemzetkarakter?
Világnézet kérdése, ki mivel magyarázza, mindenesetre én hiszek ebben, bár a megváltoztathatatlanságában nem.
Ábrándozzunk egy cseppet, hogy mi lehetett volna, vagy mi lehetne ebből az országból, ha nem a búsongásra szocializálnánk magunkat és egymást immár évszázadok óta. Ha nem a kisebbrendűségi komplexusunkat dédelgetnénk. Ha a gyerekek előretekintést tanulhatnának tőlünk, és támogató társadalmat, felelősséget vállaló, humánusan céltudatos kormányzatot alakítanánk magunk körül. Ha büszkék lennénk nagyjainkra, és (faji, politikai, gazdasági alapon) nem üldöznénk el innen őket. Lehetne, hogy bölcsebb népekhez bölcsüljünk?
Azt hiszem, valami ilyesmi a hazaszeretet: ordító melldöngetés, népvezérkedés, gárdista felvonulás helyett egyszerűen csak megborzongok, ha ezt a filmet nézem. Aztán majd én is folytatom a búsongást...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A busongás és a valóságtól teljesen elszakadt álmodozás kézenfogva együttjárnak, pont úgy, ahogy az álszentség és az ostobaság is.
VálaszTörlésEz a pííááár-film egy hamis, hazug képet fest, bár ha jobban figyelünk elárulja magát. Mégpedig azzal, hogy 1976-ban azon bizonyos kockával megállt az élet mifelénk! Létezik, hogy azt követően nem voltak, nincsenek említésre méltó embereink, produktumaink, stb? Ezt a filmet az elkészülte után sok-sok vita követte. És bizony jogos az a felvetés is, hogy fantáziátlan, sematikus, és egy generál hangulat idézésén túl semmi sajátosat, semmi autentikusat nem mutat fel. Ebben a vonatkozásban - eltekintve a konkrét épületektől, helyszínektől - bármelyik másik országról is szólhatna. Ha ennek alapján idecsábulnának túristák - ahogy ez megtörtént -, hát jó nagyot csalódnának, ahogy meg is történt! Fehérmosolyú és fehér sálas fiatalok és középkoruak helyett foghíjas és igencsak szagos emberekkel találkozhatnak, a piszkos és olykor kifejezetten büdös helyszíneken. És ez ma már egyáltalán nem korlátozódik egy-egy szegényebb kerület területére (nem mintha az egyébként rendben lenne!)
A marketingszakemberek körében már alapvetés, hogy az épületek, a különböző helyszínek képére épülő efféle képeslap píárfilmek semmi igazat nem mondanak, mondhatnak el egy országról. Továbbá, hogy az adott esetben kevésbé fehér, kevésbbé kifehérített , azaz őszinte , valóságos viszonyokról szóló, valóságos körülményeket bemutató, mégis pozitív energiától élettelített arculati anyagok ( filmek, prospektusok, stb.) a hatékonyak. És hogy az effélék, mint ez is itt, csak csalódásgenerálók, és ez az, amitől a marketinget, a marketingseket a hideg rázza. Ugyanis jól tudja, hogy az ilyen csalódástól elfordult tekinteteket sokkal nehezebb újra magunk felé fordítani, mint bármi féle releváns próbálkozást tenni az beutatkozásra. És mindez persze a több energia mellett , több bekerülést és több időt is emészt fel.
Tehát akkor tudunk majd valóban jó és/mert hiteles országimázs-filmeket készíteni, ha a busongásunk elhagyásával egyszer majd elengedjük, elengedhetjük a kóros álmodozás hűvös kis kacsóját is! (Huhh, de szép kis képzavar! )
::))))
A reklámfilmek hamisak, és nem mutatják a hajléktalanokat, a büdös aluljárókat stb. Igen.
VálaszTörlésDe épp ez épp most, még ha töredékesen is - bár nem a kockánál, hanem a későbbi BNW-motornál abbahagyva a felsorolást - nekem mégis a pozitív lehetőségekre hívja fel a figyelmem.
Minden szépet, jót kiforgatni, lehúzni és semmissé tenni, a racionális realitás nevében, az is kóros. Én most "kórosan" álmodozom... :)
PR... Szeretem Prágát, noha fogalmam sincs róla, hogy élnek ott az emberek. Biztos ott is van egy rakás nyomorúság - talán jobban a díszletek mögé rejtve.
VálaszTörlésMi egy szép városban élünk. És a pénzt hozó turistáknak nem a nyomorúsággal kell reklámoznunk magunkat.
Hogy ez esetben kivételesen azt kell mondanom, jobban figyelhetnénk a díszleteinkre...? No hát igen, ebben az esetben például.
Én nem erről beszéltem! Ez a film szakmailag úgy rossz, ahogy van. Nem kell ehhez semmiféle "racionális realitás". Nem is tudom, mi lehet az? És semmit nem forgattam ki, mert semmi szép és jó nincs ebben a filmben olyan, ami ne önmagát húzná le, amir még bárkinek is külön le kéne húznia! Amikor egy ilyen produktumot az ember szakmai szempontból górcső alá vesz, akkor azt nem a téma és az ahhoz való saját viszonyulásán kersztül teszi azt. Akárcsak a sebész, akinek ugyanolyan odaadással kell megoperálnia a kedvenc színészét, költőjét, mint egy többszörös gyilkost. ::))))
VálaszTörlésHaverom évfolyamtársa csinálta
VálaszTörlésFilmes szempontból jó, de amúgy nem mert csak egy dolgot ragad ki.
VálaszTörlésA filmes technikára gondolsz? Én úgy tartom, hogy egy film akkor jó, ha a céljának, annak, amiért létrejött megfelel. A technika, a filmes is "csak" üres technika marad, ha ez a megfeleltethetőség hiányzik. Az viszont igaz, hogy olyan vélemények is voltak, hogy az eddigieknél azért jobb. Nem tudom, mire gondoltak, én nem láttam a megelőzőeket. De ha ez jobb náluk, akkor nem is hiszem, hogy fogom. ::))))
VálaszTörlésNem tudunk büszkék lenni.
VálaszTörlésÉn azért szerettem meg ezt a filmet, mert eszünkbe juttat olyasmit, amit elfelejtünk a nagy búsongásban. Hogy mi mindent adtunk a világnak. Persze, kezdhetnénk számlálgatni, hogy ellenben mennyi minden nem születhetett meg azért, mert vagy a kiagyalóját, vagy amit kiagyalt, vagy mindkettőt megfojtottuk. S hogy ami megszületett végül, annak nagy része sem itthon.
De ha már megvan, akkor lehetnénk büszkék legalább arra, ami van.
Persze nem tudunk büszkék lenni, ahogy nem tudunk konszenzuson alapuló, hasznos, lelkesítő mítoszokat sem kitalálni (csak megosztó álmitoszokat), miközben más "szerencsésebb" népek tudnak, s azokból merítenek. De mi nem néztünk szembe a múltunkkal, elkenjük Trianont, a két háborút, 56-ot, a rendszerváltást, összefogó erők helyett ezekből is megosztó meséket gyártunk, hogy messzebb már ne is menjünk. Ahány történelemkönyv, annyi mese.
Amíg nem nézünk szembe magunkkal, addig nem lehetünk büszkék sem.
Szóval nekem ez a film nem az Operaház szépségének mutogatásáról és az aluljárók bűzének takargatásáról szól.
Hatalmas - már-már demagógiába hajló - félreértés azt kiolvasni abból, amit írtam, hogy nekem a filmmel az lenne a bajom, hogy nem a hajléktalanokat, a nyomort, a bűzös aluljárókat mutogatja. Határozottan nem! Ilyenre mégcsak nem is gondoltam. Ami pedig, a történeteinkről szóló könyveket, meséket, mítoszokat illeti, a véleményemet lásd nálam, a vonatkozó megjegyzések között. ::)))
VálaszTörlésNo, hát még demagóg is vagyok... :)
VálaszTörlésmost egy kicsit fáradt vagyok, de holnapra feltöltöm magamat az írásra is
VálaszTörlésTe, marvin! Miért van az, hogy te mindent magadra vonatkoztatsz? Én nem mondtam olyat, hogy te demagóg vagy. Ráadásul, azt írtam, hogy "már-már demagógiába hajló ..." Hol van az eltartás képessége, ami nélkül érdemi diskurzus nemigen folytatható? Mint ahogy az is tudott, hogy a jelenlévők mindig kivételek. És akkor az , akinek nem inge... még elő sem került! Hm?????
VálaszTörlésÉn meg krónikusan vagyok olyan fáradt, hogy vitatkozni se erőm, se időm.
VálaszTörlésDani, jó pihenést!
Szép estét mindenkinek!
Malvina, ugyanis az én világomnak mégiscsak én vagyok a középpontja, nem? :)
VálaszTörlésNem tudom, hol az eltartás és a hárítás közti különbség, de bizonyára hajszálvékony az átjárás, és én több-kevesebb sikerrel, de igyekszem nem az utóbbi oldalra billenni.
Fura ügy a demagógia. Tudatos érzelmi, indulati manipulálást értünk alatta. Teszem azt, amikor egy Gyurcsány/Torgyán/akárki és Orbán Viktor elkezd hangosan a semmiért gürcölő paraszt, a munkanélküli proli, a kényszervállalkozó és egyéb kiszolgáltatottak nevében szólni, miközben sem neveltetésük, sem felnőtt életük okán semmi közük nincs hozzájuk (bár tudjuk, Gyurcsány mamája most is egy apró panelben lakik, nyilván demonstratívé, ám azt nem tudjuk, hol nyaral stb.), azt feltehetően valamilyen hátsó cél érdekében, a tudatos manipuláció eszközével élve teszik.
Például én, aki a munkás-paraszt-értelmiségi középosztály és klf. nyomor között liftezem egész életemben, nem lehetek demagóg. Még ha az érzelmeimmel és az eszemmel olykor nem egyszerre, hanem felváltva működöm is.
Tehát valóban nem az én ingem. De most legalább alkalmam adódott, hogy ezt végiggondoljam, megfogalmazzam.
Szép napot!
Pontosítok: a szellemi és anyagi jólét valamint a klf. nyomor között liftezem.
VálaszTörlés::))
VálaszTörlésAz eltartás és a hárítás totálisan különböző dolgok! A tematikus beszélgetések, viták alkalmával szokás vele élni, pontosan azt jelenti, hogy a saját személyét mindenki eltartja a témától, nem vonódik bele úgy, hogy magára vonatkoztatna a vita közben bármit is. Ez még akkor is művelhető, ha olykor saját példa megvilágításával vezeti elő valaki az érveit. Az eltartás követelményét tudatosan szokták betartani (lásd. tudományos viták), a hárítás pedig egy tudattalan védekezési mechanizmus. A kettő egyébként annyiben függhet össze, amikor az eltartást nem képesek az emberek alkalmazni, akkor annak igen gyakran a különböző hárítások a következményei. csakhogy ebben az esetben már nem tárgyilagos vitáról van szó, hanem például személyeskedő adok-kapokról.
A demagógia kifejezést már régóta nem pusztán politikai vonatkozásban használják. Hanem egyfajta fekete-fehér, leegyszerüsített látásmódra is. Amikor tetszetős, részigazságokon, avagy irreális elképzeléseken alapuló kijelentések sorát jelölik vele. Mindenki lehet demagóg, aki jellemzően egysíkuan, végletesen, fekete-fehérben gondolja el a világot. Pl. a vagy velünk vagy ellenünk (politikából átvett) logika, oda nem illő tények előrángatása, ill. a vitáknak dominánsan az érzelmek szintjére való áttolása, stb.
Értem. Csak én itt nem magazint írok, hanem magamat. Ennyit az eltartásról.
VálaszTörlésRendben van, amit a demagógiáról írsz, de ki döntheti el ex chatedra, hogy mi a leegyszerűsített látásmód, irreális elképzelés? Ami valakinek irreális, egysíkú, az a másiknak még lehet maga a szellemi-lelki gazdagság és fordítva. Nem vállalnám magamra az ítész dolgát, még ha néha bele is ütöm a bumfordi orrom. :)
Hát azért, hogy a konkrétumoknál maradjunk, egy imázsfilm esetében (is) megvannak azok a kritériumok, amelyektől az beteljesíti ill. nem a funkcióját, amitől is annak nevezhető, ami. És ez nem ízlés kérdése. Gondoljunk csak pl. a sematizmusra. Éezek a kritériumok bizony hosszú ideje kiérlelt közmegegyezésen alapulnak. És az egysíkú, az egysíkú! és ha ez a fajta gondolkodás valakinek "maga a szellemi-lelki gazdagság", akkor - amellett, hogy tragédiáról szó sincs -, amellet ez az illető az egysíkuan gondolkodó illető közül való.
VálaszTörlésAz eltartás pedig egyáltalán nem zárja, mert nem zárhatja ki, hogy valalki önmagát adja. Már bocsánat, de a tárgyilagos vitázó, a témára, a vita tárgyára koncentráló vitázó is önmagát adja, nem adhatja ugye a saját szomszédját! :) Ettől még képes lehet, és tematikus vitában kell/kéne is hogy az legyen, ugyanis a tematikus vita elsősorban is magáról a témáról kell/kéne szóljon, és nam a vitázó feleknek a taglalt témához való viszonyáról, méghozzá dominánsan az éerzelmi viszonyáról.
Hogy én ezeket miért csak utóbb veszem észre?
VálaszTörlésJóval fentebb egyszer az autómárka helyett a Budapesti Nemzetközi Vásárt sikerült leírnom! :))) Hejába, ez már a szenilitás...