2009. november 22., vasárnap

Láb nélkül táncolni



Mi, a többség, kishitűek vagyunk. Még hogy nem lehet láb nélkül táncolni! Ez a film is alátámasztja, hogy nem az eszközök meglétén vagy nemlétén múlik valaminek a sikere.

"Sudha Chandrannak, a klasszikus indiai táncosnak a jobb lábát amputálni kellett. Miután műlábat kapott, visszament táncolni, és bármennyire hihetetlen, egy idő után ismét felkerült a csúcsra. Amikor megkérdezték tőle, hogyan tudta ezt elérni, egyszerűen csak ennyit válaszolt: - A tánchoz nem kell láb." (Anthony de Mello)

(A videó ötletét Komédiástól loptam, elnézést kívánok.)

1 megjegyzés:

  1. Nemcsak hogy láb nélkül, de kérem, fejben is lehet ám táncolni! (Hogy rögvest cáfoljam is magam: az egy másik vita lehet, hogy a fejünkben is "ott vannak" a kezeink, a lábaink! Ez egy végtaghiányos ember esetében nem tudom, hogy néz ki, vajon az ő fejében is ott van-e a lába, dacára annak, hogy nélküle született. ) De ettől még a fejben táncolás lehetősége valós. Ezt mindenki tudja, aki valaha is közel került a tánchoz.

    Anno balett és művészitorna (ma ritmikus sportgimnasztika) tanáraimtól (is) megtanultam, hogy amíg este, lefekvés előtt nem tudom eltáncolni a fejemben a darabot, addig nem vagyok készen vele. Bár, az is igaz, hogy én ezt a fejben táncolást már kislánykoromban is rendszeresen műveltem, odaképzelve magam a Nagy Világdeszka közepére! Ma is gyakran fejben táncolok, ha nem kínálkozik rá más lehetőség, csak a Nagy Világdeszka képe homályosodott el picinyt! :) És ez igen hasznos, ugyanis mint tudható az ember energiakészletének 20%-át az agyi tevékenysége használja fel. Na persze van akinél többet, és van, akinél kevesebbet! nyilván attól függ, ki-ki mennyire veszi igénybe, mennyire használja az agyát!

    VálaszTörlés