Laár pour L'art. A cím tetszett meg. Egyébként nem rajongok az abszurd humorért. Bár a párom szerint nekem nincs is humorérzékem, maradjunk annyiban, hogy kissé fogyatékos. Egyébként is ő szereti ezt a társulatot, ezért vettem jegyet.
A kezdés előtti felszólítás: "Figyelmeztetjük Önöket, hogy aki bekapcsolva hagyja a mobiltelefonját, vagy megkísérli mozgóképre rögzíteni az előadás egy részét, annak szíjat hasítunk a hátából!" :)
No jó, néha még elmosolyodtam, esetleg felkacagtam, míg körülöttem mindenki dőlt a röhögéstől. Ám a Margit-Zigóta duetten éppen elszomorodtam. Azt a témát érintette, melyről már írtam: az emberi kapcsolatokat.
Volt még egy jelenet, amelyik csak a felszínen volt vicces. Laár András költőként a szavak értelmét boncolgatta, hogy mindenre van egy a valódi tartalmat leleplező másik szó, csak épp a politikára nincsen.
Nekem az tetszett igazán, hogy gyakran kiestek a szerepükből és elnevették magukat. Pedig hány és hány éve játszanak együtt ilyen vagy zenei színpadokon, hányszor próbálták ezt a műsort is végig! Irigyeltem őket, hogy ennyi idő és alkalom után is jól érzik magukat, élvezni tudják egymást.
Feltétlen ajánlom az előadást mindazoknak, akik nálam jobb humorérzékkel bírnak.:)
Sokszor szoktam Baudelaire-t idézni, aki azt mondta, hogy „A komikum indítéka sohasem a tárgyban van, amelyet kinevetünk, hanem mindig a nevetőben." Tehát, ha valami irónikus, humoros, vicces, az a mélyrétegben kell, hogy legyen, különben nem lehet szó se humorról, se iróniáról, de még viccről sem.
VálaszTörlésÉs mint tudjuk, a humor, az irónia egy cseppet sem nélkülözi a szomorúságot, vagy áll tőle távol. Konrád György kiifejezetten utasoknak nevezi at iróniát és a melankóliát a művészetben. Kvázi, ha kicsordul a könny, megfájdul a szív nevetés közben, uram bocsá' arcunkra fagy, attól az még az, ami, attól az még humor, irónia, stb. Egyébként az iróniának, az abszurd, a szarkasztikus látásmódnak a nevetés egyáltalán nem az attributuma. Tehát attól, hogy te ezen az estén nem nevettél, még nem feltétlenül jelenti azt , hogy ne lenne humorérzéked.
Hiszen - és számomra ez a legfontosabb tudás a humorról, az iróniáról , hogy - az irónia a minden pillanatban való perspektívaváltás képességének a szinonímája. Továbbá, hogy az önfeledt irónia és a társadalmi felelősségérzet egyáltalán nem zárja ki egymást, sőt, az egyik semmit sem ér a másik nélkül.
Aztán ilyet is olvastam már az iróniáról: az irónia az , amikor kiderül, hogy a fagylaltzabálás növeli a termékenységedet, de már túl kövér vagy ahhoz, hogy bárki is szexelni akarjon veled.::)))))
Én mindig nagy rajongója voltam (és vagyok) az abszurdnak, így az abszurd humornak is, mert a leginkább ezt tartom a valóságról, a realitásról, az irrealitásról való gondolkodás számomra legadekvátabb formájának.
Attól még, hogy Laárék nem jók éppen, az abszurd humor még lehet az. Nekem is a groteszk-abszurd a legszimpatikusabb perspektíva/perspektívák... mert ugye az nem csak egy.
VálaszTörlésLaárékról ugyanakkor régóta azt gondolom, hogy ebben a formában talán elfáradtak.
Van benne valami. Már abban, hogy elfáradtak. És szerintem azért, mert közönség nélkül egyszerűen nem megy! És hát lássuk be, ez itt nem az abszurd világa. Még Örkénynek is milyen szűk volt az értő közönsége, pedig ő inkább "csak groteszk"nek nevezhető, mint abszurdnak.
VálaszTörlésHű, a fagyis példa nagyon jó! :)))
VálaszTörlésÉvekig voltam a Társulat szövegírója és pontosan tudom, mire gondoltok, amikor azt mondjátok: elfáradtak. Közben a világ is olyan lett, hogy már képtelenség abszurdabbat írni, mint ami valóban megtörténik. És hát Marvin, azt hiszem, nem feltétlenül az érti igazán ezt a humort, aki vinnyog rajta a röhögéstől. Valóban csak a felszín a humor mindannyiuknál.
VálaszTörlés"Közben a világ is olyan lett, hogy..."
VálaszTörlésSzerintem a világ mindig is ilyen volt. Csak anno, nem úgy fogalmaztak, hogy "már képtelenség abszurdabbat írni, mint ami valóban megtörténik.", hanem úgy, hogy az életnél nincs nagyobb rendező/dramaturg!
p.s.
VálaszTörlésDenhoda véleményéről még az jut eszembe, hogy az abszurd nézőpontjából nincs, nem lehet perspektíva (mert ott már a véggel koketálunk), az és olyan, ami és amilyen pl. a groteszkéből van/lehet.
Külön örömmel üdvözöllek Denhoda!
VálaszTörlésAzt hiszem,Malvinával mindkettőtöknek igaza van. De ezt én ugye nem tudhatom pontosan, mert fogyatékos a humorérzékem! :)))
Pl. egy csomó jelenetben nekem nem jött át sem irónia, sem hogy egyáltalán mi akar ez lenni az üres handabandázáson túl, és erről nem biztos, hogy ők tehetnek... :(((
Másoknak még átjöhet, ha nem blokkolnak le néhány szorongató jelenetnél, mondjuk mert nem blokkolnak le szorongató önmaguknál, vagy mert kellemesen felszínes a látásmódjuk. Én tehát továbbra is jó szívvel ajánlom a műsort és a kacagást ezeknek a Másoknak.
::))) A humorérzék az egy olyan jószág, ami vagy van vagy nincs. Több oknál fogva lehet esetleg fejletlen és/vagy fejlett, de fogyatékos, az, úgy hiszem, hogy nem! ::))) Meg aztán, ott van az a fránya jelentésesség is! Ugyanis, ha valakiknek kellőképpen és személyesen pofáncsapós, telitalálatos a humorral, iróniával fel-,megidézett téma, mondanivaló, akkor gyakorta háttérbe szorul a túl harsány kacaj! Na, persze az is igaz, hogy olyan is van, amikor se humorról, iróniáról nincs szó, akkor viszont a hiba nem a közönség készülékében van, kvázi a fogyatékosság másutt keresendő. ::))))
VálaszTörlés