2009. november 2., hétfő

Halottak napján az Életről








temető Skóciában



"Hiszek abban, hogy élni érdemes. Talán nincsen célja és értelme, mert "cél és értelem" emberi fogalmak: a világnak nincs rájuk szüksége. A világ több, mint minden emberi; hiszek a világban, mert eszem el nem éri.

S mégis hiszek az észben, hogy ameddig ér, hűséges szolgája annak a Valaminek, amit el nem ér... Építse életünket: s ahogy egy vers jobb lesz és nem rosszabb, ha az ész építi (csak ott álljon az építész mögött a gazda is!)... akként legyen már egyszer jobb életünk." Babits

Szeretem ezeket a napokat, világnézettől függetlenül. Szeretem az esti temető lámpás-gyertyás hangulatát, mindig zárás előtt megyek. Párommal ilyenkor mulatságos családi anekdotákat mesélünk egymásnak, azokról, akiknek már csak a sírját tudjuk meglátogatni.

3 megjegyzés:

  1. Cél és értelem. Szerintem ha nem tulajdonítanánk értelmet az életünknek és nem fogalmaznánk meg folyamatosan célokat az életünkben, akkor nem lennénk képesek emberként élni, alkotni, világot formálni, tenni a dolgunkat, ahogy Isten is tette. Legfőbb célja volt a világ teremtése, benne az emberrel, aki mindazt a dolgot majd megtestesíti, amit Ő eltervezett, megfogalmazott. Erre kell törekednem, még akkor is, ha a világ nem azt a képet mutatja. Nem vagyok sem szent, sem tökéletes, de törekszek a jóra, vannak céljaim az életben, és értelmet tulajdonítok minden olyan dolognak, ami az életet szolgálja. Az ember élete véges, de mégis képes valami maradandót alkotni a világban. Halottak napján rájuk emlékezünk, elhunyt családtagjainkra, ismerőseinkre, barátainkra, és mindazokra, akik szerepet játszottak az életünkben, akiknek céljaik voltak az életben és ebbe mi is beletartoztunk.

    VálaszTörlés
  2. Tetszik ez az anekdotázós megemlékezés. Mint írtam, már várom, nagyon várom, hogy végre olvashassam is azokat!

    VálaszTörlés