Ő a földetek, amelyet szeretettel vettek be és hálaadással arattok le.
Ő az asztalotok és a tűzhelyetek.
Mert éhesen mentek hozzá és békét kerestek nála.
Ha barátotok feltárja előttetek véleményét, nem féltek sem a ‘Nem’-től, sem az ‘Igen’-től, amellyel értelmetek válaszol néki.
És amikor ő elhallgatott, szívetek nem szűnik meg hallgatni az ő szívét:
mert a barátságban minden gondolat, minden vágy és minden várakozás szavak nélkül születik és osztatik meg.
Ha búcsúztok barátotoktól, ne búslakodjatok:
mert az, amit a legjobban szerettek benne, talán éppen a távollétében világosodik meg előttetek a legjobban, mint ahogy a hegymászó is jobban látja a hegyet, ha a síkságról nézi.
És ne legyen a barátságnak más célja, mint a szellem elmélyítése.
Mert az olyan szeretet, amely mást is keres, mint saját titkának feltárását, nem szeretet, hanem háló, amelyet kivettek és csak a haszontalant fogjátok meg véle.
És adjátok mindig a legjobbat barátotoknak.
Ha ismernie kell lelketek apályát, ismerje meg dagályát is.
Mert mi a barátotok, ha csak azért keresitek fel, hogy óráitokat agyonüssétek véle?
Eleven órákkal keressétek fel mindig őt.
Mert az ő dolga, hogy hiányaitokat kitöltse, de nem az ürességeteket.
És a barátság édességében legyen kacaj és az örömökön való osztozás.
Mert a kis dolgok harmatában találja meg hajnalát a szív és felüdül benne." Khalil Gibran: A próféta
Barátság. Ma már ez is elkoptatott szó. Közösségi portálokon látni ilyen fotókat, "a szűk baráti kör", rajta negyven ember, s ott áll köztük magányosan ő. Az egyértelműség közhellyé is tette: akinek sok barátja van, annak nincs egy sem.
Könnyen ismerkedő emberek a néhány óra együtt töltött időt is barátságnak nevezik. Kevésbé nyitottak pedig azt a néhány évet, évtizedet, mely alatt együtt jártak iskolába, összejártak felnőttként, anélkül, hogy mélyebben ismernék egymást. Nem is szeretnék, hiszen önmagukat sem ismerik, nem mernek a mélybe nézni. Végül lemaradnak a szárnyaló magasságról is.
Kapcsolataink ellaposodnak, kiürülnek, s gyakran meg is szűnnek. Elszaladunk egymás mellett, kit a hétköznapi ügyes-bajok, kit eltérő érdekek, magasnak vélt célok szakítanak el tőlünk. Ha néhányukkal még összefutunk, megmaradunk a kevés időt, energiát igénylő felszínnél, és talán még arra sem figyelünk oda. Az el nem nyomható hiányérzetet pótcselekvésekkel próbáljuk elfedni. Halmozzuk a szabadidős programokat, különböző társas hobbikat, zajokkal vesszük körül magunkat, csak ne legyen időnk szembesülni a magánnyal. Vagy épp túlmunkába temetkezünk. Lógunk a neten, csetelünk, kommentelünk, avagy blogot írunk.
Ezt az oldalt - talán egy vidéken élő rápillantásai kivételével - nem látogatják azok, akik a barátaimnak mondják magukat. Gondolom, evvel nem vagyok egyedül. Hiszen ha a "barátaink" - akiket megszokásból talán mi is így nevezünk - figyelnének ránk, nem írnánk nyilvános blogot.
És íme a fentiek látszólagos inverze: ahhoz, hogy legyenek barátaink, nekünk kell barátnak lennünk. Ám ha jobban belegondolunk, talán még sincs itt ellentmondás, ha visszakanyarodunk az elmélyülés igényéhez...
"És ne legyen a barátságnak más célja, mint a szellem elmélyítése"
VálaszTörlésHát ez az! Basszus, ettől olyan nehéz! Egyébként van egy olyan mondás is a barátságról, hogy : kétféle ember van. Aki mindig megmondja, amit gondol, a másiknak meg vannak barátai. Szóval , patt! ::)))))
A másiknak sincsenek barátai, legfeljebb társasága.
VálaszTörlésDe egyébként éjjel tessen aluszkázni, és nem írogatni! :)
::)) De hát dolgozgatom, és közben pihenésként írogatok! ::))
VálaszTörlésNagyon szeretem a Prófétát, talán a legtisztábban ír ezekről a minőségekről, a képei rendkívül kifejezők. Aztán téged olvasva kissé elérzékenyültem, hátha én lehetek az a vidéki barát. Mert én úgy érzem, persze nem gibrani éteri magasságban, csak úgy földiesen.
VálaszTörlésBennem gátlásokat kelt a blog. Nem merem magam kitenni. Korábban azt gondoltam, hogy eszeveszett exhibicionizmus kell a létrehozásához. Bennem is elég sok van, de úgy látszik, ehhez kevés. Nem igazán tudok miket bejegyezni, úgy érzem, semmi nem fontos annyira. Egy kicsit könnyebb megjegyzést küldeni, mert abban már van némi személyesség.
De épp Te vagy az!
VálaszTörlésÉn a Budapest Bár-ban az orgazmusomról is írtam. Igaz, nem volt nagy kockázat, mert nem is olvasta senki :)
VálaszTörlésTope, egyébként is szeretem, egyben mulatságosnak tartom, hogy a blogodon nekem címzel egyes posztokat. Meg az is fura, érdekes, de jó, hogy néha olyanokat "beszélünk" itt egymással, amit korábbna emailben, vagy abban sem.
VálaszTörlésKi ez a Khalil Gibran? Elolvasnám ezt a Prófétát...
VálaszTörlésAmit hozzáfűztél, az meg egy szomorú kortünet-füzér.
Vagy lázadozunk ellene, vagy beletörődünk, vagy becsapjuk magunkat és a körülöttünk lévőket.
A végeredmény mindegy. "Balsikerek hosszú sorozata vezet el a végső kudarcig" (trendo)
A Prófétát a magam részéről a Teozófiai Társulat kiadásában ajánlom, egy kötetben a Próféta Kertjével. Ez a legjobb fordítás is szerintem.
VálaszTörlésA pasi egyébként az előző századfordulón-századelőn élt, libanoni író-festő meg mittudoménmi, nememléxek.
De fogok még idézni tőle, mindjárt a napokban is be van ütemezve már egy a szeretetről.
Ezt a kiadást lehet kapni egyébként pl. a Váci úton az Elixir könyvesboltban. De mintha neten is láttam volna, hogy bent van a szöveg, rá lehet keresni.
VálaszTörlésVagy ha jó leszel, egyszer kölcsönadom :)
VálaszTörlés