Tanulópénz

Az Úton az egyik, mégpedig a "mi legyen a bolttal?" kérdésre lépten-nyomon azt a választ kaptam, hogy "meg kell tanulni szeretni". Hát evvel voltam ki az összes vizekből!
Rendben, buta a kérdésfeltevés, kb. mint "az élet, a világmindenség, meg minden", erre jár az ilyen "42"-típusú Douglas Adams-i válasz. Na de amit én kaptam, az bárki bármely kérdésére is válasz, sőt valójában az egyetlen létező, végső válasz mindenre, mit kezdjek én most vele? Valami konkrétabbat vártam, olyasmit, hogy "menj előre száz métert, aztán fordulj jobbra a sárga nyíl mentén". Igaz,  az Úton is eltévedtem néha...

Pedig ez volt A Válasz. Annyi szeretetkoldus volt köröttem! Gazdag, nagyképű, szorongását cinizmussal leplező, félelmében nyájba tömörülő és szemét behunyó, önmagukat és bárkit szeretni képtelen mégisszegényektől, maffiózóktól  a bennük példaképet látó, szorongó, frusztrált és talpnyaló kapaszkodókon, az anyja és mindenki más szeretetét kiszolgálással és mindenben a legjobbnak lenni akarásával megvásárolni a törekvő  boltszomszédon, a szülei szeretetlenségétől erőtlen, politikai nyomástól meghibbant ex-bírónőn át hosszú a szeretetéhes érzelmi analfabéták sora.
Magam is talán csak béta vagyok. Adtam és adtam...  addig, míg a feldolgozatlan sérüléseim, a félelmeim, egyszóval az egóm miatt ellenálltam vagy legalábbis megakadtam. Ahol görcsbe rándultam a bántás vagy a semmibevétel fájdalmától, ahol viszonzást kívántam azért, amit adtam... egó, egó, egó. No és végül, mikor szorított a hurok, még ha a bajomhoz képest mérsékelten is, de többször kifakadtam, tehát  amit adni tudtam, abból valamennyit vissza is vettem. Nem találtam kapcsolódást olyan forrásokhoz, amelyekből erőt meríthettem volna.
Talán tényleg hasznomra vált volna időnként visszaolvasni régebbi posztjaimat, hiszen erről  az Út előtt is írtam. A feladat adva volt, csak én nem álltam készen, Camino után sem.

Két pesti garzon vagy egy budai  másfél szobás lakás ára. Így vagy úgy, közvetve vagy közvetlenül, de nem is először fizettem meg ezt az árat. A szívem többször összetört, magányos, elveszett, gyökértelen is voltam már. Lenullázódtam, nincs több pénz, amiből... Időm lesz-e ebben az életben, és vajon még milyen, nem pénzben számolt áron kell megtanulnom? Szeretetkoldus van még rajtam és a boltszomszédságomon kívül is elég.

...Mégis... köszönöm a megtisztelő feladatot.