Néhányak szerint a zavartalan belső utazáshoz az Északi Útra, vagy a Primitivo-ra kell menni. Jómagam a Camino Frances-en, főszezonban is egyedül tudtam lenni. Talán tízezren is trappoltak délelőttönként köröttem az úton, mégis magamban jártam végig. Persze néhány nap után már ismerősként hellóztunk, buencaminóztunk vagy csak mosolyogtunk egymásra néhányan, egy-egy pihenőhelyen vagy a szálláson váltottunk pár szót, élelmet, praktikus információt osztottunk meg, vagy még ennyi sem. Lassúságomnak köszönhetően délutánonként többnyire egyedül gyalogoltam az úton, és volt olyan nap, amelyen 8 órán át egy árva zarándokkal, 5 órán át még "civillel", településsel se találkoztam. Időnként összesodort az út valami hosszú, mély beszélgetésre egy idegennel, dacára a nyelvi nehézségeknek, aztán szétszórt bennünket, többé nem találkoztunk. Ennyi kellett, nem több, de ennyi éppen kellett.
Mindössze egyszer éreztem magányosnak magam, vágytam rá, hogy most ne legyek egyedül, és ahogy ezt kimondtam magamban, pár perc múlva sose látott holland zarándokok az asztalukhoz hívtak, a velük töltött félóra feloldotta a rossz érzést.
Csodálkozva néztem azokra, akik fülhallgatóval, a megszokott zenéik burájába zárva járták végig a Caminót. Nem tudom, hol voltak közben, de...
Életemben többször éreztem magam magányosnak, mint ahányszor nem. Egyedül is többet voltam, mint másokkal összekapcsolódva. Jól tükrözte ezt is az Út. De megmutatta, hogy ha magányosnak érzem magam, vádaskodás és önmarcangolás helyett csak kérnem kellene és hinni...
Persze az egyedüllét nem mindig magány, és gyakran hasznos, ha zavartalanul utazhatunk befelé, vagy egyszerűen csak jól érezzük magunkkal magunkat.
" egyszerűen csak jól érezzük magunkkal magunkat" írod... az egyedüllétre !
VálaszTörlésPontosan ezt akartam mondani, míg meg nem pillantottam az utolsó mondatod :) hogy.... az egyedüllét és a magány között óriási a különbség..
Az egyedüllét lehet akár egy békés, idillikus állapot, önmagunkkal és a külső körülményekkel is összhangban...
a magány viszont negatív tartalommal bír.. hogy elkülönülünk lelkileg is, testileg is, pedig másra vágynánk... vagy annyira különbözőnek érezzük magunkat a többi embertől...
és ezen dolgok ilyen-olyan fokozatai :)
Én most április elején indulok :) Remélem egyedül leszek, de nem magányos :)
Csodálatos a fényképed :)
vanessza
Orsolya, a Frances-ra mész? Áprilisban bizonyára nem lesz tömeg. Esőkabátot vigyél.
TörlésTalán még találkozunk itt addig, de már most is:
Buen Camino!
(Ps: Különös jelentősége van, hogy épp ma, olvasom soraidat... erről talán majd egyszer később írok posztot, de még nem mostanában.)