Buszon ültem, s mellettem egy hölgy telefonon beszélgetett egy munkahelyi partiról, és arról, hogy kinek van elegendő számú és minőségű teáscsészéje, mert neki nincs. Ez volt azon ritka alkalmak egyike, amikor rögtön kapcsoltam - nem kódorogtam még egy ideig a lépcsőházban -, és miután befejezte, megszólítottam.
Ugyanis helyhiány miatt egy ideje szeretnék megszabadulni egy kék virágos Arcopal teáskészlettől meg egy hasonló, ám lila virágos étkészlettől. Felajánlottam ajándékba. Először gyanakodva elutasította, majd látva az örömöt az arcomon, névjegyet cserélt velem, és neki is felcsillant a szeme. Mint oly sokunknak, ő is szedett-vedett csészéket, bögréket tárol otthon, szereti a kéket, nálam pedig végre felszabadul a hely a boltból megmaradt szett számára. Mosolygós napocskával gravírozott üvegcsészék, egyszemélyes kis kannákkal, végre majd előkerülhetnek egy doboz mélyéről. Már csak azt kell a hölggyel egyeztetnünk, mikor leszünk egymáshoz közeli helyen azonos időben, amikor az edények kézben cipelése se okoz majd problémát.
Egy ideje már töröm a fejem azon, kinek ajándékozhatnám, a környezetem számos költözésem nyomán már el van látva, a Vatera bonyolult. S íme, váratlanul megszabadulok a gondtól, valakinek még örömet is okozok vele.
Tetszik a történet!Így valósulnak meg az álmok oda is, vissza is.
VálaszTörlésSzinte sejtettem, hogy először gyanakodott. Olyan ritkák az ilyen esetek.