Függetlenül a mai bejegyzésedtől, gyorsan pár sor ide, (mert ez van kéznél éppen): Hálás vagyok a sorsnak, hogy tegnap felfedeztem a blogodat. Közel van hozzám az, ahogyan megéled (az átfedésekkel teli) kinti/benti világot, és megfogalmazod a gondolataidat. Némelyik felvetésed vagy megállapításodat annyira a sajátomnak érzem, pontosabban: segít nekem a magam dolgait megérteni, s ezzel a saját sorsom vállalásában, alakításában is. S még a hangulat is jó nálad! :) (Nem engedi, hogy letargiába essek a nehézségeim fölött.)Szóval üdítő! KÖSZÖNÖM!
(Cserében itt az én weboldalam, http://www.teremteni.eoldal.hu/ a blogszerű részeket egy ideje kivettem belőle), ezért aztán inkább egy gyűjteményt talál az arra járó... Azért talán nem kriptaszagú múzeum, igyekszem éltetni. :) )
Kedves Airam! Megtisztelőek a soraid. A csalódások elkerülése végett ajánlom figyelmedbe ezt a két posztot: http://marvingalaxisa.blogspot.com/2012/02/mit-vartok-tolem.html http://marvingalaxisa.blogspot.com/2012/01/uzenet-az-olvasonak.html
És talán még a két nappal ezelőtti "Ez még mindig az én blogom" c. írást... Ezekből talán kiderül, hogy nem törekszem semmilyen hangulatra, jó pedig gyakran nekem sincsen. S ha ezen változtatni szándékozom, az nem az olvasók miatt alakul így. Neked is jó utat kívánok az élethez!
Köszönöm, Kedves Éva! Elolvasom az ajánlott bejegyzéseidet.
S csak apró reakció: teljes mértékben "átjön", hogy nem afféle "happy day" szolgáltatás a blogod, (és másmilyen "szolgáltatás" sem ). Alig olvasok blogokat rendszeresen, de ha benézek valakihez, nemcsak az intellektuális csatornáim vannak nyitva, hanem elfog egy érzés, egy lelki hangulat, ami ott tart, vagy éppen továbblök. A "jó hangulat" alatt azt értettem, hogy ittragadtam, mert a gondolkodás- és érzésbéli hitelességet mindig jó megtapasztalnom. S éppen azért JÓ még nekem, - a továbbgondolásra késztető tartalmakon és a rokon-élményeken túl -, mert úgy szólít meg, hogy nem "akar" közben "tanítani", (a kioktatást nem is említem), nem sugall erőltetve semmit, (még csak a divatos meghökkentéssel se él), és nem alkalmaz talányos rejtvényeket, egyszerűen csak úgy osztja meg az élményeit, az útja egy szakaszát, egy-egy kereszteződést, torlaszokat és pihenőket, hogy az érzékletes - illata, színe, tapintása, hője és hangszíne lesz,(és ami ezeken túl van) -, s a kifejezetten szellemiek mellett ezért is volt annyira üdítő! - számomra. :)
Azt azért megkérdezem: hozzászólási lehetőség nélkül is ugyanilyen kedvvel írnád a blogodat, vagy fontosak számodra az olvasói reakciók?
Köszönöm Airam. Az elmúlt évben, mióta nem tobzódom más blogokon, s a régi bloggerek se járnak ide, ritkák a hozzászólások. Nem is igénylem őket, némelyik kimondottan zavaró... de pl. Éva fehér holló, néha csak jelzésértékű megszólalásai jól esnek, s többet érnek, mint blogom korai időszakában száz másik.
Nagyon figyeltem a szöveget!
VálaszTörlésDrága Marvin!
VálaszTörlésFüggetlenül a mai bejegyzésedtől, gyorsan pár sor ide, (mert ez van kéznél éppen): Hálás vagyok a sorsnak, hogy tegnap felfedeztem a blogodat. Közel van hozzám az, ahogyan megéled (az átfedésekkel teli) kinti/benti világot, és megfogalmazod a gondolataidat. Némelyik felvetésed vagy megállapításodat annyira a sajátomnak érzem, pontosabban: segít nekem a magam dolgait megérteni, s ezzel a saját sorsom vállalásában, alakításában is. S még a hangulat is jó nálad! :) (Nem engedi, hogy letargiába essek a nehézségeim fölött.)Szóval üdítő! KÖSZÖNÖM!
(Cserében itt az én weboldalam, http://www.teremteni.eoldal.hu/ a blogszerű részeket egy ideje kivettem belőle), ezért aztán inkább egy gyűjteményt talál az arra járó... Azért talán nem kriptaszagú múzeum, igyekszem éltetni. :) )
"Ismeretlenül" is szeretettel: G. Mária
Éva :)
TörlésKedves Airam! Megtisztelőek a soraid. A csalódások elkerülése végett ajánlom figyelmedbe ezt a két posztot:
http://marvingalaxisa.blogspot.com/2012/02/mit-vartok-tolem.html
http://marvingalaxisa.blogspot.com/2012/01/uzenet-az-olvasonak.html
És talán még a két nappal ezelőtti "Ez még mindig az én blogom" c. írást...
Ezekből talán kiderül, hogy nem törekszem semmilyen hangulatra, jó pedig gyakran nekem sincsen. S ha ezen változtatni szándékozom, az nem az olvasók miatt alakul így.
Neked is jó utat kívánok az élethez!
Köszönöm, Kedves Éva!
VálaszTörlésElolvasom az ajánlott bejegyzéseidet.
S csak apró reakció: teljes mértékben "átjön", hogy nem afféle "happy day" szolgáltatás a blogod, (és másmilyen "szolgáltatás" sem ).
Alig olvasok blogokat rendszeresen, de ha benézek valakihez, nemcsak az intellektuális csatornáim vannak nyitva, hanem elfog egy érzés, egy lelki hangulat, ami ott tart, vagy éppen továbblök. A "jó hangulat" alatt azt értettem, hogy ittragadtam, mert a gondolkodás- és érzésbéli hitelességet mindig jó megtapasztalnom. S éppen azért JÓ még nekem, - a továbbgondolásra késztető tartalmakon és a rokon-élményeken túl -, mert úgy szólít meg, hogy nem "akar" közben "tanítani", (a kioktatást nem is említem), nem sugall erőltetve semmit, (még csak a divatos meghökkentéssel se él), és nem alkalmaz talányos rejtvényeket, egyszerűen csak úgy osztja meg az élményeit, az útja egy szakaszát, egy-egy kereszteződést, torlaszokat és pihenőket, hogy az érzékletes - illata, színe, tapintása, hője és hangszíne lesz,(és ami ezeken túl van) -, s a kifejezetten szellemiek mellett ezért is volt annyira üdítő! - számomra. :)
Azt azért megkérdezem: hozzászólási lehetőség nélkül is ugyanilyen kedvvel írnád a blogodat, vagy fontosak számodra az olvasói reakciók?
Köszönöm Airam.
VálaszTörlésAz elmúlt évben, mióta nem tobzódom más blogokon, s a régi bloggerek se járnak ide, ritkák a hozzászólások. Nem is igénylem őket, némelyik kimondottan zavaró... de pl. Éva fehér holló, néha csak jelzésértékű megszólalásai jól esnek, s többet érnek, mint blogom korai időszakában száz másik.
Ja, az előző hozzászólásomban az Éva és mosoly-jel nem a nevemet jelezte, hanem Évának küldtem egy mosolyt.
VálaszTörlés:)
:) Értem, köszönöm, Marvin! És most megyek olvasni az ajánlottakat...
VálaszTörlésMarvin:-)
VálaszTörlés