Trendo ötlete nyomán írok, melyet először elvetettem avval, hogy épp most nem nagyon izgat ez a téma. Ám a családi gyűjtésből származó két mondatot sajnáltam volna veszni hagyni, így mégis elhelyezek néhány sort elébe.
Életvitelünk rohanásában rövidülnek szavaink is. Ehhez bizonyára hozzájárul a kommunikáció technicizálódása (szép magyar szó, de anyanyelvünkön körülírni ugye nincs idő), mert a végtelennek tűnő új lehetőségek csábítására egyre többet locsogunk. Sms-ben például - ha nem akarjuk, hogy lerohadjon az ujjunk - kénytelenek vagyunk rövidíteni. Ez lassan átterjed az elektronikus leveleinkre, majd a verbális kommunikációnkra is. Még a kirakatokban is megjelennek az egy-két szótagra csonkolt feliratok.
A locsogáshoz sok idő kell, az pedig nincsen. Egyébként is, sem nekünk, sem szintén infantilis "vezetőinknek" nem áll érdekében, hogy felnőjünk, így aztán természetes, hogy gügyögünk.
Korábban a tizenévesekre, vagy más szűkebb rétegekre jellemző szavak meghonosodnak köznyelvünkben: csocsi, csövi, novcsi, uncsi (tipikus tarnszgenerációs példa, jelenthet unalmast és unokát is), sali, ubi, kápi, nari, pari, pulcsi, üccsi, naci... Ezeket hallva akár én is mondhattam volna:
Olyan depi voltam, hogy majdnem öngyi lettem.
S ha mégis így alakulna, vagy megszakadnék a nevetéstől:
Talizunk a temiben a ravinál.
A Gügyinyelv mára már hatalmas tengerré dagadt, hullámverése mindenkit elér.
VálaszTörlésFő forrásai:
1. Kisgyerekek környezetében sokat forgó anyák, kismamák, óvó- és tanítónénik etc.
akik a jobb sorsra érdemes kicsikkel édelgős, szirupos, becézős (valójában patriarchális, lesajnálós) beszédstílust alakítottak ki és ennek szó- és kifejezéskészlete beszivárog a napi "felnőtt" érintkezésbe is. Pont itt a baj:
Mi a francért kell egy kisgyermekkel gügyögni?
Depláne velem, akit nyugodtan lehetne K.úrnak szólítani és nem "apukának", amire saját gyerekeimet se szoktattam rá...
2.Fiatal, valahová mindig rohanó, ám ritkán odaérő korosztály.
Először csak az időt sajnálják és ezért rövidítik le a túl hosszú szavakat, aztán már azt sem tudják, mi volt az eredeti szó vagy kifejezés, mert már a jelentését is kicsavarják. Ez egy ideig lehet humoros, könnyed, frivol, de ilyen tömegben, ahogy eláraszt minket, már nagyon fárasztó. Besegít ebbe a célcsoportjukra valamit rásózni kívánó reklám, amely átveszi a nyegle szóhasználatot és tömegesen terjeszti.
3. Ugyanezt teszik az idősebb családtagok, a fiatalokkal gyakran érintkezők. Pedig komikus és szánalmas is, mikor nagymama korú idős gölgyek magukra erőltetik az unokájuk szlengjét.
4. Bizonyos szakmacsoportok, hivatásos kommunikátorok azzal borzolják kedélyemet, hogy a szókészletükben gyakran ismétlődő szavakat előbb szóban, majd írásban is "elnyelik". Így lesz a szakszervezetiből "szakszeti", a szociálpolitikából szocpol, a törvénykönyvből bétéká.
Ezernyi példát hozhatunk, vagy más csoportosítást is alkalmazhatunk. Nyilván ezt meg is tették, vagy teszik azok, akiknek ez a dolguk. Én nem vagyok professzionális ("bocsika! profit akartam mondani!") nyelvész vagy kommunikációs szakember, így itt és most tőlem csak ennyi tellett. Pussz, csocsi mindenkinek!
Bocsika Trendo, de ez az elmefuttatás azért jó volt! :)
VálaszTörlésCsocsi
Csumidázlak, Hugi! Valszeg lököm még a rizsát tovább is, bár sztem lenyúlják qrva gyorsan a többi bloggerinák, úgyhogy jobb lesz abbafejezni :))))
VálaszTörlésTrendo, téged K. úrnak szólítanak a gyerekeid? :)
VálaszTörlésAz az igazság, hogy szlengje minden nyelvnek van. Akár tetszik, akár nem. És az is tény, hogy az 'irodalmi' és a beszélt nyelv határai egyre közelítenek egymáshoz, a kettőt szétszálazni pedig csak iszonyat erő(szako)s nyelvművelő tevékenységgel lehet...
Szóval mi a megoldás? De most komolyan...
Há-há-há, Gofri! Ez nekem is megfordult a fejemben. Mert olyat már hallottam, hogy a gyerekek a keresztnevükön szólítják a szüleiket, na de K. úr...!
VálaszTörlésHm... mindenféle népek vannak... :)
Gofri, egyébként ugye nem tőlem várod a megoldást? Tőlem, aki folyton így köszönök el Trendotól (is), hogy pusz vagy pussz, ha nagyon el akarok köszönni, s nevezett személyt bosszantja ez a dolog (is) :)
VálaszTörlésNem tudom, mi a megoldás, nem én vagyok a .... csodarabbi! (Nem jut eszembe, milyen csodarabbi nem vagyok, de hátha majd Trendo kisegít :) És hátha azt a franyót is megmonnya nekünk, hogy mi a megoldás...)
Esetleg: műveljük nyelveinket - Voltaire után szabadon. Bocs (!!!) de kicsit ittam bort, ezért e fene lazaság.
Ha valamelyikőtök épp nem kenyérkereset után lohol, hanem előszilveszterezik, jó mulatást kívánok!
Nos, nem a gyermekektől vártam el hogy apjukat K. úrnak szólítsák, hanem az óvónéniktől, hogy ne "apukázzanak" le. Egy kispesti-kőbányai kocsmában kifejezett sértés "apukámnak" szólítani valakit.:) Tipikus módszer amúgy a blogos és a politikai vitákban, hogy először direkt félreértünk valamit, majd a félremagyarázást más szájába adva evidenciaként kezeljük. Így keletkeznek a "kabátlopási ügyek." Ám legyen! Inkább vagyok "az a pacák, aki K.úrnak szólíttatta magát a családjával", mint az a számtalan lenullázott apa, akit a gyerekei mondjuk "vén szarnak" hívnak. Mert ilyeneket tucatszám látok a nagyvárosi, sőt falusi környezetben.
VálaszTörlésElnézést, hogy túlreagálok egy figyelmetlen olvasásból adódó félreértést. De allergiás vagyok bizonyos dolgokra és ez egyre durvább reakciókkal jár.
Értem én, értem én. Most hogy kezdek kijózanodni. Gondolom, a meddő akadémikus viták, az akadékoskodás, a túlracionalizálás és túlfilozofálás, a győzelemvágy és csupa ilyesmik...
VálaszTörlésA túlreagálásokkal is vagyunk még így egy páran. De itt biztos, hogy csak tréfára vettük a dolgot. Just relax!
Én pl. vizuális típus lévén el is képzeltem, egészen filmszerűen, amint K. úrnak szólítanak otthon. :)
Bocsánat. Amit írtál, az egyébként helyénvaló. Sajnos.
Nekem meg az ugrott be, ahogy Törőcsik Mari a második férjét egy tévé-interjúban folyamatosan "Maár Gyula drágám"-nak szólította :)))
VálaszTörlésAmúgy, "marvingalaxisa_drágám", ebből kiindulva és az eredeti felvetést továbbfűzve, megérne egy misét a megszólításokról írni... Cifra dolgok jönnének elő :))
Gofri kedves: Bocsánat, hogy nem a lényeges kérdésedre reagáltam, hanem kitérőt tettem.
VálaszTörlésVitába szállnék azzal a kijelentéseddel, hogy az irodalmi és a beszélt nyelv határai stb.
Nem ez a baj! El tudok fogadni a legmarkánsabb szlengben megírt novellát, ha a helyszín, a szereplők jellemrajza a speciális nyelvhasználatot indokolja! (Bár, megjegyzem, kockázatos egy írótól szlengbnen írni, mert öt éven belül vagy érthetetlen, vagy avítt, unalmas, vagy röhejesen mulatságos lesz a text)
Nekem az a bajom, hogy a bulvárosodó nyelv beszivárog a hivatalos közleményekbe, a köznyelvbe, átveszi a sajtó... és elveszik az anyanyelvünk finom rétegzettsége.
Amikor a Kossuth rádió arról tudósít, hogy "lenyúlták a költégvetési támogatást", az MNB elnök "bedőlt hiteleket" emleget, ugyanakkor a rendőrkapitány a kéjgyilkosról szólva elmondja, hogy az "illető úriembert egy prostituált hölgy buktatta meg", akkor sajnálom, hogy vénségemre írásra adtam a fejemet :)))
Pláne, hogy ha egy alig bővített mondatot is félreértenek sokan.
-Írjál úgy, mint Hemingway, vazze! - tanácsolta barátom, mikor e témát felvetettem.
Eltűnődte, hátha igaza van. Hazatérve elővettem az Öreg halász és a tengert... Bizony, a közhittel ellentétben nem csak négybetűs szavakból,ill. alanyból és állítmányból álltak a híresen tömör és szikár stílusú Öreg mondatai.
K. Trendo szívem (írom ezt most a feljebb említett megszólítások végett), te csak ne sajnáld, hogy írásra adtad a fejed. Depláne (ezt meg tőled tanultam) ne sajnáltasd magad.
VálaszTörlésHa példányszámra törsz, akkor vegyél példát Csernusról, Terézanyuról, meg mittudoménmég mi szent szarról. Ha meg nem, akkor írjál csendben, s viseld sorsod. Szerintem. Valahonnan távolról rémlik, hogy a dolognak köze volna az alázathoz, de ebben biztos nem lehetek, tekintve, hogy én hadilábon állok vele.
OFF: Non, Je Ne Regrette Rien (Edith Piaf):)
VálaszTörlésAz emberek szeretnének egyéninek, jópofának látszani és egyben a korszerűekhez, a divatosokhoz tartozni. Ez nehéz ügy, és hát így tudják megoldani. Ez az ő bajuk. Az enyém meg az, hogy oda lennék, ha hétfőn keresni valóm lenne az oviba, ahol nem L úrnak, hanem apukának szólítanának. De én L úr leszek az oviban. Ahol egyébként nincs keresnivalóm. Esetleg majd nagypapa. És akkor hoznak egy széket, hogy csücsükéljek egy picit. Amiért hálás leszek. Ez az élet rendje.
VálaszTörlésMindenkit megnyugtatnék, hogy tudok olvasni és pontosan értettem, hogy T. mit beszél. Csak ironizáltam, sajnálom, hogy nem sikerült megérteni. Gondoltam, a :) egyezményes jel inverz(áló) szerepe mindenki számára világos. :::))
VálaszTörlés___
Irodalmi nyelv = az a sztenderd nyelvváltozat, amit az Akadémia szabályoz. A szociolingviszták szerint ez is csak egy nyelvváltozat, jobban mondva nem is létezik igazán, hanem inkább egy eszmény, egy preskripció és közel sem a valós állapotokat jelöli.
(Forrás: Peter Trudgill vagy Kontra Miklós írásai - jó nagy szociopata, de a legizgibb nyelvész, akit valaha hallottam előadni, pedig kettest adott a szemét...)
Úgyhogy vinnyoghatunk azon, hogy a nyelv elbulvárosodik, nem tehetünk semmit, max. nyelvművelhetünk ezerrel, de azt is inkább magunknak és egy szűk körnek fogjuk cselekedni. És mindennek semmi köze az olvasásértéshez szerintem. Annak inkább ahhoz van köze, hogy pl. a közoktatásban engesztelhetetlenül kötelezően olvastatunk olyan klasszikusnak kanonizált szerzőket, mint pl. Jókai, akiből ma már a kutya se ért semmit.
Változik a világ. Tudomásul kéne venni.
Én sajnos egész életemben rosszul ragoztam az ikes igéket. Egyszer csak azt vettem észre, hogy az Akadémia alkalmazkodott ehhez. Nem örülök, nem búsulok ezen, csak továbbra is ugyanúgy "elkések" mindenhonnan.
VálaszTörlésTrendo, ha fontos, lécci (!) fordítsd le, mit énekelt az Edit Piaf!
Poliglott sem vagyok.
@Marvin: "Nem bánok semmit sem..."
VálaszTörlésEgy barátom Japánban dolgozott, gyakorlatilag elszigetelten egy neki berendezett laborban. Hogy ne bolonduljon bele a magányba, egy közvetítőn keresztül fél évre "bérelt" magának egy kis prostit, akitől apránként még megtanult japánul is. Csak éppen nem ment vele semmire, mert az első alkalommal, mikor a munkaadójának nagy büszkén japánul akart referálni a munka előrehaladásáról, tapintatosan szóltak neki, hogy ne tegye, mert úgy beszél, mint egy kurva.
VálaszTörlésNos, ha profi nyelvész lennék, se kívánnám az anyanyelvet karanténba zárni, de az mégsincs rendjén, hogy a híreket már úgy fogalmazzák meg, mint ha a kocsmában mesélné egy egy strici a kurvájának, mi is történt aznap.:)
Én büszke vagyok arra, hogy meg tudom fogalmazni a mondanivalómat aszerint, hogy egy idős úrihölggyel, tanárommal, netán tanítványommal, barátommal, vagy egy ismeretlennel kell szóba elegyednem.
Trendo úr, Ön nyert! Én meg szégyellem magam, hogy egy ideje már nem tudok ilyen színesen kommunikálni.
VálaszTörlésLuczifer, Te annyira egyéni vagy evvel a csücsükéléssel... ami egyébként nagyon tetszik :)
VálaszTörlésL. úr, el kell hogy keserítsem! Ha becsoszog egy mai Óvodába, anélkül, hogy igazolná odamenésének jogosultságát, rövidesen bekerül a kerületi pedofil-nyilvántartásba! :) És csak addig kínálják hellyel, míg oda nem ér a körzeti megbízott... ráadásul a szék, amit felkínálnak Önnek, olyan, hogy abba egy Nagypapa sem tud ráülni, max. ortopédiai segítséggel :)))Ellenben, míg Önt el nem viszik, tanulmányozhatja a mai magyar nyel rétegzettségét és színes, változatos nyelvhasználatát. Az Óvónők és Dadusok gügyögnek, a kisdedek a trágár mondások gazdag tárházát vonultatják fel! :)
VálaszTörlés(Legutóbbi gyűjtésem: Húzzál el apád f@szára csomónak, te féreg! (adatközlő: Kollár Anita 4 és 1/2 éves óvodás)
Nem az óvodát hibáztatnám elsősorban, hanem a családot. Közelebbről a szülőket.
VálaszTörlésGofri, neked még nem kívántam, hát itt teszem:
VálaszTörlésKívánom, hogy az új évben minél több álmod megvalósuljon, és megtaláld a helyed!
Uff.
Gofri: Csatlakozom a Marvin jókívánságaihoz!
VálaszTörlésEredményes, sikeres, harmonikus évet kívánok!