2009. december 4., péntek

Mi van az álarc mögött?

A címmel jelzett, 2006-ban megjelent könyvet nem olvastam. Sajnos. Ha tettem volna, bizonyára másképp írok két politikusunk demagógiájáról.
Amennyiben valaki olvasta, szívesen várom a véleményét.
Ez a reflexió mindenesetre megrázott, megdöbbentett.
És nem csak engem, ugyanis Popper Péter hívta fel rá a "figyelmemet".
Megint... amiről már írtam, hogy a gyereknevelés nem magánügy. Mert a mai gyerekekből lesznek a jövő politikusai is. Ha nem bánunk jól velük, akkor ilyenek.

3 megjegyzés:

  1. Most látom, hogy tegnap este a "Semnmi nem az, aminek mondják" c. posztom vakcinás szülője immáron párostul, váratlanul egy újabb támadással tisztelte/tisztelték meg az elektronikus postafiókomat. Rápillantottam néhány mocskolódó szóra, aztán a kukában landoltattam. Erre most tényleg nincs szükségem nekem sem, és rajtuk sem segít.
    Így aztán a társadalmi mellett ismét személyes aktualitásként is - bár mikor néhány napja előre ütemezve ma hajnali nulla óra tíz percre beprogramoztam, még nem tudtam a levélről - itt van ez a mostani poszt.

    VálaszTörlés
  2. Na, azért vigyázat, mert semmi sem ilyen egyenesvonalú, egyirányú és lineáris! Mert ha így gondoljuk, akkor mi magunk is demagógiába süppedhetünk, süppedünk. Csak egy példa: tengernyi irodalom szól arról, hogy akoor most a jó gyermekkor avagy az elnehezített terem-e fénylőbb, érettebb felnőttgyümölcsöt. Én bizony hajlok az "egy kicsit ebből - egy kicsit abból" variációra, de leginkább is arra, hogy mindegyikre van számos mellette és ellene szóló példa. Gondiljunk csak bele, hogy a spártai módszertől avagy a virágozzék minden virág gyakorlatától jobb lett a világ? Nem. Azaz a megoldás kulcsai valahol másutt keresendőek. Talán pont abban, hogy több kulcsról van szó, és legfőképpen az összefüggések, az összállások jelentőségének cseppet sem elhanyagolható, sőt, meghatározó voltáról!

    VálaszTörlés
  3. Hát igen, ez nehéz ügy. Annyi milliárdnyi szálból fonódik össze egy élet, hogy a LÁTSZÓLAG azonos hatások mégis más-más reakciókat, eredményt szülnek. Van akiből a gyerekkor sérülései a zsenit hozzák ki (bár hogy boldog is lesz, az már nem biztos), van akiből hasonló után ha nem is fényesen boldog, de békességben élő ember lesz, másból pedig gyilkos, és ott van még Hitler is... De ezt a szülő nem tudhatja előre, és nem is dobhatja le a felelősséget a válláról.

    De, a reggeli döbbenet után eltelt egy szép nap, és igenis szembenézek az említett levéllel, és megpróbálok (bölcsesség híján) a legjobb tudásom szerint reagálni is rá.

    VálaszTörlés