Odafönt Valaki kiborította a tejfölt
Ezután legurultam a Szépművészetibe, gondoltam jó lesz, és jó volt! Felvezetésként beszaladtam Parmigianino rajzaihoz és nyomataihoz, de vele beljebb is találkoztam még: Botticellitől Tizianóig. Véletlenül belebotlottam egy ingyenes tárlatvezetésbe. Emelem kalapom Antalffy Péter előtt (ha jól olvastam a kitűzőjén), a hallgatóság tagjaként időnként én is felnevettem. Nem tudom, hivatásos-e, avagy egy alaposan megszűrt önkéntes, de hogy a művészettörténeten túl az irodalomról, tudományokról és a korabeli pletykákról is sokat tud, mindezt lazán, élvezetesen, humorosan képes elmondani, az biztos. Csak hát nem készültem rá, így nem szántam elég időt erre a programra. Leszakadtam a csoportról, hogy egyedül bogarásszak. Hát bizony elkavarodtam az idő lineárisnak képzelt folyamában. Eszembe jutott, hogy a fősulin a P. Szűcs Júlianna képezhetetlen elmefogyatékosként kezelt. Mert már akkor is belezavarodtam abba, hogy ő másképpen osztja fel a korszakokat, miként azt az általa kötelezőként feladott Gombrich-könyv tette. Az ajánlott olvasmányok pedig még másabbul darabolták az időt. Na jó, tudtam én már akkor is, hogy ezek a dolgok nem elvágólagosak, de vizsgáznom mégis valamilyen korszakolás szerint kellett!
Most ezen a kiállításon is szembesültem vele, hogy még javában tombolt a reneszánsz, a manierizmusnak se volt még igazán híre, és Parmigianino már 1523-ban egy tökéletes barokk madonnát festett, miközben némelyek még le se kattantak egészen a gótikáról.
Engem mindenesetre elvarázsolt ez a kiállítás. Nyilván jót tett az ügynek az is, hogy hétköznap volt, tömeg pedig nem. A végéről még egy kicsit visszaszaladtam a tárlatvezetéshez, megint kacagtam egy darabon, és evvel a jó érzéssel zártam ezt a délutánt.
Ha valakinek több ideje van rá, javaslom, nézze meg a neten, mikor van tárlatvezetés, hátha sikerül egy ilyen szórakoztatót kifognia.
(Nekem ma viszont valahogy a kurzívról nem sikerül lekattannom, tehát ez így marad.)
Most ezen a kiállításon is szembesültem vele, hogy még javában tombolt a reneszánsz, a manierizmusnak se volt még igazán híre, és Parmigianino már 1523-ban egy tökéletes barokk madonnát festett, miközben némelyek még le se kattantak egészen a gótikáról.
Engem mindenesetre elvarázsolt ez a kiállítás. Nyilván jót tett az ügynek az is, hogy hétköznap volt, tömeg pedig nem. A végéről még egy kicsit visszaszaladtam a tárlatvezetéshez, megint kacagtam egy darabon, és evvel a jó érzéssel zártam ezt a délutánt.
Ha valakinek több ideje van rá, javaslom, nézze meg a neten, mikor van tárlatvezetés, hátha sikerül egy ilyen szórakoztatót kifognia.
(Nekem ma viszont valahogy a kurzívról nem sikerül lekattannom, tehát ez így marad.)
Húúúúúúúú!!! Ezek baromi szépek! Egészen eddig nem volt időm kihasználni a gyönyörű ködöket. Remélem, lesz még módom hasonlókat csinálni. Nagyon jó, hogy színesben hagytad, mert először úgy tűnik, mintha fekete-fehér képek lennének és utána hangol rá finomabban az ember. Nagyon jók!
VálaszTörlés... hát én most el vagyok ájulva, meg vagyok hatva, és a hiúságomat már nem is említem...
VálaszTörlésA képek pedig attól színesek, hogy nem is tudtam volna másképp, tekintve, hogy nem vagyok fotós, de még kicsit sem. Az vagyok, aki sűrűn a szeme előtt tartja a gépet, de csak ritkán sikerül megtalálnia a megfelelő gombot, amit be kell nyomnia, vagy elfelejti feltölteni az aksikat, így aztán rendre le is marad valamiről. Nem hogy még esetleg számítógéppel machináljak a képeken... ugyanis technikai analfabéta vagyok. Szóval e véletlen érdem legfeljebb a lelkemé, nem a technikámé:) Mindenesetre nagyon köszönöm.
Boldog Mikulást, testednek-lelkednek gyógyulást!
Ja, s még egy gondolat. Hogy milyen furi dolog ez. Amint szépen levezeted, miért is jó, hogy így hagytam a képeket, és evvel milyen hatást kívántam elérni... :)Hogy mindent meg lehet magyarázni... Régi jó lukácsista esztétikatanárom is tapsikolna, miképpen tette ezt egy a giccset magasztaló dolgozatomra :)))
VálaszTörlésNa ezt csak azért biggyesztettem ide, mert mindjárt az ájulat után felébredt bennem a kisördög is.
Tope, köszönet a szemérmes elektronikus levélkéért, de én mint kevésbé szemérmes, azért itt is jelet hagyok róla. Köszönet a híd-szerepéért is, és jó szkennelést!
VálaszTörlésDehoda, még az is eszembe jutott, hogy mikor páromnak a munkahelyén felajánlották, írjon kritikákat az exindex-re, köszönettel nem kérte. Egyrészt, mert nem ért hozzá, és a mindössze 4 szemeszterben mintegy "mellékesen" hallgatott művészettörténeti ámokfutás sem predesztinálta erre, másrészt - bár bele lehet tanulni, s akkoriban még a "terminus technicus" is megvolt hozzá - óvakodna attól, hogy a kortárs művészetbe ezáltal beleásva magát egy idő után ő is elhiggye, sőt megmagyarázza, hogy mitől és milyen művészet az, amikor pl. két számítógép beszélget egymással...
VálaszTörlésSzóval tényleg érdekes dolgok ezek. Egyszer valahol, itt vagy nálad írhatnál arról, hogy érintenek a szakértői kritikák, hogy éled meg ezeket.
Magam nem is kísérletezem megmagyarázni, miért tetszenek a képeid - én sem értek hozzá, s már a terminus technicus is elszállt-, csak tetszenek, oszt kész :)
S örülök, és büszke vagyok, ha néha idepillantasz!
Ezen a ködös vidéken tündérek és manók bujkálnak.
VálaszTörlésAnnyira megtetszettek a képek, hogy elmentettem a gépem fogyó memóriájába (az is fogy, akárcsak az enyém).
:) a fogyó memóriáinkra!
VálaszTörlésezek jó hangulatúak. rég nem voltam arra. de télen meg főképp. utoljára talán tavaly ősszel kerékpárral. most akkor megy, mert nekem is kell látnom. köszi
VálaszTörlésNa, egy újabb fotós dicsérete. Azért jól esik. Menjél csak el, nézd meg, de a hasonló hatás kedvéért érdemes egy ködös hétköznapot kiválasztanod. :)
VálaszTörlés