2009. december 27., vasárnap

Karácsony után

E klip beágyazása le van tiltva, ezért így csatolom ide.

Most, hogy azok is megünnepelték a zsidó Jézus születését, akik egy kanál vízben fojtanák meg - vagy a finomabb lelkűek másokkal fojtatnák meg - a zsidókat, melegeket, hidegeket, háromszeműeket vagy négyfülűeket, apa- és anyakomplexusosakat, a patetikusakat és antipatikusokat, valamint a feketét, fehéret, tarkát... talán hallgassunk ismét valamit, valami mást a szeretetről. (Csak úgy, jó demagóg módjára.)

Pajor Tamás Önök érték c. albumán szerepel az eredeti változat, erről a lemezről később majd ejtek még szót.

19 megjegyzés:

  1. Önök érték, vagy Önök kérték, vagy Önök értik?

    De most meghallgatom a dalt.

    VálaszTörlés
  2. Szorgalmasan olvasok, de addig is érdekelne a dalinterpretációd. A véletlen hős? A mások keresztjének felvétele? A hiúság? A …?

    VálaszTörlés
  3. Üdv Luczifer! Ez nem az az oldal, ahol minden interpretálva vagyon, készen, csomagban. Tekintettel arra, hogy nem hiszem magam az egyedüli igazság kizárólagos birtokosának. Többnyire én is csak töprengek (s ha nem, mert épp prófétálok - a fenébe, erre is van hajlamom- , akkor felhatalmazok mindenkit, hogy bátran lőjön le).
    Amint azt két hónapja, az első bejegyzésemben írtam, meg talán azóta többször is, van amit apróra kifejtek, aszerint, hogy én hol tartok épp a töprengéssel, más engem foglalkoztató dolgokat csak feldobok, aztán gondoljon mindenki amit akar.
    S ha gondol, hátha engem is előrébb visz valamiben. Na legfeljebb nem...

    Tessék, most éppen hallgathatom meg a dalt elölről, emiatt a "hiúság" dolog miatt! Áh... :)))

    VálaszTörlés
  4. Meghallgattam. Nekem az jött le megint, hogy nem kell magyarázni, meg kell hallgatni, oszt kész. Mert hogy mindent lehet mindenféleképpen magyarázni, közben pedig elvész a lényeg.

    Ahogy az életet is elsősorban élni kell, s nem olvasni, és könyvből magyarázni, hogy mit mondott erről Nietzsche vagy Heidegger. Mondhatnak okosakat, de az legfeljebb a megélt életünkből hozott tapasztalatokat húzhatja alá, egészítheti ki. Mint mondtam már, ez nem az az oldal... :)

    Nem kapaszkodom a rációba (ugyanakkor persze én is kapaszkodom valamibe...), bár természetesen botor volnék, ha elvetném. Ám elsősorban élek, érzek, s csak kissé késve gondolkodom, mintegy megemésztendő a történéseket (no tessék, nem vagyok tökéletes:)

    Ha ez nem borzaszt el, megtiszteltetésnek venném, ha kifejtenéd ezt a "hiúság" szempontot, hátha csak nekem ragadt be a prizmám, és hátha még én is bölcsülnék vele.

    (Ja, és tetszik Lux Erik, ám képtelen lennék folyamatosan figyelni, hozzászólni, ezért nem a blogok közé, de ajánlott olvasnivalónak linkeltem be magamhoz. Csepeli György dettó, a lélek és politika meg egészen ámulatba ejt, de ennyi mindent nem lehet olvasni, különben nem élek. )

    VálaszTörlés
  5. Meghallgattam a számot, utána is olvastam. :) Kíváncsi vagyok, miket írsz majd a lemezről, mikorra várható (az írásod)?
    Ez a szám szerintem rémes, még ha általam nagyra tartott zenészek interpretálták is, Pajortól meg a hátamon áll fel a szőr, ezért is érdekelne bővebben a véleményed, még ha nem is akarod túlracionalizálni (amit értek, persze). :::)))

    Más. A filozófia, vagy ha jobban tetszik, a ráció, a gondolkodás legalább annyira az élet (élésének) a része szerintem, mint az ér(e)zés.
    A kettő nem zárja ki egymást.
    Tudod, a brechti színházra mondták sokan sokszor, hogy hát elviselhetetlen, mert csak okít meg tanít meg magyaráz, és ez annyira száraz, unalmas és élvezhetetlen.
    Pedig egy nagy csudát. :) Ha valaki elolvassa A szecsuáni jóléleket vagy A kaukázusi krétakört, rögtön látja, hogy ezekből a darabokból az érzelem, az emocionális reakciók lehetősége, akár akarjuk, akár nem, kihagyhatatlan; másrészt pedig tökre nem az érzés-érzelem kiírtásáról van szó, csupán a kettő közötti balanszírozásról, az érzelgős, patetikus agymosás elkerüléséről.

    Az egész távolinak tűnő párhuzammal csak arra akarok kilyukadni, hogy lehet, hogy nem kellene folyton bináris oppozíciókban és versusokban gondolkodni, úgymint értelem VAGY érzelem, ész VAGY szív, stb. stb. Mert az élet nem ilyen vagylagos.

    Aki filozófiát olvas vagy épít be a gondolataiba, az nem feltétlenül azért teszi, mert annak megfelelően akarja az életét alakítani, amit mások mondanak vagy leírtak. Aki mégis így tesz, az súlyosan összekeveri a filozófiát a "helpyourself" típusú irodalommal, a "hétköznapi pszichológia" sorozattal meg a vidámvasárnapi prédikációval, a fényklubbal meg a tudomisénmivel.

    Szóval mi a helyzet a lemezzel? Őszintén érdekel.

    VálaszTörlés
  6. Igen, szerintem sem vagylagos az élet. De ha valaki a rációba kapaszkodik mereven, az is egy betegségtünet. (Na ja, persze mindannyian kapaszkodunk valamibe, ki mibe tud.)

    A lemezről szóló post 6-án kerül sorra.

    Nekem bejön ez a dal, mert bár erősen idealizált a felvázolt helyzet, a helyén kezelve rendben van. Ehhez a posthoz meg - nekem legalábbis - teljesen.

    VálaszTörlés
  7. Pajor valóban nem egyértelmű jelenség, bár korábban a Neurotic idején legszívesebben és teljesen egyértelműen "taknyán tenyeröltem" volna. Áment, Vidám vasárnapot pedig nem hallgattam. De ma már mégsem egyértelmű...

    VálaszTörlés
  8. Attól, hogy neked ezt-azt jelenti, attól mások még nyugodtan gondolkodhatnak róla másként is. És azoknak, akik ezt-azt gondolnak róla azokon segíthet, ha hallanak egy amolyan értelmezést. És így tovább. De nem akarlak rábeszélni. :)

    VálaszTörlés
  9. Akkor idézem fentebbi magamat: "Nekem bejön ez a dal, mert bár erősen idealizált a felvázolt helyzet, a helyén kezelve rendben van. Ehhez a posthoz meg - nekem legalábbis - teljesen."

    Nekem a kiegyenlítésről szól. Az egyensúly idilli állapotáról, mely bár idilli, mégis valami ilyesmire kellene törekednünk (nem feltétlenül szó szerint, hogy elégessük magunkat a gázkamrákban).
    Ha jól rémlik, a Hairben is valami hasonló történik a végén.
    A szövegben és a filmben is tartozásról van szó, meg barátságról, amolyan idealizált módon. De mi a fenéhez viszonyítsunk, ha nem az ideákhoz. Mi alapján véljük helytelennek, hogy Jézus születésnapját túlhajszolt fogyasztással ünnepeljük, vagy azt, hogy bárkiket a keresztényi szeretet nevében lemészároljunk (s megint nem csak a keresztesháborúkról van szó) stb.?

    Hogy karmikus tartozások kiegyenlítéséről már ne is beszéljek, mert ez a téma aztán tényleg elterelheti a figyelmet a felelősségvállalásról.

    VálaszTörlés
  10. Miért pont 6-án? Valami évforduló? Szülinap? ::)) Miért nem most?

    Ideákhoz, ideális helyzetekhez szerintem akkor tudnánk (ha akarnánk!) viszonyítani, ha azokat fixnek és megkérdőjelezhetetlennek, objektívnek vélnénk. De mi is az az ideális állapot? Én nem tudom.
    Én nem tartom helytelennek helytelennek, hogy túlkompenzáló zabálással karácsonyoznak egyesek, van, aki mondjuk a hite nevében annak tartja, de (!) van, aki pont ennek a nevében teszi ugyanezt (csak nem veszi észre).
    Stb.
    Ezeknek a (belső) mércéknek nincsen semmi köze az ideákhoz, az ideálishoz szerintem.

    VálaszTörlés
  11. :)))
    Azért 6-án, Türelmetlenke, mert januárban krónikus időhiányban, güzülésben, és ennek megfelelően a szokásosnál is nagyobb össszeszedettség-hiányban fogok szenvedni, így kb. egész hónapra előre betápláltam egy csomó postot. Egy-két nyitott helyet hagytam csak, hátha valami nagyon aktuálisan fontos jut eszembe :)
    Épp berakhatnám holnapra is, de az év hátralevő napjaira megvannak az évvégéhez gondolt postjaim már.

    Egyébként jan. 6. Vízkereszt, s jól megy hozzá egy vallásos téma. Fogjuk rá, hogy ezért. Vagy fogjuk a nyuszira.

    VálaszTörlés
  12. Ja, és én nem teszek be egy napra két post-ot. Hogy miért nem, na azt nem tudnám pontosan megracionalizálni. De mondjuk azért nem, mert így is grafomán vagyok, szinte minden napra jut valami, s kell némi önkorlátozás...
    Vagy fogjuk ezt is a nyuszira.

    VálaszTörlés
  13. Na tessék, összeszedetlenség! :)
    Most jut eszembe, hogy az idealizáltsághoz nem is írtam.
    Igen, elgondolkodtató amit írsz. Én úgy vagyok vele, hogy vannak a nagy kulturális narrációk (ezeket is ideáknak nevezem, mint pl. Európában a Biblia is ilyen, s legalább nagyjából és elvileg közmegegyezés tárgyát képezik hosszabb-rövidebb időre), aztán meg vannak a belső, nem fix, nem viszonyítható mércéink. Aztán meg ezek össze is kavarodnak, ki tudja hol kezdődik az egyik, hol végződik a másik. De ha akarjuk, ha nem, ha bevalljuk, ha nem, ezekhez mérjük magunkat, az életünket. Én legalábbis így látom.

    VálaszTörlés
  14. Na! Nekem például a Hair eszembe se jutott. + személyesre vettem az egészet.

    VálaszTörlés
  15. Luczifer, képzeld, amíg nem kényszerítettél valami válaszra, na pont addig nekem se jutott eszembe a Hair.
    Hát így megy ez :)
    A hiúság-teóriával persze még mindig nem tudok mit kezdeni, hogy jutott eszedbe, és persze furdal a kiváncsiság, de hátha ez is személyes, és akkor hagyom.

    VálaszTörlés
  16. ... a Hair nekem rögtön...!
    ellenben a klip Pál utcai fiúkból vett képsorán el kellett tűnődnöm...
    (az igazi (fele)barátság?, az önfeláldozás?... a gyermeki (nemecseki) tisztalelkűség?... )

    VálaszTörlés
  17. Már mitől lenne személyes? Úgy emlékeztem, hogy Magyar Zoli felnézett Danira. És ha Magyar Zoli hiú volt – miért ne lehetett volna – hát szívesen bújt a bőrébe.

    VálaszTörlés
  18. Luczifer, ha azt vesszük, hogy nem tudhatta, mi vár rá, akkor akár ez is. (Bár kérdés, hogy '44-ben volt-e akár gyerek is, aki ne tudta volna, hogy semmi jó, és akkor ez a Magyar Zoli direkt mazochista...?)

    Aliz, meglehet, akár a nemecseki tisztalelkűség, az igazi barátság is.

    Érdekes, hogy így boncolgatjátok... bár én elvoltam analízis nélkül is.
    De azért csak boncoljátok, ha jól esik, hátha tovább tanulok belőle!

    VálaszTörlés