Elhamarkodtam...

... mert hinni akartam ebben a csodában. 
2. kör, Lotz Terem. Kicsit jobb passzban volt, egója teljében, nem oly megtörten, mint utóbb, és én - nem akarva direkt a politikai felelősségre rátérni - privát élete szemlehunyásról szóló mintáit kezdtem felgöngyölíteni. Vad hárítás,  trauma-fóbiából fakadó önáltatás, népámítás... 
Megbuktam. Már megint rosszul kommunikáltam. Mivel enyém a cseppet nagyobb tudatosság, enyém a nagyobb felelősség. A lelkiisimeret-furdalás mindenképpen. Finoman szólva nem sikerült hozzájárulnom ahhoz, hogy az elmúlt húsz évért felelősséget vállaljon, hogy legközelebb más legyen. Tükör, tükör, tükör, benne is tükröződöm. Hogy figyelem, törődés nélkül minden csak alamizsna, az ideje, az energiája is. És hogy lehet a megfelelési kényszert jótétlélekségbe csomagolni, a félelmek, a gőg, az arrogancia lába előbb-utóbb kilóg a díszek alól. Azt mondta, hogy sosincs készen az ember arra, hogy politikus legyen, tehát hiába várna is bárki, ennyi erővel sose lenne senki politikus. Én pedig azt hiszem, hogy ha szeretet van egy emberben, alázat, és szembenéz a félelmeivel, ahelyett, hogy a tudattalan szorongásait kicsiben és nagyban túlkompenzálná, akkor készen van. A szolgálatra eléggé készen. Minden más esetben csak ego-játszmákról beszélhetünk. Többek között ez különböztet meg egy politikust egy államférfitől/nőtől. 
Megalázva éreztem magam, amikor kifizette a fogyasztásomat - láthatóan nem jó szívvel -, aztán néhány üveg régi lekvárt ajánlott fel. Hogy miért hagytam magam? Mert többnyire a lépcsőházban térek magamhoz. De a lekvárokért nem megyek el. 
Valaha ő volt az egyik mintám, olyan akartam lenni, mint ő. (Másik a tanárom felesége volt.) Borulnak az omladozó bálványok sorban, pedig nem is vagyok bálványozó-típus. De neki még nem tudok megbocsátani. 


Hányszor élhettem vissza én is a hatalmammal?
Basszus, és hány életen át kell még cipelnem a vele való rendezetlenséget?

A harag nem jó tanácsadó. Ha magamra haragszom, akkor sem.


(Ps.: Azt mondta, nem tüntet 15-én, mert festés lesz náluk. Egy ilyen megnyilvánuláson, mint kispolgári konformizmuson, néhány éve még ő is kiakadt volna.)