Egy történet befejezése
A buszon ülve hallottam, hogy telefonál: nincs két egyforma csészéje, se tányérja, nem tudja bevinni a munkahelyi születésnapra. Odafordultam, hogy nekem van egy fölösleges 6 személyes Arcopal teáskészletem, meg egy 4 személyes étkészletem hozzá, szívesen odaadom. Nekem csak útban van, a Vaterázás meg túl bonyolult. Gyanakodva nézett... ahogy sokáig én is, mikor ismeretlenek ajándékoztak meg. Csak akkor hitte el, mikor elvittem neki. Továbbra is idegenek maradunk, de rám gondol majd, ahányszor használja... ahogy nekem is eszembe jutnak azok az ismeretlenek és alig ismerősök.
Tetszik az ötlet!Milyen nehezen fogadunk el idegenektől?Miért van az, hogy nehezen hisszük, hogy érdek nélkül kapunk? Valami nagyon elromlott...Bizonyára sok a negatív tapasztalat. Másképp akarom a világot látni!
VálaszTörlésSzép a fenti hidas kép és a csésze is.
A csésze, és a tányérkészlet (ami ráadásul lila virágos) nem az én ízlésem. De aki kapta, épp most írt rám a fészen (ahol bejelölt), hogy ő odavan ezért a stílusért. Lám, valóban minden zsák megtalálja a foltját.
TörlésA hidas kép a Camino Primitivo-n készült, a netről szedtem le.
Törlés