Bera, régi blogger ma elvitt a Kopaszi gátra. Szégyelltem már nagyon, hogy ebben a városban élek, és vannak még jó helyek, ahol sosem jártam. Pl. a Kamara erdő még vár rám. A Gül baba türbéjébe is negyven évesen jutottam el...
No de ez ma megvolt, és bele is szerettem! Boldog tudok lenni, ha valamit valahol rendbe tesznek (mint pl. a Károlyi Palota), vagy kialakítanak. Valahogy mostanában nincs keret az értékőrzésre, -teremtésre.
Ötletes, hogy egy ösvényt a gyárak közé is bevezettek, tetszik a sok csónakház-stílusban épült létesítmény, a gondozottság, a tiszta terek...
A hajómodellel babráló "felnőttek", a fahidakon szaladgáló gyerekek, s hogy száműzetéséből a közelbe települ át majd a Zöld Pardon.
Az időjárás pedig páratlan volt. Tűző napon, vékony pulcsiban elaludtam a fűben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése