Lelkiismeret-furdalás

Nem tudtam úgy szeretni a Kedvenc Maffiavezéremet, hogy legalább a gyanú apró magocskáját elültessem a fejében arról, ő is szerethető. Néhány hónapig talán elég jól csináltam, ám novembertől, egzisztenciális pánikomban a keveset is leroomboltam. Pedig ha csak egy fokkal is kibillentettem volna a most járt útról, s legközelebb más pályán indul...

Nem tudtam szeretni a többi szeretetkoldust sem a bolt körül- akiket épp azért kaptam, mert az ilyen gátlástalan, hatalommal visszaélő "gazdag" sérültektől sérültem eddigi életemben - , noha már tavasszal ráébredtem, hogy ez a feladat, írtam is róla. Ám aztán elfeljetettem, és bár a Caminon a bolttal kapcsolatos kérdésemre azt a választ kaptam, hogy "meg kell tanulni szeretni", nem tudtam, vagy nem akartam értelmezni. Ők szeretetlenül, én bolt nélkül maradtam.

Egykori politikusbarátomat sem tudtam szeretettel, finoman jó irányba terelni, legalább most utóbb, a feldolgozásra alkalmas időszakban. Hogy könnyebb legyen neki a jelenben, s legközelebb ne ilyen útba fogjon bele. Felelős vagyok azért, amit megtehettem volna, ha van türelmem, ha magammal rendben vagyok... ám így nem tettem meg.